[Későbbi] [40-21] [20-1]
- Gondolhatod, hogy azt én sem tenném, de mellesleg milyen képességre gondolsz? Mert nekem láthatatlanná tévő varázserőm nincs, mintahogy energia pajzsom se, ami megtörné a fényt - szólalt meg Allan, amikor már közelebb értek a városhoz - Vagy neked van valamid, ami segíthet rajunk? *suttog* Amúgy szerintem elég lesz csak félresöpörni azt, aki szembejön.
|
-Hm...Ez nem volt vicces- mondta elgondolkodó arckifejezéssel. -Pontosan tudod, hogy mit fogok mondani- tette hozzá, majd jelzett Soul-nak, hogy szüntesse meg a ködöt. -Mellesleg igazad van, de én azért nagyobb biztonságban érzem magam, ha fenn van a köd- jegyezte meg. -Amúgy hogy szeretnél bemenni a városba? Használhatnánk valamelyik képességünket, akármit. Nekem legalábbis ennyi ötletem van. Nem fogok bújkálni a koszos házak között az emberek elől- mondta kihúzva magát.
|
- Azt értem, csak, hogy Dell a varáso melletti dombon van, a palotában, nem pedig a városban... ugyebár. Vagy azóta elköltözött? - kérdezősködött egy kis mosollyal, bár tudta jól az igazságot - Mellesleg nem tudnál szólni a lovadnak, hogy szüntesse meg a ködöt, mert zavar, ha nem láthatok el messzire. Errefelé úgysincsen sok ember, meg ha lenne is 1-2, akkor azzokkal úgyis elbánunk, nemde?
|
Felvont szemöldökkel nézett a vámpírra. -Azt hittem, eddig erről beszéltünk...De ha részletesebben akarod tudni, nem tetszik, hogy Dell elnézi, hogy a démonokat máglyán égetik el- mondta kissé ridegebben, mint akarta volna, bár már utólag nem tudta visszavonni.
|
- Én a városban? A világon semmit. Csak a lovamért kéne elmenni - mondta, majd felvette a lépést a lóval - Aztán neked mi dolgod a városban, ha megkérdezhetem? - kérdezte óvatosan, hiszen ha neki sincs semmi dolga nincs ott, miért nem kerülik ki csak egyszerűen.
|
Megvonta a vállát a vámpír válaszán. -Ki tudja?- tette még hozzá, majd kinyújtózkodott lován. -Ha úgy látod, akkor menjünk- biccentett, majd valamivel gyorsabb tempóra ösztökélte Soul-t. -És mit akarsz kezdeni a városban?- kérdezte oldalra pillantva.
|
- Valószínűleg ez egy egyre jobban terjedő betegség - tette hozzá, majd ő is megpillantotta a házak tetejét a távolban. Pár perc gyaloglás szükséges még ahoz, hogy odaérjenek. Azt követően túl kell élni a várost, majd a palotához vezető hosszú úton kell még felbaktatni a hegyre - Na jó. Nem mintha fáradnék, de ... tényleg elmehetnénk akkor Madcap-hez. Had jöhessen egy kis terepre.
|
Ismét megborzongott a vámpír tekintete láttán, meg aztán a megszólítás sem igazán tetszett neki. -A férfiak mindig félreérthető poénokat mondanak?- kérdezett vissza rezzenéstelen tekintettel. Közben azt érezte, hogy Allan csak játszadozik, ez pedig nem volt kellemes érzés számára, mivel eddig folyamatosan ő tette ezt másokkal.
Míg ezen gondolkodott, észrevette, hogy már meglehetősen közel járnak a városhoz, a magasabb házak tetői már látszódtak a fák között. -Amúgy hamarosan odaérünk- mondta lassan, persze biztos volt benne, hogy már a vámpír is látja.
|
- Ó, igenis naccsasszony - vigyorgott Allan kedves huncutsággal Cher-re - Mellesleg a nők mindig félreértik a poént? - kérdezte viccelődve.
|
Először csendesen bólintott. Utána pedig leesett állal meredt a vámpírra és végigfutott a hátán a hideg. Egy ideig nem is bírt egy szót sem kinyögni. -Te...Te...Úristen...Perverz...Te mikről fantáziálsz? Természetesen nem a...- nem is bírt többet kinyögni, csak egyenesen a másik irányba nézett, hogy elrejtse az égő arcát. Nem bírta elképzelni, hogy ilyen legyen az a vámpír, aki ott sétál mellette.
Némi idő alatt sikerült meggyőznie magát, hogy csak túlreagálta a helyzetet, majd már rendezett arcvonásokkal fordult vissza Allan-hoz. -Mellesleg ne becsüld le a képességeimet, ha az emberek meggyőzéséről van szó.
|
- Remélem sikerrel jársz, mert én akárhányszor próbálkoztam Dell-nél ilyesmit kérni, mindig csak elutasított azzal a címszóval: meg tudod védeni magad! - magyarázta szórakozottan Allan - Tudod mit? Vesd be női bájaidat! - kacsintott, majd egy barátságosabb, de mégis "kajános" vigyor került az arcára - Kíváncsi vagyok mit fog szólni Dell - gondold bele a jelenetbe, amikor Cher meggyőzi a hadvezérüket.
|
-Nem vártam mást- biccentett. Örült is neki, hogy rá lett osztva ez a szerep, úgy érezte, ezután meg fog könnyebbülni.
|
- Oké, de te beszélsz vele - mondta Allan megadóan, majd követte őket.
|
Bólintott. Kicsit ezután felkapta a vizet azon, amit Allan mondott, bár nem közvetlenül a vámpírra volt dühös. -Köteles segíteni nekünk- mondta határozottan. -Mi is a hadseregébe, az "országába", ezzel együtt azzal a városba is tartozunk. Köteles rajtunk segíteni. Ugyan úgy, ahogy azokon az embereken is- jelentette ki és kicsivel gyorsabb tempóra ösztökélte lovát, hogy minél hamarabb beérjenek és akaratát a hadvezérre erőltethesse.
|
- Erre IS - javította ki Cher-t - mellesleg a városon átjutni nem gond, csak Dell ... tehát, ő ember, és ha ilyen témáról van szó, ő mindig az emberek pártját fogja, így kétlem, hogy segítene nekünk, főleg nem nekem - folytatta.
|
Figyelmesen hallgatta végig a vámpírt, majd lassan bólintott, miközben emésztette a hallottakat. -Erre céloztál, amikor azt kérdezted, hogy miért nem csinál valamit Dell?- kérdezte, persze egyértelműnek tartotta a választ. Rágta belülről egy kicsit a száját. -Ha gondolod, bekopoghatunk hozzá. Elvégre mind a kettőnknek megvan rá az oka. Semmi rossz nem sülhet ki belőle, a pártfogói vagyunk. Aztán meg...Valahogy átjutunk a városon is- mondta némileg bizakodva, majd hirtelen eszébe jutott, hogy talán túlzottan is eltért a róla Allan fejében kialakulhatott képtől, hiszen túlzottan "barátságosan" beszélt. Persze érthető, elég ritkán beszél olyanhoz, akit éppenséggel nem akar elfogyasztani, vagy, aki nem akarja őt megölni. Bár ahogy elgondolkodott, az jutott eszébe, hogy az utolsó közel sem biztos, azért nem érezte, hogy veszélyben lenne. Talán azért, mert korábban meglehetősen sok, lehet, hogy kissé idegesítő órát töltött a vámpír közelében és megszokta. Bár erre gondolni kissé fura volt számára, mivel ismerettségei általában nem tartottak túlzottan sokáig.
|
- Hú... hát az úgy kezdődött, hogy .... Na igen. Te is tudod a fajtámnak vannak olyan tulajdonságai, miről lerí mivoltunk, s ezt egy ember nem tudja észrevenni, hacsak nem férkőzik túl közel hozzánk - kezdte magyarázni, de biztosra vette, hogy ez a része a történetnek Cher számára biztosan unalmas - Máig nem tudom elhinni, hogy egy kis taknyos tolvaj miatt buktam le... - bosszankodott, hiszen ki szokta szúrni a pénzért mindenre kész embereket, gyerekeket, de valahogy ő mégis kijátszotta a figyelmét - Szóval meg akart lopni, szerencsétlenségemre azonban olyan ostoba volt, hogy abba a zsebembe nyúlt, melyben én a kezemet pihentettem. Így érezte a bőröm és mikor ránéztem, hogy leordítsam, kiszúrta a fogaimat. Mint a fába szorult féreg, elkezdett ordítani és odament egy befolyásos emberhez, aki éppen a bíróval beszélt. A kis taknyos pedig rám kezdett mutogatni, közben pedig ordított: vámpír, vámpír! Először az emberek nem hitték el, csak mindenki állt és engem bámult, majd a bíró felállt és odajött hozzám és azt mondta: mosolyogjon fiatalember! Na adtam neki egy mosolyt, melyből nem pillantja meg árulkodó fogaimat, majd megpróbáltam kimagyarázni magam, sikertelenül. Szóval most a fél város azt hiszi vámpír vagyok (jogosan), a másik fele pedig azt, hogy egy kém a másik városból. Tehát a város tele van a fantomképemmel és még vérdíjat is tűztek ki rám. Ennyi.
|
Biccentett, miközben csendesen figyelte az utat, noha tudta, hogy semmi szükség rá, hiszen a lova pontosan tudja, merre mennek. -Hm?- kérdezte először lassan felvont szemöldökkel, majd elgondolkodott. -Nem. Elég régóta nem beszéltem már vele. Van egy olyan érzésem, hogy nem feltétlenül szereti maga körül a ... hát ... mágikus lényeket mostanában. Amikor legutóbb beszéltem vele, kicsit feszültnek tűnt, de majd biztos megoldja- sóhajtott, majd egy ideig csendben maradt. Oda kellett figyelnie, hogy hallja, mit is mond Allan, olyan halkan szólalt meg. Megköszörülte a torkát, hogy időt nyerjen a gondolkodásra. Valóban, mostanában igen sokaknak volt problémája akár a démonok, akár a vámpírok közül, hiszen az emberek kezdenek ráébredni, hogy mik is veszik őket körül. Ez pedig bizony gondokat tud okozni. Nem tudta, hogy Allan-nal mi történt pontosan, de ő maga azért tartózkodott mostanában leginkább az erdőben, és ment a városba egyedül a vadászás miatt, mivel egyszer éppen áldozatot keresett magának, ám tanúja lett egy démon elégetésének. Még ismerte is az égetett démont, aki szintén észrevette, így a nevét kezdte kiáltozni, amire néhányan fel is figyeltek és csak hajszálon múlt, hogy Cher-nek sikerült kibeszélnie magát. Úgy tűnt a "korábban egyszer vívtunk" magyarázat teljesen megfelelt a tudatlan embereknek. Megborzongott az emlékek hatására. -Nos...Sok dolga lehet. De biztos vagyok benne, hogy erre is fog időt szakítani. Hamarosan. Legalábbis remélem- ismételten megköszörülte a torkát és amennyire tudta, megacélozta a hangját. -Egyébként, ha nem veszed tolakodásnak, te miért nem mehetsz a városba?
|
- Majd szólok - emelte fel a fejét, majd ő is elindult. zsebredugott kézzel sétált a ló mellett - Mellesleg te beszéltél azóta Dell-el? - kérdezte a lányra nézve, de aztán a fejét ismét lehajtotta, hogy Cher még a szájáról se tudja leolvasni, majd halkan elmotyogta véleményét a helyzetről - Nem értem, miért nem tesz az ügy érdekében. Ennyit igazán megtehetne hű polgáraiért!
|
Bólintott, mikor a vámpír végül beleegyezett. Mivel fél szemmel figyelte és meglátta a mosolyt az arcán, kissé felszaladt a szemöldöke, de végül nem tette szóvá. -Khm...Hát rendben. De ha rádjön, hogy találkozni akarsz a lovaddal, akkor szólj- mondta, majd lassan lépni kezdtek. Nem szándékozott gyorsabban menni, mivel még nem voltak olyan messze a várostól, hogy ne érjenek oda legfeljebb húsz percen belül. Emlékezett, hogy még valamit akart kérdezni Allan-től, ám mivel ezt azóta elfelejtette, nem gondolta, hogy túlságosan fontos lehetett.
|
[Későbbi] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés