[Későbbi] [40-21] [20-1]
- Na jól van, meggyőztél. De inkább a hölgyre vigyáznék, ugyanis veszélyes ám az a város mostanság! Bezzeg az én időmben ... - mosolyodott el Allan, amin maga is meglepődött, mert már régóta vagy ijesztően néz, vagy a gúnyos vigyorát ölti magára. Neki az volt kényelmes és már úgy is megszokta. Amint rájött, hogy tulajdonképpen tényleg egy igazi mosoly volt, amit az előbb produkált, azonnal ismét felvette a komoly arcát és zavarát próbálta leplezte Cher előtt. A fejét lehajtotta és hagyta, hogy a haja takarja az arcát. Égőnek érezte, hogy vámpír igazi mosolyt (végre) produkál idegenek előtt.
|
-Nos, rendben van. Bár szerintem ennél nagyon hülyeséget keresve sem találhattál volna. A társad. Ez pedig azt jelenti, hogy neki márpedig egyedül te kellesz, tehát a helyedben én felkeresném- fejtette ki a véleményét. -Akármi is a helyzet, vagy akármi miatt is kerülöd ennyire, azért valamennyire csak kedvel, tehát biztos hiányzol neki- sóhajtott. Aztán pedig megborzongott attól, hogy milyen nyálasan fejezte ki magát. -Akárhogyan is. Nekem mindenféleképpen be kell mennem. Nem hiszem, hogy itt az erdőben jár akárki, akinek van lelke- vette fel a korábbi flegma stílusát, majd odalépett Soul-hoz és felhúzta magát a hátára. -Tehát ha meggondolod magad, akkor nyugodtan jöhetsz.
|
- Á, igazán nem szükséges. Van kajája, vize, szabad legelője, nem hiszem, hogy pont én kellenenék neki - hallatszódott egy erőltetett nevetés, de mélyen azért mégis hiányzott az állandó csipkelődésük a lóval. De ha a városbeliek megtudják, hogy az ő lova, neki ott nem lesz maradása. Jobb így neki. Mellette csak szét kéne járnia a lábát az állandó menekülésben, bújdosásban. ... Az igazság az, hogy Allan nem mondott el mindent Cher-nek a városi dolgokról...
|
-Értem...- mondta lassan, majd megpróbált minél felsőbbrendűnek tűnni, hogy ne úgy nézzen ki, mintha ő kérne szívességet. -Hát jó...Ebben az esetben elkísérhetlek a városba, hogy ne csak rád nézzenek furán...És közben még talán keresek is egy embert, aki még nem szerelkezett fel- fonta össze a karjait oldalra pillantva lovára. Úgy tűnt, ő nem igazán rajong az ötletért, de azért beletörődik gazdája döntésébe. Na meg aztán nem is biztos, hogy a vámpír beleegyezik.
|
- Én egyelőre elvagyok itt az erdőben. Van erre mindenféle ennivaló számomra. A lovammal azonban egy ideje nem találkoztam, mert ... mert ... hát nem is tudom. Nem igazán szeretnek a városban ^^" - modta, majd ismét megvakarta a tarkóját.
|
Meglepte, hogy hirtelen milyen normálisan kezdett el vele beszélni a vámpír, bár ezt eszében sem volt kimutatni, inkább csak megköszörülte a torkát. -Nos, sajnos nem igazán találok olyan embert, aki ne lenne felfegyverkezve ellenem, mivel mostanában egyre több a démontámadás és kitalálták, hogyan tudják megakadályozni, hogy őket is megöljék. Ezért már egy ideje nem ettem, lehet, hogy kicsit hamar kapom fel a vizet, de nézd el nekem- pillantott valamerre távolra, majd vissza a hozzá legközelebb eső fára. -Hm...És...Hát...Veled?- kérdezte a tőle akkor kitelő legnagyobb magabiztossággal.
|
- Nézd el nekem. Pár száz éve nem éppen jómodorú vámpírokkal vagyok körülvéve. Csak egy-két hónapja tévedtem errefelé azzal az elhatározással, hogy itt majd jobb lesz - mondta a vámpír, majd megvakarta a tarkóját - Meg aztán ... alapvetően sem vagyok túl jómodorú, tehát ebben igazad van. ... Mellesleg régen találkoztunk. Mond, hogy vagytok mostanság?
|
Egy ideig dühösen próbálta kiszabadítani a kezét, hogy kitölthesse dühét Allan-en, ám végül belátta, hogy az túl erősen tartja, így csak olyan villámló tekintettel nézett rá, hogy a vámpír érezhesse, legszívesebben a tekintetével ölné meg. A fiú vigyorára azonban megrezzent a szája sarka és rájött, hogy most mennyire lejárathatta magát előtte. ~Na nem mintha érdekelne~ Ismét felöltötte a jeges arckifejezését és egy utolsó erőkifejtéssel kirántotta a kezét a vámpíréból, majd a tőle telhető leggyorsabban felállt. -Tudod nem vall éppen jómodorra, ha így beszélsz valaki társáról.
|
Allan amint észbe kapott, megmarkolta Cher kezeit. Nem szorította, de tartotta olyan erősen, hogy a lány ne szabadulhasson. Először hideg és érzelemmentes arcal nézték egymást. De a következő pillanatban már ott virított Allan arcán az a számára megunhatatlan vigyor, ami mások számára minduntalan ellenszenvet váltott ki, amit Allan nem is bánt, hiszen szerette fenntartani a szadista vámpír látszatot, ha még nem volt olyan legbelülről...
|
-Mi ez a megszólítás?- kérdezte kissé mogorván, de kifejezéstelen maradt az arca. Aztán meghallotta, amit a vámpír a lováról mondott. Először halvány, alig észrevehető megdöbbenés kúszott át az arcán és érezte, hogy Soul is megmerevedett egy pillanatra, majd dühösen fújt egyet. Chernél nem tudódott le ennyivel a dolog. Végtelenül dühös arckifejezéssel a vámpírra vetette magát, a földre teperte és ott ütötte, ahol érte, bár tudta, hogy ezt a vámpírok még csak meg sem érzik, de perpillanat ez nem annyira érdekelte. Eszméletlenül ronda dolognak tartotta így beszélni Soul-ról, hiszen a ló volt az, aki már kétszáz éve mellette járta az utakat, másrészt viszont Cher tudta, hogy társa nem érezné jól magát a többi ló között, mindig is nehezen bízott meg másokban, így mind a ketten olyan társaságot nyújtottak a másiknak, amely biztonságot adott és elűzte a magányosságot. ~Persze ezt a vámpír nyilván nem értheti meg!~ dühöngött magában a lány, miközben minduntalan ütötte az alakot.
|
- Nem is próbálnám mégegyszer meglepni, ó nagyságos naccsasszony! Mellesleg a lovával nincs semmi különös, csak csodálom, hogy mindenhova követi, mintha egy kis talpnyalós pincsikutya lenne - szólalt meg, mintha teljesen természetes lenne. Örömmel nyugtázta, hogy Cher felfogta, amit mondott, ugyanis az arcán a megdöbbenés apró jelei látszódtak.
|
-Meglepned?- kérdezte meglehetősen magas hangon. Dühös volt magára, amiért engedte magát meglepni. -Hát rendben, vámpír, de többet esküszöm, hogy nem fog sikerülni- erőltette magára szokásos nyugodtságát. -Van esetleg valami érdekes Soul-ban?- kérdezte, mikor észrevette, hogy Allan a lovát nézi.
|
- Látom sikerült meglepnem a naccsasszonyt - vigyorgott továbbra is kajánul. Előrelépett egyet, majd végigmérte a lovát. Nem volt éppen barátságos (nem mintha Cher az lett volna...).
