[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Isabella*
Végignéztem a végtelennek tűnő utcán. Majd a kérdésére ránéztem és mosolyogva bólintottam.-Oké.
|
*Akio*
Bólintottam, majd elindultam balra egy kisebb utcában. -Na, ez az utca egy bevásárlóközponthoz vezet. Már ha végigsétálsz rajta. Én még soha nem jutottam el a végéig, szóval kitalálhatod, hogy elég hosszú- mondtam. -Amúgy szólj, ha valami érdekel, oké?
*Daichi*
-Ó, tényleg friss hús- vettem elő az enyhén-gonosz mosolyomat. -Ebben az esetben vigyázz velem- szúrtam még a végére egy kacsintás kíséretében.
|
*Kiki*
- Akkor most már értem, miért mondtad, hogy jól informált vagy. - Nevettem el magam hallkan, persze nem felejtettem el a bemutatkozást sem. -Kiki Maire Moore, de szólíts, ahogy tetszik, szinte mindenki máshogy hív. - Mosolyogtam. - Ami a foglalkozásomat illeti, színészképzőt végeztem. - Folytattam.
|
*Isabella*
-Sétáljunk.-mosolyogtam.- Vezess.-mondtam és néztem rá.
|
*Akio*
-Igazából azt mondtam nekik, negyed óra múlva jöhetnek, de nem tudom mikor jöttem le... Ha szeretnéd, addig sétálhatnánk egyet a környéken, legalább addig is tudok neked magyarázni... Vagy valami olyasmi- ajánlottam.
|
*Daichi*
-Úgy tűnik- mondtam, majd úgy döntöttem, rosszabb benyomást már nem tehetek másokra, mint ha csak játszom az unottat, így felálltam és elésétáltam. -Ebben az esetben bemutatkozok. A nevem Daisuke Ieyasu, riporter- nyújtottam a kezemet felé.
|
*Isabella*
Elmosolyodtam rajta.- Mikor jönnek az "utasaid"?-kérdeztem, amikor az órámra néztem.
|
*Kiki*
- Úgy két hete. - Feleltem teljesen higgadtan, azért utánaszámoltam. De körüllbelül annyi volt. -Szóval tényleg új hús vagyok. - Mosolyodtam el halványan.
|
*Akio*
-Hát, őszintén szólva én is- mondtam majd homlokomra tapasztottam a tenyerem, hogy némileg eltakarjam széles mosolyomat. Nem tudom, talán a szüleim miatt tartottam zavarónak, ha az emberek látják, ahogy vidám vagyok.
|
*Isabella*
Elmosolyodtam és halványan elpirultam. Majd az előbbi mondatán, elnevettem magam.- Most elképzeltem, hogy táncolsz.-nevettem halkan.
|
*Daichi*
-Hát, ha lehet ezt törzsvendégségnek hívni- vontam vállat. -Pedig általában jól informált vagyok az ilyen dlgokról- jegyeztem meg. -Mióta laksz itt?
|
*Akio*
-De! Teljesen meglátszik. Nagyon szép a mozgásod- jelentettem ki határozottan. -Heh... Az ember mindig azt irigyli, ami neki nincs... Bár nem bírom magam elképzelni, lehet, hogy maradok a színészkedésnél- mondtam és nem tudtam megállni, hogy ne nevessek egy cseppnyit a mondat végén.
|
*Kiki*
- Üdv. - Néztem rá ismét. - Nem, nem hiszem. De te sem tűnsz ismerősnek. - Tűnődtem el. - Mondjuk igaz, hogy nem régóta lakom itt, szóval ha törzsvendég vagy errefelé, akkor nem csodálkozom, hogy még nem találkoztunk. - Folytattam.
|
*Isabella*
-Kislány korom óta.-mondtam.-Azért annyira jó nem vagyok.-mosolyodtam el.
|
*Daichi*
Egy ideig szemeztem még vele, majd mikor nem szólalt meg, én kezdeményeztem. -Heló- mondtam nagy bőbeszédűségemmel. -Láttalak már errefele?- tettem még hozzá, miközben térdemre könyököltem, arra pedig a fejemet helyeztem.
|
*Akio*
-Hány évig?- kérdeztem. -Jó sokáig tanulhattál, ha ilyen sokat tudsz- mondtam oldalra billentett fejjel.
|
*Kiki*
Csak arra lettem figyelmes, hogy megmozdult, aztán láttam, hogy nyújtózkodik. Rápillantottam. Megint félrenéztem, éppen egy anyukát néztem, aki babakocsiban sétáltatta a kislányát. Aranyos volt a pici, mosolygott, és éppen nagyon nevetett valamin. Nem tudom, miért, de mindigis megéreztem, ha néznek. Ezért mégegy oldalpillantást vetettem a férfira. Pár évvel lehetett idősebb nálam, úgy négy-öt évvel. Elsőre rokonszenvesnek tűnt, de hát én tipikusan az voltam, aki a belsőről ítél.
|
*Isabella*
-Tanultam.-válaszoltam. Boldog voltam, mert jól esett, hogy megdícsért..
|
*Akio*
-Meglehet- mosolyogtam. -Amúgy tanultál táncolni, vagy csak magadtól megy ilyen jól?- kérdeztem érdeklődve.
*Daichi*
Hallottam, hogy új ember érkezett a padokhoz és leült, így egy kis nyújtózkodás után előredőltem, hogy megnézzem ki az. Egy lány volt, még nem láttam errefelé. Egyelőre nem szólítottam meg, csak méregettem.
|
*Kiki*
Ha más okot nem is tudnék mondani, akkor talán a szép idő csalt ki egy délutáni sétára. Mint általában, most is a parkban bandukoltam jó sokáig, mert csendes hely volt, és mindig megnyugtatott a nagy nyüzsgés után. Aztán úgy gondoltam, még mielőtt lejárom a lábaim, jó lesz valahol megpihennem, na nem, mintha halálosan kimerült lette mvolna. Egy kis térre érve - amit már elég jól ismertem, nem most jártam itt először - körülnéztem. Egy szökőkút állt a közepén, ami a maga egyszerűségével nem volt éppen különlegesnek mondható, engem mégis mindig elbűvölt. Lassan egy pad felé vettem utamat. Sok pad volt, általában sokan is lézengtek errefelé, de most alig pár embert láttam itt. Az egyik végében egy férfi ült, de ahogy észrevettem, nagyon elmerengett valamin. Csendben a pad másik végén foglaltam helyet, majd ismét körülpillantottam.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés