[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]

- Ex barát? Ex férj? Vagy csak ex jóbarát? Rokon, esetleg komplikáltabb? - vetette fel a választási lehetőségeket.
|

-Mit láttál?- kérdezte már-már felháborodva, egy oktávval feljebb ugrott hangnemben Cher. Amikor meglátta a vigyort Allan arcán, egyszerre könnyebbl meg és lett dühös, ráadásul nem tudta, melyiket kéne kimutatnia, így végül nem tett hozzá semmit korábbi mondanivalójához.
|

- Láttam ám! - jelent meg hosszú idő óta először a szokásos vigyor az arcán.
|

Minden köszönés nélkül hagyta ott a férfit, akit ez nem lepett meg, hiszen alig pár másodperc után ajtócsapódás hallatszott. Cher felpattant Soul hátára, majd Allan-ék mellé szegődött.
|

- Övendtem - biccentett - Én Allan Burrage vagyok - mutatkozott be, majd felpattant foltos kancájára és jelet adott neki az ügetésre. Gondolta Cher lova van olyan gyors, hogy utolérje őket.
|

Felvonta a szemöldökét, mikor azt vette észre, hogy most már nem csak ő dirigál, ám nem szólt semmit, csak tett néhány lépést. Amikor Allan visszafordult, ő még tett néhány lépést, így mögé kerülhetett, onnan pedig látta a démon arckifejezését. Tudta, hogy általában senkinek nem mondja meg a valódi nevét, ő is csupán bizonyos okok miatt tudta meg, ám úgy tűnt, nem fél a vámpírtól eléggé ahhoz, hogy álnevet találjon ki.
-William. William Youngmay- mondta röviden a férfi, majd láthatólag arra várt, hogy "vendégei" kilépjenek az ajtón.
|

Nem túl bíztató szavakat hallott Allan a másik kettőtől, így csak abban reménykedett, hogy épbőrrel megússza ezt a kis "kalandot". Egy csattanást hallott, és egy nagy villanást látott, aminek hatására elájult. Nem sok idő múlva magához tért, mielőtt még fel kellett volna őt segíteni a földről. Feltápászkodott, majd nagy örömmel vette észre, hogy ismét százszázalékos vámpír lett. Levette a kötését és majd kiugrott a bőréból, amikor látta, hogy a sebe teljesen begyógyult, már csak egy kis heg jelezte, hogy ott valamikor történt valami. Allan visszavette a ruháját, majd kezet rázott az orvossal - Nagyon köszönöm! - hálálkodott, majd eszébe jutott valami - Most viszont mennem kell, ha nem haragszik - hadarta, s közben intett a fejével a lánynak. Az ajtóhoz sietett, s átlépte a küszöböt. Egy-két lépés után azonban vissza fordult - Mellesleg kinek köszönhetem az "életem"? - érdeklődött a dokitól.
|

A démon mindenféle dolgokat csinált, amiket Cher nem értett, nem is akart megérteni. Ő soha nem folyamodott még ilyesfajta mágiához, így nem is igazán értette a lényegét, ám úgy tűnt, működik.
-Nézd csak, mégsem vagy annyira semmirekellő- jegyezte meg Cher.
-Mondj újat- felelt a démon. Szemmel láthatóan nem viselte meg a sértés, nyilvánvalóan már megszokta. Vagyis... Nyilvánvalóan megszokhatta akkor régen. -Nem sokára befejezem, de addig nem szeretném a hangodat hallani. Egyetlen apró dolgot kellene elrontanom és a barátod milliárdnyi kis darabkára robban szét.
Cher sóhajtott, majd csendesen várt tovább. Úgy tűnt, a varázslatnak nem sokára vége.
|

Allan úgy engedelmeskedett a parancsszavaknak, mint a megszeppent óvodás. Remélte, hogy ez segít és szeretett volna bízni ebben az alakban, ám az arckifejezéséből ítélve nem igazán sokszor csinálhatott ilyet.
|

Hamar odaértek. Alig állt meg a lova, ő már szállt is le róla, majd ismét ugyanazzal a hangos, határozott dörömböléssel esett neki az ajtónak, mint korábban. Hamarosan egy meglehetősen mogorva, kócos fej bukkant elő az ajtóban.
-Te meg mit keresel itt már megint?- kérdezte meglehetősen bosszúsan. -Hajnali fél nyolc van te meg csak úgy rámtöröd az ajtót...
-Rendben, most, hogy ezt letisztáztad magadban, szükségem lenne a segítségedre. Szerintem rá emlékszel- mutatott Allan-re. -Még egy utolsó varázslatra lenne szükség, aztán már megyünk is innen- ígérte, azzal felsorolta a démonnak, mit kéne tennie.
-Nagyon hízelgő, hogy azt hiszed, nekem vannak megfelelő anyagaim ehhez a...
-Ne játszd az eszed, egy kutató vagy, egyértelmű, hogy ezek közül mindened van. Tehát vagy most állsz el az útból, vagy még véletlen üzenni találok az anyámnak- játszotta ki ütőkártyáját, mire a férfi a a mérhetetlen kín kifejezésével az arcán állt el az ajtóból, hogy utat engedjen nekik. -Most pedig készítsd a dolgokat, minél gyorsabban. Nem szívesen vagyok itt.
-Mert nyilván azt hiszed, nekem ez volt minden álmom- morogta az orra alatt a férfi. -Oda állj!- mutatott egy szabadon hagyott szakaszra, Allan-nek címezve szavait. Eközben Cher leült a kanapé karfájára és onnan figyelte a műveletet.
|

