Valamikor régen, úgy 100 éve, még egy csodálatos kis kristály tartotta egyensúlyban a birodalmat. A Richley birodalmat. A király akkor Sucreen (ejtsd: Szukrén) volt. Nemes és bölcs király, mindenki szerette. Kivéve Gomikar-t. Gomikar mindenben a rosszat látta, s hogy hab legyen a tortán: Sucreen egyszer csatába küldte, méghozzá az első sorba. Gomikar hiába tiltakozott, a király mindig azt válaszolta:
- Tedd meg a hazádért! - Egy kis szerencsével a fiú túlélte az ütközetet, de annál jobban haragudott a királyra.

Gomi tanító volt. Amikor kollégájával elvitték a gyerekeket kirándulni a Kristály-hegyre, ebédkor Gomikar elszökött. Egyenesen a barlanghoz ment. Oda, ahol a kristályt őrizték. Két kemény tekintetű katona piros sapkában őrizte a bejáratot. A fiú azonban remek toránász és mászó volt. A barlang bejárata meg magas. Bemászott hát felülről, majd leugrott, s lassan a kristályhoz lépdelt. Piros párnán feküdt a fénylő kő. Gomit a düh vezérelte. Kezébe markolta a követ és próbálta szétroppantani.  Nem ment neki. A dühe csak fokozódott. Gomikar a falhoz csapta a követ, ami azonnal apró kis szilánkokra tört, s beljejéből egy apró fehér tündér szállt fel az égbe, de mielőtt még kiért volna barlangból, megvető pillantásokat vetett Gomikar-ra. Mintha csak tekintetével beszélt volna hozzá:
- Ezt pont rólad nem gondoltam volna!

***

A birodalomban két féle életszínvonal volt. Mai szavakkal nem lehetne úgy megfogalmazni, hogy ne tűnjön bolondságnak, de akkor az olyan megszokott volt, mint a mi hétköznapjaink.
Voltak a Nokamik (harcosok) és a Golikák (ami a minden más gyűjtő fogalma). Senki sem tudta, hogy Gomikar törte szét a kristályt. A Nokamik azt mondják, hogy a Golikák tették. A Golikák pedig azt szajkózzák, hogy a Nokamik voltak. Folyamatosan egymást szidták, és gyanúsítgatták, míg nem ki nem tört a háború. A Nokamik képzett harcosok voltak akkor,  s kiűzték a Golikákat a városból. A Golikák új birodalmat alapítottak a Kristály- hegy másik oldalán. Így jött létre a Nomika - és a Golika birodalom.

A Nokamik nem gonoszak, ám előszeretettel kínoznak, hogy megtudjanak valamit, vagy akár kiélvezzés a mások kínjait. De még ölnek harcon kívül is. Őket a fémek és a különféle kemény természetellenes anyagok érdeklik. Míg a Golikák inkább a természet hívei. Ők nem bántanak semmit és senkit, ha nem muszáj. De ha a haza megköveteli, meg teszik, ami csak tőlük telik. A Golikák szeretik a világosságot és a sokszínűséget. Ellenben a Nokamik a sötétet kedvelik, és egyhangúságot. Ezekeben különböznek a népek. Egyébként mind a két fél ismeri a mondást: Ha a varázslók megtalálják a világ valamely szegletében elrejtett kis fecnit, amelyre a varázsige van írva, s azt közösen elmormolják, akkor vissza tudják hívni a tündért a földre, s vele eggyütt a békét is.

Egyébként amint a tündér a felhők fölé ért, Sucreen meghalt öregsége miatt. Igen, sokan ezt hiszik. Ám nem így van. A tündér az ő lelke volt. Amint visszahívják a tündért, az lélekként újjá születik egy gyermekben. A gyerek lesz a következő közös királya Nomikáknak és a Golikáknak, ezzel újra létrehozva a Richley birodalmat.