Új bejegyzés Frissítés

2013.03.02. 15:42 Szofi

- ... Na jó, de ne röhögj ki! - figyelmeztette Dell-t Allan - Az igazság az, hogy elveszettem az összes emlékem, azonban ha valami ismerőset látok, vagy mély álomba merülök, néha-néha emlékszem valamire - hadarta Allan, ugyanis nem volt ereje újabb, kissé hihetőbb hazugságot kitalálni - És Cher segít nekem, ugyanis ő némelyest tudja, hogy hol járhattam eddig - fejezte be, majd a szemét lesütötte, ugyanis úgy érezte, hogy ő nem ilyen. Nem tudta megtalálni a személyiségét és ez zavarta. Igaz, fogalma sem volt, hogy hogyan is viselkedett ezek előtt, de abban biztos volt, hogy a régi énje nem így beszélne, a mimikája sem ilyen lenne és valószínűleg a hangsúly is máshol lenne.

2013.03.02. 15:27 Bellsz

-Aha, értem. Valami furcsa érzés folytán nem bírom elhinni. Talán azért, mert te abszolút nem ilyen vagy... Komolyan a lóidomítást hoztad kifogásnak?- kérdezte szarkasztikusan. -Mi lenne, ha inkább előadnád a valódi történetet?

2013.03.02. 15:14 Szofi

- Nos, ez egy ... elég ... érdekes feladat - próbált kitalálni valami hihető sztorit - A... lovakat kéne beidomítani ... hegyetmászni .. áh, nem dehogy, ööö .. kinyissák az ajtót, ha szükség van rá - bökte ki végül, de rájött, hogy hatalmas marhaságot mondott.. de végülis remélte, hogy Dell beveszi és nem kell kitálalnia a kínos igazságot.

2013.03.02. 15:04 Bellsz

Sóhajtott. Természetesen nem mondhatott nemet, ráadásul a vámpír most nem úgy nézett ki, mintha gúnyt űzne belőle. Emlékezett Cher-re, elég régen, de beszélt vele valamiről, viszont neki általában ez is elég volt, hogy emlékezzen az emberek arcára és nevére. Tehát őt könnyedén megtalálhatja. Hívatott is egy őrt, akit elküldött a lányért. -Milyen feladat?- kérdezte visszafordulva, valamivel lazítva a tartásán, miután a férfi után becsukódott az ajtó.

2013.03.02. 15:00 Szofi

Allan a lényeget leszűrte a mondandójából, így sürgősen valami menekülő utat keresett, ugyanis ijesztőnek találta Dell-t - Ehh, tudod Sehol nem találom Cher-t, és szükségem volna rá egy .. feladatban.. igen. Gondoltam te biztosan tudnál egy kicsit segíteni - magyarázta, miközben remélte, hogy nem beszél baromságot.

2013.03.02. 14:48 Bellsz

-Felébredtél végre?- kérdezte, miközben felállt a székből és megfontolt léptekkel közelebb ment a vámpírhoz. -Mit keresel itt?- tért rögtön a lényegre. -Szerintem egyértelmű volt, amikor legutóbb találkoztunk, hogy nem látlak túl szívesen itt -annak ellenére, hogy a seregembe tartozol- tette hozzá, miközben megállt az ágy szélénél és felvette a szokásos fenyegető testtartását.

2013.03.02. 14:44 Szofi

Szép lassan játszódtak le a fejében az események. Ám egyszercsak megszakadt a film és visszaugrott az elejére. Arra a borzalmas napra, amin annyi kínt kellett átélnie. Újra érezte magában a mérget, amitől annyit szenvedett és újra kezdte érezni azt a fájdalmat. Szerencsére idejében felébredt és nem folytatódott, csak ennek hatására egy újabb fájdalom löket érkezett a fájó mellkasára. Amint az alábbhagyott, kinyitotta szemét. A homályosság elmúltával egy baldahinos ágy tetjét látta alulról. Nem tudta, hogyan kerülhetett ide, így erőt vett magán, hogy körülnézzen. Ekkor pillantotta meg az alakot a sarokban. Egy ideig nem tudta ki lehet az, de hosszas gondolkodás után beugrott egy név. De hogy honnan ismeri és milyen a kapcsolatuk, arra már nem futotta az energiájából. Semmi nem jutott eszébe vele kapcsolatban.

2013.03.02. 14:18 Bellsz

Éppen a papírmunkát végezte el, így meglehetősen feszülten indult el az udvar felé, hogy szívjon egy kis friss levegőt, ám alighogy kilépett a teremből, egy élettelennek tűnő testet pillantott meg a padlón magával szemben. Először azt hitte, megint csak egy rossz tréfa, amit valami kém intézett ellene, hiszen az elmúlt időkben ezek egyre kegyetlenebb, ijesztőbb "viccek" voltak. Emiatt nem is lepődött volna meg, ha egy hullát talál a hallban. Ennek ellenére közelebb sétált, hogy megvizsgálja, nem él-e esetleg az illető, amikor is felismerte. Rándult egyet a szája sarka, ám nem kezdett el gondolkodni azon, hogy mit is keres valójában itt a vámpír, csak hívott egy őrt, akivel közösen becipelték Allan-t a legközelebbi szobába. Ezután a másik férfi távozott, ő pedig ledobta magát a sarokban álló székre. Úgy döntött, egyedül várja meg, míg a vámpír felkel, hogy aztán megkérdezhesse, mit is keres itt tulajdonképpen, hiszen ő parancsba adta, hogy senkit ne engedjenek se be, se ki.

2013.03.02. 13:50 Szofi

Míg Allan öntudatlan volt és élettelenül feküdt a hideg padlón, látomások gyötörték. A vámpíridőszakok eszébejutottak. Amikor ott kellett hagynia a családját, hogy ne bánthassa őket, a temetésük, a szörnyű vámpírsors. Azonban néha apróbb részleteket is látott. Például a megismerkedésük Dell-el, és amikor először megpillantotta Cher-t (ez még jóval azelőtt volt, hogy tényleg találkoztak volna, csak a tömegből szúrta ki)...

2013.03.02. 13:44 Bellsz

Gondolkozva követte Allan-t. Azon járt az esze, hogy nem ismer-e valakit, aki esetleg képes lenne segíteni neki. A másik démon csak gyógyítani tud, így neki már semmi hasznát nem venné. Ekkor vette észre, hogy a fiú eltűnt. Tágra nyílt szemekkel nézett szét utána, ám nem látta sehol. A nevét nem akarta kiabálni, hisz úgy csak felhívná magára a figyelmet. -Tch...- harapott az ajkába. Ezután sietésre ösztökélte lovát. Arra gondolt, hogy ha a fiú megfogadta, amit megbeszéltek, még a városban lesz, így ott kezdett el szétnézni.

2013.03.02. 13:27 Szofi

- Rendben - mondta, majd ő is lóra pattant és úgy indult el a kisvárosba. Érdeklődve nézett végig minden házat az utca felőli oldalról. Elmentek egy pékség mellett, amiből valószínűleg ember számára íncsiklandó illatok törtek ki nagy hévvel, ám Allan nem érzett késztetést arra, hogy betérjen és egyen valamit, így ezt jó jelnek vette. Sétáltak tovább, majd kiértek Madcap istállójához. Allan leszállt, jól körülnézett a nyergesekben, boxokban, még a legelőre is kibarangolt. Azonban semmi nem rémlett neki. Nem is csoda, hiszen alig volt itt 1-2 napot. Újra felpattant foltos kancájára, majd egy főútra tértek. Pár perce már a semmiben ügettek. Sehol semmi ház, semmi élőlény, csak a rengeteg erdő. Felfelé mentek valami hegyre. A hegy tetején egy ház látszódott, így Allan próbált oda feljutni, ugyanis biztosra vette, hogy már járt ott. Mikor felértek, Allannak leesett az álla a csodálkozástól. Úgy érezte még álmában sem látott ekkora palotát, és ő még háznak nézte... Mikor meggyőződött arról, hogy nem illúzió, lecsúszott Madcapről. Lassan ballagott a gigantikus kapuk felé. Azonban két lándzsás őr fogadta a kapuban. - Ki vagy és mit akarsz? - kérdezte az egyik nem túl barátságosan, miközben felé szegezte a fegyvert. - Hát.. őő.. a nevemet még magam sem tudom, de csak szeretnék szétnézni - magyarázkodott. Az őrök válaszul csak nevettek egy jóízűt, majd elküldték a szerencsétlen amnéziást. Allan csalódottan járta körbe a kastélyt, s sikeresen belebotlott a hátsóajtóba. Kicsi volt ugyan és a cselédek járkáltak ki-be rajtra, de ez volt az egyetlen út a bejutáshoz. Amikor nem jött éppen senki sem, akkor gyorsan áthaladt az ajtón, s kettesével lépegetett felfelé a csigalépcsőn.  Hamarosan a konyhába került, ahol a füstölt lazac égett szaga csapta meg az orrát. Gyors léptekkel ment a következő helyiségbe, ahová egy hosszú folyósón át vezetett az út. A folyosó végén egy csodás termet látott. Valószínűleg az volt a hall. hatalmas oszlopok tartották az épületet és a padló márvánnyal volt kirakva. A tetőn festmények, feskók voltak láthatóak, a falon pedig színesebbnél színesebb virágok lógtak aranyozott cserepekben. Jobbra tekintett, s meglátta a gigantikus ajtót, amin nem akarták beengedni azok a csúnya őr bácsik. Balra tekintve azonban egy trónszéket látott. Ebben a pillanatban annyi minden futott átt az agyán, hogy szinte fel sem tudta fogni. (Itt elájul.)

2013.03.02. 12:59 Bellsz

Amikor kiértek, látta, hogy a lova már ott áll a ház előtt. Néhány járókelő meg is bámulta, viszont ő csak állt ott mozdulatlanul. Cher lassan odasétált hozzá, majd felpattant a hátára. -Szerintem egyelőre csak sétáljunk a városban, hátha látsz valamit, ami miatt majd visszatérnek az emlékeid.

2013.03.02. 12:42 Szofi

Hejeslően bólintott, majd követte Cher-t az ajtó felé. Kíváncsi volt a városra, hiszen nem emlékezett rá és más emberrel még nem is találkozott azóta, hogy kitette a lábát a "doki" házából.

2013.03.02. 12:27 Bellsz

Bólintott. -Akkor először szétnézünk a városban. De ne nagyon mutogasd a fogaidat, amennyiben vannak.... Vagy majd megint eltűntetlek- gondolkodott el magában. -Hát...Akkor menjünk a lovakhoz, aztán majd megoldom- tette hozzá, majd elindult a bejárati ajtó felé, de azért megvárta Allan-t.

2013.03.02. 12:23 Szofi

- Nem tudom. Megeshet, hogy az segít - vont vállat, majd szétnézett, bár maga sem tudta, hogy miért - Akkor hova? Végülis te tudod, hogy jártam eddig.

2013.03.02. 12:20 Bellsz

Bólintott. -Az jó, mert én meg nem tudok főzni. Hova kéne ma menni? Mi lenne, ha keresnénk olyan helyeket, ahol már jártál, hátha több emléked is visszatér?- jutott eszébe hirtelen.

2013.03.02. 12:06 Szofi

- Hááát ... öö nem .. hiszem - szólt Allan, majd próbálta megállapítani éhes-e. Számára is szokatlan volt, hiszen ha azt mondták, hogy kaja, akkor egy terített asztalra gondolt, teli mindeféle finomsággal. Azonban mint azt megtudta, ő egy vámpír, tehát vérre kéne asszociálnia.  (Allan "szokás emlékei" még azokból a napokból valóak, amikor még nem lett vámpír [lovaglás, evés, járás, beszéd ...stb].)

2013.03.02. 11:56 Bellsz

Bólintott, majd sóhajtott egyet. -Hát jó. Nos, azért reménykedjünk, hogy egyre több emléked fog visszatérni. Mellesleg éhes vagy?- kérdezte, miután eszébe jutott, hogy miért is jött ki tulajdonképp a szobájából.

2013.03.02. 11:53 Szofi

- Hát tulajdonképpen csak pár perce vagyok itt és .. hát csak felébredtem és ... na, amúgy nem éppen, de ha már szóba került, mintha valami őskori emlékek is, de visszatértek - mesélte, s közben megvakarta a tarkóját. Kellemetlen volt neki a helyzet. Ebben a pillanatban azt kívánta, hogy bár emlékezne mindenre. De sajnos ez egy irreális óhajtás volt, ugyanis teljesen úgysem következhet be.

2013.03.01. 23:53 Bellsz

Hamar befejezte a fürdést és egy pillanat alatt el is aludt. Nem álmodott semmit, mint ahogy egyetlen másik éjszakán sem. Lehet, hogy a démonok meg is képesek álmodni, ő legalábbis így gondolta. Reggel korán kelt és csak figyelte a plafont hosszú időn keresztül. Néha próbált elaludni -sikertelenül, így végül felkelt, felöltözött és jobban szétnézett a szobában, hiszen ebben még sosem aludt, mindig csak a hátsókban, hogy még ha be is tör valaki hozzá, ne rögtön az első ajtónál őt találja meg. Ezután azon gondolkodott, hogy vajon mit csinálhatna még? Allan nem is vámpír, igaz? Vagyis ennie is kell valamit. Talán megpróbálhatna főzni valamit, noha ezen a téren még sosem alakított, hiszen démon volt, így egyedül a lelkek elszívásával lakhatott jól. Úgy öt perc alatt el is határozta, hogy megkeresi a konyhát és csinál valamit, ám ez a terve már az ajtóban meghiúsulni látszott, hiszen ott állt előtte Allan. Ez meglehetősen meghökkentette, tett is hátra egy lépést. -Te meg mióta állsz itt?- kérdezte összeszedve a gondolatait. Nem volt felkészülve arra, hogy most beszélgetnie kelljen, így még kissé szétszórt volt. -Amúgy is...Nem kellett volna itt szobroznod, legalább kopoghattál volna- vonta fel a szemöldökét. Ezután az jutott eszébe, hogy nyilván nem csak szórakozásból álldogált itt, az ajtaja előtt, hanem valami célja is lehetett vele. -Hm...Mondani szerettél volna esetleg valamit? Visszajöttek már az emlékeid?- kérdezte kicsit éberebben, bár úgy sejtette, nem erről van szó.

[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]