Új bejegyzés Frissítés

2013.03.01. 23:39 Szofi

Allan benyitott a szobába. Kissé nyomott hangulatot keltett a helyiség, ugyanis minden csupa por volt, a függöny meg már kitudja mióta lehetett elhúzva. Első dolga volt hát, hogy a függönyt elhúzza az ablakok elől. Amint egy kis fény lopózott a szobába, máris egy kicsit hangulatosabb lett. A fiú egy bólintással nyugtázta, hogy nem is olyan rossz ez a szoba, majd benézett a fürdőbe. Előkészített magának egy kád vizet, majd megtisztálkodott, s közben óvta a kötést. Felöltözött, majd az ágyhoz csoszogott és kiporolta azt, hogy kényelmes legyen. Miután ez is megvolt, lepihent. Furán érezte magát, hiszen nem aludt már pár száz éve és ő maga még ezt nem is sejtette. Álmában látta a gyerekkorát, annak sanyarúságait és viszontakságait. Amint azonban hosszú idő után ismét megölelhette volna a szüleit, az álom szertefoszlott, s Allan csalódottan érezte, hogy ez már nem álom, ez már a rideg valóság. Felébredt. Azt ablak felé tekintett, s látta, hogy már reggel van. Felkelt és gyors kapkodásban elvégezte reggeli teendőit, majd kiment a folyosóra. Ekkor azonban eszébe jutott, hogy talán nem lenne illő csak úgy berontani egy hölgyhöz. Hallgatózni nem hallgatózhat, és ha kopog akkor talán felébreszti...

2013.03.01. 23:17 Bellsz

Gondolta felesleges lenne azt mondania, válasszon ő, ugyanakkor neki sem volt már sem kedve, sem lelki ereje megfelelő szobát keresni, így egyszerűen csak rámutatott a sajátjával szembenire. -Amennyiben megfelel, azt használhatod. Van benne egy fürdőszoba, ami teljesen jól működik és egy háló- nézett még egyszer a fiúra, majd habozott egy kicsit, de végül fogta magát és egyszerűen csak besétált a szobájába és hanyagul belegyintette maga mögött az ajtót. Démon léte miatt nem fáradt el olyan gyorsan, mint az emberek, ám ez a nap még számára is megerőltető volt. Semmi másra nem vágyott, csak egy fürdőre, illetve az ágyra, mely most kissé poros volt, ám kényelmesnek nézett ki. Hamarosan neki is látott az eltervezett dolgainak.

2013.03.01. 23:09 Szofi

Ő is leszállt a lóról, majd Cher után ment. Amint a por eljutott az orráig, egy köhögési roham tört rá, ami hamar elmúlt ugyan, de egy kissé újra visszaidézte a fájdalmat. Beljebb ment, s követte a lányt. Remélte, hogy megmutatja, hogy melyik szobát szánja neki, mert nem szeretett volna ő választani. Ha túl távoli szobát választ, akkor biztosan azt hiszi, hogy utálja, ha túl közelit, akkor meg biztosan túlzott közeledésnek veszi és a legnagyobb baj, nem tudja mi volna pont megfelelően távol. Ekkor azonban eszébe jutott, hogy értelmetlenség ezen rágódnia, hiszen még a nevét sem tudja (a sajátját, mert Madcaptől már rájött Cher nevére).

2013.03.01. 22:46 Bellsz

Az ajkába harapott. Egyáltalán nem tetszett neki a helyzet. Azt szerette volna, ha minden megint a régi lesz. Ráadásul nem bírta elhinni, hogy Allan tényleg nem emlékezett semmire. -Hát...Minden esetre remélem, hogy hamar emlékezni fogsz- jegyezte meg, pont amikor a ház feltűnt a sarkon. Hatalmas volt, régies stílusú, elhagyatott, ugyanakkor rengeteg szoba volt benne és könnyen el lehetett benne veszni. Ekkor leszállt lováról és jelzett neki, hogy mehet az erdőbe, ha úgy tartja kedve. -Ez lenne a ház. Ne nagyon kószálj el benne, mert nem biztos, hogy visszatalálsz- mondta, majd odalépett az ajtóhoz és kinyitotta azt, mire dohos szag csapta meg az orrát.

