[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Akio*
-Hát, megesik- mondtam, majd eszembe jutott az a szerencsétlen lány, akinek nem éppen a pozitív felemet mutattam máma. -Miért, te milyen szoktál lenni?
|
*Kiki*
- Igen, értettem. - Nevettem el magam. - Azzal a riporttal senki sem jár rosszul. - Tettem hozzá, még mindig mosolyogva. - Legalábbis remélem. - Fejeztem be.
|
*Isabella*
-Miért, általában nem vagy aranyos?-mosolyogtam.
|
*Akio*
-Na, ilyet sem hallottam még- mondtam nevetve, majd az útra néztem. -Na, lassan oda is érünk- mondtam a távot becsülve.
|
*Isabella*
Ránéztem és elmosolyodtam. Most ez egy őszínte mosoly volt..- Aranyos vagy.-mosolyodtam el és ezt arra mondtam, hogy próbálna felvidítani.
|
*Daichi*
-Akkor, ha szerepeltél az első filmedben, le vagy stoppolva, érted?- kérdeztem rámutatva. -Ha másnak adsz előbb interjút, megbosszulom- mondtam egy gonosz mosoly beszúrásával.
*Akio*
Nem voltam igazán otthon a lányok-lelke-téren. -Fel tudnálak vidítani valamivel?- kérdeztem elég ügyetlenül, de reméltem, azért nem tűnt fel nagyon.
|
*Isabella*
-Az..-mondtam és újra a földre pillantottam. Nem akartam előtte sírni..
|
*Kiki*
- Az azért elég szép. - Néztem rá elismerőn. - Valahol el is kell kezdeni. - Folytattam. A kérdésére is rögtön válaszoltam. - Nem, nem volt, illetve még hivatalosan nem. Csak oktatási kereteken belül, meg hát én színházban kezdtem. - Mosolyogtam.
|
*Akio*
Kissé meglepődtem. -Szörnyű lehetett- nyögtem ki az első két szót, ami ki is jött a számon.
|
*Isabella*
Sóhajtottam.-Csak eszembejutott az anyukám és..-a szemembe könnyek gyűltek. Gyorsan letöröltem őket. Még mindig emlékszem rá, ahogy anyám meghalt.. Vettem egy nagy levegőt és folytattam.- Apám ölte meg és én ezt láttam.-mondtam.
|
*Akio*
-Na, azért az alatt a néhány év színészkedés alatt rájöttem, hogy melyik az igazi mosoly. Mi bánt?- kérdeztem. -Természetesen nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd, de szerintem megkönnyebbülnél tőle- fejtettem ki a véleményemet.
|
*Isabella*
Ránéztem.-Nem dehogy.-magamra eröltettem egy mosolyt.
|
*Akio*
Kicsit megváltozott az arckifejezése. -Valami rosszat mondtam?- kérdeztem oldalra billentett fejjel.
|
*Isabella*
-Aha.-egy kicsit sóhajtottam és a földre pillantottam. Eszembejutott Anyu..
|
*Akio*
Sóhajtottam. -Hát persze. Kinek nincsenek? Persze néha azért jobb lenne egyszerűen csak visszacsinálni azokat a dolgokat és akkor rögtön nem lenne velük probléma, nem?
|
*Isabella*
-Én azért néhány dolgot szívesen elfelejtenék.-húztam el a számat.- Neked vannak ilyen dolgok?
|
*Akio*
Bólintottam. -Én sem régen hallottam róla, nem is tudom ki mondta, talán valamelyik forgatáson hallottam...Na látod, innen lehet tudni, hogy nekem nincs ilyen betegségem- mondtam egy mosoly kíséretében.
|
*Isabella*
-Még a születésére is emlékszik?-néztem rá meglepődve. Még nemhallottam erről a betegségről..
|
*Akio*
-Na, ezt azért nem hiszem- mondtam nevetve, de azért kedvesen. -Mivel valószínű, hogy még nekem is vannak dolgok, amik nem maradtak meg- tettem hozzá utólag. -Tényleg, azt hallottam, van egy olyan betegség, ami miatt az ember emlékszik minden egyes pillanatra, amit addig leélt.
|
*Isabella*
-Kábé én is.-elmosolyodtam.- Nincs. Azt hiszem mindent tudok rólad.-mosoly.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|