- Rendben - mondta, majd hóna alatt a könyvel futott ki a házból, majd pattant fel a lovára úgy vágtatott Cherék után.
|

-Meteoritpor... Gyógynövények... Nem is tudom... Várj, ott van a...Az ismerősöm, aki korábban segített neked. Biztos vagyok benne, hogy ezer örömmel segít majd ismételten- jelentette ki. -Induljunk most, hogy minél hamarabb végezzünk- mondta, azzal már meg is fordult és a kapu felé vette az irányt, hogy kilépjen rajta és hívja a lovát, utána pedig visszamenjenek a démonhoz.
|

- Nincs. Régifajta könyv, így nincs benne tartalomjegyzék - magyarázta, majd odalapohozott, ahol hajtott korábban egy kis szamárfület a lapon - Viszont innene kezdődik, ha érdekel - mutatta meg a lapot- Az egyetlen gond az idő. Hogyan találjuk meg a megfelelő személyt?
|

-Persze- mondta, azzal Allan kezébe nyomta a könyvet. -De mondtam, hogy segítek, tehát szólj, ha megtaláltad- sóhajtott. -Nincs ebben valami tartalomjegyzék?
|

- Még nem teljesen - dunnyogta, majd feltápászkodott - Mellesleg neked is pálinkás jó reggelt! - mondta még miközben leporolta a ruháját. Tudta, hogy már csak kevés idő áll rendelkezésére, így keresett egy mosdót és megmosakodott. Utána visszament a könyvtárba és odaállt Cher elé - Elkérhetném? - kérdezte, miközben kinyújtotta a kezét - Sietnem kell, mert holnap már talán nem lesz esély visszafordítani a folyamatot.
|

Meglepetten pillantott a lábai előtt heverő fiúra. -Neked is szép jó reggelt- mondta felvont szemöldökkel. -Tudod szólhattál volna- bökött a könyvre. -Mármint...- bizonytalanodott el. Elvégre mégis miért kéne neki bármi miatt is szólnia, hiszen semmi köze nincs hozzá. Dühösen felsóhajtott. -De amúgy is mindegy. Azt elolvastad esetleg, hogy hogyan kell megakadályozni?
|

Valami zajt hallott. Lassan ébredezni kezdett. Már fényes nappal volt. Mikor eltűnt a reggeli homályosság a szeme elől, eszébe jutott a könyv. Körültapogatta a kanapét, de nem találta. Nagy sebességgel fordult meg, majd megpillantotta Cher-t, ahogyan a könyvet tanulmányozgatja. Allan egy hirtelen mozdulattal akarta kikapni a kezéből, azonban nem túl jól mérte fel a távolságot, mert a lány és a könyv pár centivel messzebb volt, mint gondolta, így még a könyvet sem érte el. Azonban sikerült leesnie a kanapéről, pontosan Cher elé.
|

Amikor reggel felkelt, először felöltözött, majd a könyvtár felé vette útját. Az ajtó még mindig nyitva állt, így sejtette, hogy a fiú benn lehet még. Valóban meg is találta a kanapén fekve, egy könyvvel a kezében. Valószínűleg az az olvasmány volt, amit keresett. Viszont aludt. Így Cher odasétált, majd óvatosan elvette a könyvet, hogy megnézze, miről is van benne szó.
|

Bólintott, majd keresgélte tovább azt a bizonyos könyvet. Meggyőződése volt, hogy valahol már olvasott egy olyan jelenségról, mint amit magán tapasztalt. A vámpírokat lehet ismét halandóvá tenni, azonban az a test már lélek nélkül semmit sem ér. A folyamatot vissza lehet állítani, mielőtt még véget érne, de gyorsan kell cselekedni, különben örökre halandó marad. Valószínűleg a nyíl mérgének mellékhatása volt ez, amiről a támadók valószínűleg nem is tudtak. Allan a visszaváltoztatás módját keresgélte, hátha abban a régi könyvben megtalálja. A hosszas kutakodás meghozta gyümölcsét. A fiú végre kezében tarthatta az áhított könyvet. Leugrott a létráról, majd egy kanapén helyezte kényelembe magát, s úgy olvasta át a könyvet.
|

Bólintott. -Akkor lehet, hogy ebben nem tudok...- sóhajtott. -Na jó, én őszintén szólva nem tudok ennyi ideig a könyvek között álldogálni, tehát szerintem megyek- jegyezte meg, majd ellökte magát a polctól és visszasétált a szobájába. Az olvasás álmosította, így viszonylag hamar el is aludt.
|
[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
|