2013.03.01. 22:34 Szofi

- Értem - mondta, s közben megnyugtatta magát és felvette a helyes ülésmódot a lovon, majd csizmajelet adott neki. Madcap nem értette, pontosan mi történt, de sejtette, hogy nagy a baj, ha Allan nem szól hozzá.

2013.03.01. 22:21 Bellsz

-Vámpír...Hát...Nem vagy vámpír...Vagyis nem teljesen. Nem bírom teljesen eldönteni- sóhajtotta, majd megrázta a fejét. -A lényeg...Amit mindenféleképpen tudnod kell, hogy nokami vagy. A másik fél a golika. Ez a két nép jelenleg harcban áll, tehát elkerülném a határokat. Az erdőben van, meglehetősen mélyen. Ezt érted?- kérdezte lassan, miközben elindította a lovát a ház felé és remélte, hogy senki nem költözött be oda.

2013.03.01. 22:04 Szofi

Cseppet sem tetszett neki a lány viselkedése. Nem ilyennek képzelte, amikor először szót váltott vele. De egyelőre ez tűnt a legbiztosabb megoldásnak, ugyanis bármennyire is erőltette az agyát, nem ugrott be semmi az előző házban történt beszélgetésen kívül. Amint kiért látott egy foltos lovat. Szerencséjére emlékezett még a lovaglás alapmozdulataira, így könnyedén fel tudott szállni. Kissé szokatlan volt számára a nyereg és kantár nélküli lovaglás, de megpróbálkozott a számára lehetetlennel. Mivel azonban gondolatai elvesztek az agy rejetélyes zugaiban, álmában sem gondolta volna, hogy a lova tud beszélni. Kis híján kiugrott a szíve, amikor Madcap megszólalt: - Mi van, már nem is köszönsz? Nem szép dolog ám így ráijeszteni valakire. Azt hittem, hogy valami nagy baj van, ha már Cher annyira sietősre vette a dolgot. Mellesleg mi történt veled, nem úgy volt, hogy vérszívó vagy? Mert most perpillanat nem úgy nézel ki! Na aztán ... - hadarta, azonban Allan kétségbeesett sikolya félbeszakította. - M-mi? Te tudsz beszélni?  - kérdezte döbbenten, majd mikor már eljutott a tudatáig, hogy mit is mondott Madcap, ismét kérdések fogalmazódtak meg benne - Én? Vámpír?  - tette fel gyors kérdéseit, majd a lányra nézett.

2013.03.01. 21:43 Bellsz

(***** ******** xd) -Hát jó...Akkor miközben lovagolunk, elmondom a golikás-nokamis történetet- sóhajtott. Végtelenül fáradtnak érezte magát, legszívesebben ott helyben aludt volna egyet. Már sötétedett, így vissza akart menni a házba, melyet a városból való kiköltözése előtt használt. -Aludni akarok. Gondolom nem tudod, hogy hol laktál eddig, tehát velem jöhetsz. Mást úgy sem nagyon tudnál csinálni jelen helyzetedben- jegyezte meg halkan, majd felszállt Soul-ra. -Menjünk.

2013.03.01. 21:34 Szofi

._.

2013.03.01. 21:11 Bellsz

Amikor látta, hogy Allan is feláll, lassan kisétált az ajtón és többet a másik démonra se hederített, csak megvárta, amíg a fiú is kijön. Az ajtó hamar csukódott és akkor ő is megkönnyebbült. -Komolyan nem emlékszel semmire?- kérdezte most már némileg átlátszóan elkeseredett hangszínnel. -Remélem, hogy csak szórakozol.

2013.03.01. 21:07 Szofi

Allan végképp nem értett az egészből semmit. De engedelmesen felállt és ment, amerre a lány mondta. Bízott abban, hogy hamarosan mindent tisztán fog látni, mert amit eddig leszűrt Cher mondandójából, az az volt, hogy ő a terhére van és van két kimondhatatlan nevű szó, amiről tudnia kéne.

2013.03.01. 21:01 Bellsz

Sóhajtott. -Rendben, akkor úgy tűnik, addig még a nyakamra leszel varrva, amíg vissza nem térnek az emlékeid- jegyezte meg. ~Már ha visszatérnek egyáltalán~ tette hozzá gondolatban. Úgy látta, hogy a fiúnak fájdalmai vannak, ezt pedig nyilván a másik démon is látta, mivel már lépett is a "vámpírhoz" egy fájdalomcsillapító varázslattal. Egy pillanat alatt befejezte a tevékenységeit, majd hátrébb lépett. -Most már mehettek, nem fog fájni és hamarosan a sebed is begyógyul- sóhajtotta a férfi, majd már az ajtóhoz is lépett. -Menjünk. Kint vár a lovad. A neve Madcap, szerintem jól ki fogtok jönni- mondta Cher, majd pengevékony szájjal várta, hogy Allan felkeljen és végre elhagyhassák ezt a nyomasztó házat.

2013.03.01. 20:18 Szofi

Allan egy sokatmondó pillantást vetett Cher-re, melyben tudatta vele, hogy még nem is hallott róla (szerinte). A szoba párás levegője igen nehezen volt lélegezhető, így a fiúnak még nagyobb fájdalmat kellett elviselnie, mint amit egyébként maga a seb okozott volna. Ismét jött egy fájdalom löket, de Allan mostmár ellenállt, kifeszítette izmait és várta, hogy elálljon. Persze észre sem vette, hogy ez az "izommegfeszítés" dolog kívülről, szabadszemmel is látható volt...

2013.03.01. 20:08 Bellsz

-Mi?- kérdezte, miközben lassan teljesen leolvadt az arcáról minden érzelem, miközben lassan megértette, hogy valószínűleg mérgezett volt a nyíl, vagy egyszerűen csak megütötte valahol a fejét, ezért most nem emlékszik semmire. -Oh, értem...Gondolom ezek szerint az összes emlékedet elvesztetted, igaz?- kérdezte ismét rideg hangon. -Azt tudod, hogy kik a golikák és a nokamik?

2013.03.01. 20:01 Szofi

- Mi? Tessék? Várjon...! Ismerjük mi egymást? - értetlenkedett Allan, miközben pár centivel távolabb húzódott az ágyon Cher-től.

2013.03.01. 19:41 Bellsz

-Miután meglőttek azzal a nyíllal, idehoztalak. Remélem nem baj, hogy ez a pasas volt kéznél. A lényeg, hogy megint jól vagy. Viszont van egy rossz hírem is, de az várhat. Hogy érzed magad?- lökte el magát a faltól, hogy odasétáljon a fiú mellé. -Azt hittem már, hogy ott halsz meg- tette még hozzá. Az eszébe sem jutott, hogy Allan esetleg nem ismeri fel őt.

2013.03.01. 19:38 Szofi

Az orvos varázslattal felébresztette Allant. A fiú zilálva, kimeredt szemekkel ült fel egy hirtelen mozdulattal, majd mellkasára kapott. Kívülről ez olyan lehetett, mintha rémálomból ébredt volna. Amint eltűnt a homályosság a szeméből, letekintett a sebére és hitetlenkedve tapogatta végig a kötést. Mielőtt még felfoghatta volna, hogy az ott az ő vére, máris belenyilalt a fájdalom és muszáj volt a fiúnak összegörnyednie és a szemeit össze szorítania. Miután vett egy mély levegőt, melynek következtében a fájdalom alábbhagyott, és a szemét ismét ki tudta nyitni, körülnézett. Látott egy lányt és egy férfit.  - Mi ez? Hol vagyok?  - kérdezte kétségbeesetten, miközben igyekezett megahtározni, hogy kik is ezek és hogy tulajdonképpen mi történhetett.

2013.03.01. 14:33 Bellsz

Miközben egyre csak haladtak a cél felé, lepillantott egy másodpercre, hogy megnézze, nem ébredt-e fel esetleg a vámpír. Ez természetesen nem volt így, de azért kicsit csalódott volt. Sóhajtott egyet, majd lecsukta egy pillanatra a szemeit, ám amikor ismét kinyitotta őket, vette csak észre az Allan mellkasára tekert anyagokat átitató vért. Egy pillanatra lesokkolódott. Nem az volt, hogy vámpír? A vámpíroknak, tudtával, nem volt vérük, amit alkalom adtán valaki lecsapoljon, akkor meg mégis mi a franc van itt? Persze ez is csak költői kérdés volt, hiszen egyértelművé vált, hogy Allan valójában nem is vámpír. Legalábbis nem teljesen. Hiszen a fogai megvannak. Miután ezt letisztázta magában, következő gondolata az volt, hogy így viszont nem is gyógyul majd meg olyan gyorsan, mint várni lehetne, ráadásul egyre szélesebb folt terjengett a fiú kötésén. Nem is gondolkodott sokáig, más jelet adott lovának, mégpedig, hogy vezesse jó öreg barátjához, aki ért is a gyógyításhoz. Már rengeteg éve nem beszéltek, annak ellenére, hogy az illető szintén Dell városában lakott már ki tudja mióta. Soul határozottan megváltoztatta az irányt egy fokkal, majd vágtába kezdett, úgy, ahogy a másik ló is. Ilyen iramban szinte negyed óra alatt sikerült elérniük a városszéli kis házikót. Cher lepattant a lóról, egyelőre maga mögött hagyva a sebesültet, majd az ajtóhoz sietett és dörömbölni kezdett rajta. Még így is fájdalmasan hosszú idő után nyitottak ajtót, bár miután a bejárat szabaddá vált, a lány rá is jött, hogy miért. Valószínűleg a férfi egyike a világ leggyorsabban öltözőinek. -Szükségem van a segítségedre, most rögtön!- kezdte azonnal, nem is várva köszöntésre. -Figyelj, ez most tényleg nem alkalmas...- kezdte az előtte álló démon sokatmondó tekintettel, ám Cher egy pillantással elhallgattatta. -Még mindig nem fizetted vissza a tartozásodat anyámnak, immáron 90 éve. Szerinted mit szólna, ha hirtelen megkapná a hírt, mely szerint itt tartózkodsz? Jelenleg valami skót rokonainak társaságát élvezi a Csendes-óceán partjainál, ám biztos vagyok benne, hogy rögvest ideutazik, ha meghallja, hogy volt veje, akivel már oly rége nem találkozott... -Értettem, értettem!- sietett a válasszal a démon, miközben hátracsapta élénkszőke haját. Meglehetősen szép kiállású férfi volt, szörnyű személyiséggel megáldva. Ez volt az az ok, amiért Cher nem is bírta sokáig mellette. De nem ez volt az az időpont, amikor ezen kellett volna elmélkedni. -Ebben az esetben segíts leemelni őt a lóról, vigyük be hozzád, tedd szabaddá a kanapéd és gyógyítsd meg!- parancsolta, majd már meg is fordult és Madcap-hez sietett. Még hallotta, hogy a férfi sóhajtott, de ezután megtette, amit a lány kért. -Nos, ennyit tudtam tenni- vetette le magát a démon egy székre, majd várakozón nézett Cher-re. -Mit kezdesz vele? Hogy nem teljesen vámpír, az szent- vont vállat hanyagul. -Fel akarod ébreszteni? -Süt rólad, hogy azt szeretnéd, hogy minél hamarabb elmenjek, de mondjuk meg is értem- fonta össze a karjait, ám cseppet sem volt neheztelő a tekintete, legszívesebben ő maga is ment volna már. -Na mindegy. Ébreszd fel, hogy dolgodra hagyhassunk- tette hozzá, miközben nekidőlt a falnak.

2013.02.28. 22:14 Szofi

Az eszméletvesztésből Madcap hátán tért magához. Igaz nem sokat fogott fel abból ami körülötte történt. Azt érezte, hogy iszonyatosan fáj a mellkasa és nem kap levegőt. Nem értette mi történik. Nem látott semmit és a hangok is eltorzultak. Valami meleg töltötte el a testét a bemeneti és kimeneti nyílás körnéykén. Ám mielőtt ezt felfoghatta volna, ismét elvesztette eszméletét és nem észlelt semmit se a külvilágból.

2013.02.28. 22:00 Bellsz

Amikor a vámpír összerogyott, hirtelen nem tudta, hogy mit kéne csinálnia. -Allan!- szólt rá néhányszor, hátha hatásos lesz, ám semmi nem történt. Ekkor viszont hangos, dörömbölő lépteket hallott a lépcső felől. Nem tudott mit tenni, mint, hogy az ablakhoz húzta a fiút, majd felrángatta a hátára és felkészült, hogy kimásszon az gyetlen menekülési útvonalon. Nem tűnt magasnak a hely, annak ellenére, hogy egy padlás volt, így szinte rögtön kiugrott. Érezte, hogy kicsit sem tett jót ez az ugrás a bokájának, ám most nem törődhetett vele. Megérzése szerint a vámpír lova felé vette az irányt, hogy vele meneküljenek. A sietségben elfelejtette hívni sajátját, meg aztán nem sok szabad keze maradt. Megkönnyebbülésére megpillantotta a kancát, így odasietett (már amennyire tudott sietni), majd próbálta úgy elhelyezni rajta a perpillanat élettelenül fekvő Allan-t, hogy a gyors vágtától se essen le, ezután pedig ő is feledzette magát a ló hátára. Még csak nem is gondolkodott azon, hogy esetleg előtte a lóval is kéne egy pár szót váltania, jelen esetben nem volt rá lehetősége. Egyszerűen csak belekapaszkodott a kanca sörényébe, majd rögtön vágtába ugratta és az erdő felé vették az irányt. Néhány mellettük elsuhanó ember szemében látta a felcsillanó értelmet, valószínűleg rájöttek, hogy nokamik voltak közöttük, ám már semmit nem tehettek. Hamarosan kiértek az erdő szélére, ám meg sem állította a lovat addig, amíg meglehetősen mélyen nem jártak az erdőben. Ott aztán zihálva csúszott le a ló oldalán és térdre rogyott a földön. Az ezen a lovon való lovaglás, ráadásul a vámpírt egyensúlyozva, meglehetősen leszívta az energiáit. Kicsit kifújta magát, majd valahogy leszedte Allan-t is és úgy fektette, hogy nehogy valahogy még jobban megsértse magát. Ezután azon kezdett gondolkodni, hogy vajon mit kéne csinálnia. Nem tud gyógyítani. Viszont ez egy vámpír, csak meggyógyul, nem? Végül egyszerűen csak megmarkolta a nyilat és egy gyakorlott mozdulattal kirántotta úgy, hogy maradék nélkül kijöjjön. Nem volt kedve sokáig tartogatni a kezében ezt a fegyvert, így jó messzire hajította. Ezután letépett valamennyi anyagot a ruhájából és körülkötözte vele a vámpír mellkasát. Ezután pedig már nem valószínű, hogy tudna valamit is tenni. Csak vissza kéne jutniuk a nokamik területére, még hozzá elég hamar, hiszen megeshet, hogy a csatlósok szeretik a tiszta munkát, ha pedig van egy nyomkövetőjük, nyilvánvalóan hamar kiszagolják őket. Sóhajtott egyet, majd feltápászkodott és egy füttyel jelzett Soul-nak, hogy akármerre is van, jöjjön hozzájuk. Mikor társa odaért, megkérte, mutassa az utat, ezután pedig ismét felszedelőzködött az ájult-Allannal együtt Madcap-ra. Nem merte volna saját lován vinni a vámpírt. Most már magabiztosan, maga elé helyezte az eszméletvesztettet, így sokkal könnyebb volt a lovon tartani. Ezután azonban már nem akart vágtázni, meg a lovaknak sem tett volna jót, így csak laza tempóban haladtak. Elvégre úgyis érezné azoknak a lelkét, akik bizonyos távolságon belül kerülnek hozzájuk, így egyelőre nem volt aggódnivalója. Ennek ellenére remélte, hogy a vámpír minél hamarabb magához tér. ~Apropó, magához tér-e egyáltalán?~jutott eszébe a gondolat, ám ezt hamar elhessegette, majd csak hallgatta a monoton patakopogást.

[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]