|
Végül éppen kezdte feladni a keresést, amikor megfordult és megpillantotta az ismerős alakot. Meglepetten tett hátra egy lépést és elkapta a kezét egy fáról, ám nem igen hagyta, hogy látszódjon, hogy valójában egy pillanatra kiszállt belőle a "lélek". Hogy ezt még jobban leplezze, megszólalt. -Túl közel vagy, vámpír- mondta egy rideg pillantás kíséretében, majd, mintha semmi sem történt volna, leporolta a karján ruháját.
|
Egy szempillantás alatt a lány már a fa előtt állt és lágyan megérintette azt, majd elnézett az ellenkező irányba. Addig Allan-nek volt annyi ideje, hogy kaján vigyorát magára öltse. Mikor már "lélekben" is készen állt Cher meglepésére, Cher odanézett...
|
Már nem hallotta a lépteket, így egy pillanatra elbizonytalanodva megállt. Talán csak képzelte, elvégre őt is megcsalhatják képességei, akármennyire is tartja magát tapasztaltnak. Na meg, nem is érzett semmilyen lelket a közelben. Így sóhajtva továbbindult. Érezte, hogy Soul a vállára lehel, ám aztán felemeli a fejét. Akármennyire is el akarta küldeni a lovát, hogy nézzen szét, esetleg van-e valaki a közelben, nem akart egyedül maradni, így végül nem tett semmit, csak sétált tovább, ám mégsem hagyta nyugodni az érzés, hogy valaki van a közelben, így keresni kezdte. Minden fa mögé benézett és minden bokrot széthúzott. Örült, hogy nem látja így senki.
|
A lépései megváltoztak. ~ Észrevett! ~ futott végig Allan agyán a rémisztő gondolat, amitől a szíve is kihagyott volna egy ütemet, ha lenne még vérkeringése. ~ Oda a meglepetés!
Végül Allan rájött, hogy még nincs oda a teljes meglepetés. Azonnal szóba jött a "B-terv". Gyorsaságát felhasználva megelőzte Cher-t és nekitámaszkodott egy fának, mi mellett nagy valószínűsége volt, annak hogy elhalad a lány.
|
Eléggé el volt merülve a gondolataiban, de végül meghallotta a lépteket, amely felé közeledtek. Ezek nem amolyan óvatos léptek voltak, ahogyan az ember közelít, amikor meg akar támadni valakit, így egyelőre csak unottsággal fedett kíváncsisággal nézett a hangok irányába. Nem bírta elképzelni, hogy ki lehet az, itt, az erdőnek ezen a szegletén. Normális ember nem jön ide ilyenkor, mivel itt meglehetősen ilyesztő tudott lenni. Főleg úgy, hogy mindenhol hideg fehér szín uralkodott, alig látszott más. Egy hete folyamatosan esett, most is éppen csak abbahagyta egy kis időre.
|
Éppen végzett a táplálkozással. A kimúlt nyúl szárazon feküdt előtte, élettelenül. Már egy csepp élet sem volt benne. Allan Lassan felmelte a fejét és elgedetten körültekintett vadászterületén. A jóllakottság érzése olyan megnyugtató volt számára. Ilyenkor tudta uralni teljesen a képességét és tudott tiszta fejjel gondolkodni. Nem messze halk léptek zaja csapta meg a fülét. Lágy köd vette a körül a vidéket, így már sejtette a a léptek tulajdonosainak kilétét. A halk hangok irányába indult meglehetősen gyors léptekkel.
|
Lassú léptekkel járta az utakat háta mögött Soul-lal, aki néha prüszkölt egyet és bár Cher nem mondta neki, halvány ködfátyollal fedte be a helyet, amerre jártak. Már jól ismerte gazdáját, tudta, hogy ilyenkor nem sok kedve van másokkal beszélgetni, hiszen éppen mélyen gondolkodik, ha pedig valaki megzavarja, lassúhalállal lakol a tettéért.
|
[Későbbi] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés