[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
Kissé elhúzta a száját. Nem tudta eldönteni, hogy vajon neki mi tetszhet. Végül eldöntötte, hátradőlt és intett a pincérnek. Nemsokkal azután meg is hozták az italokat. Ismét előredőlt, hogy nekifoghasson a kávénak, de előtte elgondolkozva kavargatta azt.
- Tudod... sokszor gondolok az elmúlt két évre. Meg még azelőttre... tudod, amikor először találkoztunk a nokami kastélyban - mondta már-már félig nevetve, hiszen visszagondolva üdítő látvány lehetett, ahogyan állandóan csak marakodtak. Persze testvére halála után szinte mindenkivel összeveszett. Csak Ő tudta megtörni a jeget Allan szíve körül.
|
-Nem tudom, hogy egy ilyen helyen mit lehet, tehát megkérhetnélek rá, hogy te rendelj valamit?- kérdezte, miközben lepillantott az asztalra, majd a falakra és a pincérekre. Kicsit zavartan érezte magát, persze ezt esze ágában sem volt kimutatni.
|
Biccentett, majd ő is leült.
- Mit szeretnél kérni? - fonta össze a karjait, majd könyökölt így az asztalra, s közben Cher tekintetét fürkészte.
|
-Köszönöm- mondta, miközben leült. Nem tudta, hogy hogyan működnek itt a dolgok, így gondolta, hogy majd Allan-re hagyja az "intézkedést".
|
Miután ő is bement biccentett a kiszolgálóknak, akik már ismerték, hiszen Allan rendszeres vendég volt. Ezt követően kiválasztott egy üres asztalt, majd kihúzott egy széket, hogy Cher helyet foglalhasson.
|
Biccentett, majd belépett a helyiségbe. Szokatlan volt számára, így nem sokkal arrébb megállt.
|
Mikor odaért, kinyitotta az ajtót, majd kezével intett Cher-nek, hogy menjen előre.
|
Lassan leszállt Soul-ról, majd megengedte a lovának, hogy az erdőbe menjen, tudta, hogy úgyis "hallótávolságon" belül marad majd, utána pedig követte Allan-t. Nem igazán szokott emberi ételt, italt fogyasztani, mostanában egyre kevesebbet. A golikákat kevésbé kímélte, mint korábban a nokamikat.
|
- Rendben - mondta egy kósza mosolyt lopva az arcára, majd elindult az a kávézó felé, ahol akkor szokott tengődni, ha már végképp belefáradt a munkába. Vámpír létére ez kissé érdekesen hangozhat, de amióta az iratok felett kell gubbasztania, az agya rendesen le van terhelve. Ilyenkor azonban nem ugorhat le az erdőbe fogni egy szarvast. Allan egyre gyakrabban vette észre magán, hogy inkább az emberek szokásaihoz kötődik így pár év után. Érez, iszik, eszik, habár ezek nem alapvető tulajdonságai fajtájának.
|
Látta a fiú arcát, így nem is volt kérdéses a válasza. -Meglehetősen sok szabadidőm van, tehát amennyiben gondolod...- mondta feleletképpen.
|
- Értem - mondta minden csepp érzelmet eltűntetve arcáról - Azért meghívhatlak valamire? Kávé, vagy tea... - kérdezte, bár tudta, hogy ilyenekre Cher ha lehet inkább nem fecsérli az idejét.
|
Sóhajtott. Most hirtelen kellene döntenie? Tulajdonképpen miről is kéne döntenie és mit is bizonygat itt neki Allan? -Én azt mondtam, nem haragszom, de egyelőre többet nem érzek- nyögött ki végül valamit.
|
- Hidd el, van annyi önerőm, hogy betartsam - bizonygatta már kissé halkulva.
|
Nyelt egyet. Nem akart rögtön valami olyasmit mondani, hogy "ebben senki nem lehet biztos", ugyanakkor ezt így érezte. -Ez nem olyasvalami, amiről esküdözhetsz- jegyezte meg, de nem volt ellenségesség a hangjában.
|
- És csak hogy tudd... - folytatta - soha többé nem csinálok ilyet. A szavamat pedig betartom - nézett ismét Cher szemeibe.
|
Egy ideig csak nézte a fiút. Már elsőre is elhitte, hogy nem üres szavak voltak, azonban egyelőre még félt attól, hogy ez esetleg újra megtörténhet, ezért viselkedett annyira tartózkodóan. Biccentett. -Én elfogadom a bocsánatkérésedet- jegyezte meg.
|
Nem kérdezett rá, hogy a lány mostanság miből él, hiszen sejtette, így azon töprengett, hogyan lehetne továbbfűzni a beszélgetést. Érezte, hogy a lány még nem bocsátott meg neki, így továbbra is lelkiismeretfurdalása volt. Habár jól tudta azt ő is, hogy amit tett nehezen bocsátható, ő valahol a lelke mélyén mégis remélni merte, hogy szerelme talán egyszer majd tiszta szívből megbocsát. Allan "B tervként" úgy döntött, ha Cher mégsem enyhül meg, ő békén hagyja. Hagyja őt élni, hagyja, hogy elfelejtse őt örökre. Nagy levegőt vett, majd erőt vett magán, hogy mégegyszer kinyögje - Tudom, .. hogy már mondtam, de szeretném, hogy tudd azok nem csak üres szavak voltak, hanem tényleg úgy gondolom. Tehát mégegyszer szeretnék bocsánatot kérni, hogy akkor megbántottalak - hajtotta le a fejét a fiú.
|
-Nyilván- biccentett. Persze a "harcmezők" mostanában amúgy sem voltak tele katonákkal. Inkább politikaiak voltak a harcok -legalábbis az ő szemeivel nézve.
|
- Tudod, társ nélkül nem harcolhatok és Dell úgy gondolta, legalább legyen hasznom is - magyarázta kissé kelletlenül, hiszen szívesebben nézett volna az ellenség szemébe a harcmezőn, minthogy csak a város bűnözőit gyújtse össze.
|
-Mi számít különleges esetnek? ...Egyáltalán mióta küldenek téged?- kérdezte összefonva a karjait.
|
[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés