[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
- Arabella kisasszony! Jöjjön velem - szólt Rhi, majd egyik kezét Cher hátára helyezte. hogy így mutathassa neki az utat - Ifjú Burrage, te itt maradsz! - parancsolt a fiúra. Allan ott maradt a lónál. Mikor eltűntek a szeme elől, a lovat a fajtájuknak fenntartott helyre vezette, majd lelült az egyik padra az előtérben.
|
-Rendben- mondta, miközben a ló marját fogta, hogy azért ne veszítse el az egyensúlyát. Lépteket hallott és valószínűleg kettesben is maradt a lóval. Kíváncsi lett volna, hogy hol is van tulajdonképpen, ám jelen pillanatban nem igen támaszkodhatott ugyebár a látására, így igyekezett máshogyan kideríteni. Vizet hallott, valamint sós illat terjengett mindenfelé. Ezek szerint valamilyen tenger vagy óceán közelében lehetnek. Madarakat viszont nem igazán hallott, vagy egyszerűen csak nem figyelt eléggé. Sóhajtott. Ennyi volt összesen, amit ki tudott deríteni a maga erejéből. Alighogy ezt letisztázta magában, lépéseket hallott. A hangok irányába fordult és már csak reflexből kinyitotta a szemét, viszont amint eszébe jutott, hogy ez most felesleges, ismét behunyta őket. -Üdvözlöm. Én... - elgondolkodott. Utálta valódi nevét, viszont itt aligha számítana. -Arabella Toadgrunter vagyok- mutatkozott be végül fogai között szűrve a szavakat. -Ön tudna segíteni?- kérdezte utána.
|
A fiú nevetett egyet. Pár perc múlva azonban elérték azt a hatalmas sziklát, ami az óceán közepéből nyúlt ki és jó pár méterrel meghaladta mérete a vízszintet, hogy a hullámok ne érjenek el a templomig. A szikla tetjén ugyanis egy templom állt. Egy egyszerű ember azt hinné, hogy valami őrült szerzetes itt tanítja a gyerekeket harcolni, ám ez a hely más volt. Valóban élt itt egy rongyokba burkolózott kopasz, öreg szerzetes, viszont ő nem csak harcművészetet tanított a errelátogatóknak (wtf? van egyáltalán ilyen?xd). A pegazus földetérése Allannek szinte lassított felvétel volt. Első paták, hátsó paták, két vágtaugrás, ügetés, lépést, majd áll, szárnyak összecsukódnak, majd el is tűnnek. Allan megkönnyebbült. Leszállt a lóról, majd megdícsérte őt a jó, és gyors munkáért. Ezt követően megfogta a lány derekát és leemelte a szárnyasról. Megvárta, míg megtalálja a biztos talajt, majd tett egy lépést, hogy megnézze, magától is képes-e megállni - Most elmegyek, mindjárt visszatérek - monda, majd elment a templom bejáratáig. Kinyitotta a méteres kapukat, és besétált az oltárig. Fejet hajtott, aztuán elindult megkeresni a gyógyítót. Végül a hátsó kertben lelte meg. Hátulról közelített, hogy meglepetést okozhasson neki.
- Á, az ifjú úr! - szólalt meg váratlanul a szerzetes - Burrage! Üllj csak le! - kínálta meg hellyel, miközben botjával egy kőre mutatott. Allan leült, majd köszöntötte a vénembert.
- Üdv, Mester!
- Mond miért hoztad ide a barátnődet? - érdeklődött a Sensei.
- Mi? ... Hát, öö.. ő nem a barátnőm..ő csak ... - pirult el Allan, de a szerzetes közbevágott.
- Á, értem én!
- Azért hoztam ide, mert egy varázslat miatt elájult, amikor pedig magához tért, már nem látott - magyarázta - Gondoltam te talán biztos tudnál segíteni.
- Majd meglátom mit tehetek. De nem csak azért jöttél ide, ugye?
- Hát, ami azt illeti tényleg volna itt valami - vakarta meg egyik kezével a tarkóját (már azt fogjátok hinni, hogy tetves xd) - Velem is ... történt.. egy kis baleset.. Nem tudnál ismét tanítani?
- Majd meglátom mit tehetek - szólt, majd felállt és a templom bejáratához indult, hogy menézze a lányt. Mikor odaért, üdvözölte őt - Üdvözlet, Rhi Sensei vagyok.
|
-Nem fogom szeretni ezt a pegazusozást. Ki találta ki ezt?- morogta az orra alá, miközben a ló sörényét markolta meglehetősen határozottan.
|
- Mindjárt ott leszünk - mondta, majd gyorsaságra ösztökélte a lovat. Már látta a távolba a célt. Csak pár szárnycsapás választotta el a biztos talajtól.
|
Érezte a szelet, aminek hatására kicsit erősebben kapaszkodott a ló sörényébe, viszont nem is igazán bánta, hogy abban a pillanatban nem látja, mi van alattuk, ugyanis nem bírta a magasságot. -Meddig fogunk repülni?- kérdezte egy kis idő után, mivel úgy érezte, hogy a menetszél mindjárt tövestül tépi ki a haját.
|
A fiú csak megforgtta a szemeit, majd jelt adott a lónak a repülésre. A ló engedelmesen elővarázsolta eddig láthatatlan szárnyait, amik éppen Cher lába alatt jelentek meg, majd két vágtaugrás után elrugaszkodott a földről. A ló hatalmas szárnyainak segítségével gyorsan szelték a levegőt. Csodás látvány tárult Allan elé. Sajnálta, hogy ezt Cher nem láthatja.. A felhők méltóságteljes vonulását megzavarva repültek át mindegyiken, hogy közelebb érjenek céljukhoz.
|
Ismételten csak bólintott. -Hát...Ez igaz. De az azért más helyzet volt és nem néztél ki közben úgy, mint egy szerencsétlen- jegyezte meg. -Csak nem voltál olyan, mint általában- tette hozzá, miközben érezte, hogy Allan felül mögé, így ő belekapaszkodott a ló sörényébe, majd várta, hogy induljanak.
|
- A gyógyítót...? Hát... egyszer összefutottunk és akkor megismerkedtünk - vakarta meg a tarkóját Allan - Mellesleg nem. Ha jól gondolom, te sem nevettél rajtam pár napja - jegyezte meg, majd felüllt a lóra Cher mögé.
|
Bólintott. -Nem aggódom miatta, eddig is elvolt egyedül, amikor úgy hozta a szükség- jegyezte meg halkan, miközben valahogy felkerült a pegazusra. Most nem igazán volt hangulata leszólni a fiút azért, mert hozzáért, leginkább csak sietni akart. -És honnan ismered te ezt a gyógyítót?- kérdezte lassan, miközben kitapogatta, hol van a ló nyaka, hogy tudja, mennyire ül hátul, utána pedig kiegyenesedett. -Gondolom most jót nevethetsz azon, hogy milyen szerencsétlen vagyok- tette hozzá egy fájdalmas mosoly közben.
|
- Nos első utunk Octave-ig vezet, tudod, ő a pegazus - mondta, majd megfogta a lány kezét, hogy odavezesse - Mellesleg nem kell aggódnod Soul miatt. Amíg távol leszünk, az én házamnál leszenk. Ott van számukra hely és eleség is - magyarázta, majd megfogta a derekát és felemelte, hogy a pegazus hátára helyezhesse őt.
|
<img data-cke-saved-src="\\\" src="\\\"http://kepkezelo.com/images/9biyoxs8acqooxvubu7z.png\\\"" style="\\\"height:" 149px;="" width:="" 200px;\\\"="">
-Rendben, csak csináljon ezzel valamit- mondta némileg megfeszült vállal. -Merre megyünk?- kérdezett vissza lassan. Minél hamarabb meg akart ettől szabadulni, de azért remélte, nem tűnt úgy, mintha siettetné. Közben megint kinyitotta a szemét és egy ideig próbálkozott. Elvégre egy ideig még biztosan így fog maradni. Viszont nem lesz az ijesztő mások számára, ha nem tudja majd, merre kell néznie? Tenyerét a szemére tapasztotta, ám még csak a fény változását sem ismerte fel, így sóhajtott egyet.
|
Meglepődött a lány kijelentésén. Szinte mindenre számított, csak erre nem. De biztosra vette, hogy a gyógyító ezen a gondon is tud segíteni.
- Ami azt illeti... amikor összeestél, egy gyógyítóhoz akartalak vinni, aki mindenhez ért - magyarázta - Biztos, hogy tud segíteni rajtad! Az egyetlen baj viszont az, hogy nehéz oda eljtuni, mert elég távol van, így most a Golika területen vagyunk. Ruby tartozott nekem egy szivességgel, így elkértem a pegazusát, hogy eljuthassunk oda. Mit szólsz? - kérdezte óvatosan.
|
Ismét habozott. Mi van, ha az illető tud segíteni? Ráadásul ezt nem bírja tettetni, amennyiben visszamennek. -Hát...Az az igazság, hogy nem látok, de nem akartalak ezzel itt terhelni- mondta lassan, miközben már nem bírta megállni, hogy ne csukja be a szemét. -Tudunk vele valamit csinálni?- kérdezte már-már könyörgő hangnemben és érezte, hogy megremeg a hangja, de nem engedte meg magának a sírást, így csak megköszörülte a torkát, majd nem szólt semmit, csak várta az esetleges választ. Nem akart Allan terhére lenni, de ezt egyedül semmiképp sem tudja megoldani.
|
- Hát bonyolult... a lényeg, hogy nem élte túl... már ha élt az valamennyire - mondta, az utóbbit már suttogva, s remélte, a lány nem hallotta. Ökölbe szorította a kezeit, mivel nem szeretett visszaemlékezni, az emberrek oktalansága miatt. ~ Azt hiszik elkaphatnak minket ... tch.
- Valami baj van? - kérdezte, amint arcát észrevette. Amint meghallotta a következő kérdését, megvakarta a tarkóját - Hááát ... őszintén szólva... - kezdte, ámbár úgy vélte, ha Cher-el nincs nagyobb baj, akkor lehet, hogy el sem kell oda menni.
|
Meglepően közelről hallotta Allan hangját, hiszen félig-meddig azt hitte, nincs is ott, viszont azért nem is kapott a szívéhez az ijedtség miatt. -Jobban örültél volna, ha nem teszem, mi?- kérdezte élesen, álvigyorra húzva a száját, viszont ez a mosoly hamar leolvadt az arcáról, mikor meghallotta a vámpír második kérdését. Egy ideig habozott, viszont utána bólintott egyet. -Persze, csak kicsit még furcsán érzem magamat. Meg aztán nem is tudom, hogy mi volt ez az egész. Az az ember... Biztosan amiatt van az egész. A kezdetektől furcsának tűnt, hogy olyan erős a lelke hajléktalan létére. Vele mi volt?- kérdezte, miközben beletúrt a lova sörényébe és végigsimított a nyakán, hogy megtalálja Soul marát. Úgy döntött, most már azért furcsa lenne, ha továbbra is csukva tartaná a szemeit, így megacélozta idegeit, majd lassan kinyitotta őket és megszokásból csak lefelé nézett még akkor is, ha nem látott semmit. Elvégre egy ilyen kudarc után nem lenne új, ha nem akarna Allan szemébe nézni. Már csak az is nehéz dolognak bizonyult, hogy ne kezdje el kapkodni a tekintetét valami fény után. Így inkább a lova felé fordult, majd feltehetőleg a kezére ragasztotta a tekintetét. -Amúgy hova megyünk?
|
Amikor a lány felébredt, oda akart menni hozzá, hogy segítsen, azonban meglepően hamar találta meg az egyensúlyát.
- Nocsak, felébredtél? - kérdezte "félig gúnyos" hangnemben. Azonban rájött, hogy valószínűleg egy ilyen incidens után valamivel kedvesebbnek kéne lennie a lánnyal. Közelebb lépett hozzá és kezét a vállára helyezte - Mond, jól vagy?
|
Szörnyű álmokat látott, amik annak ellenére, hogy mennyire élethűek voltak, valószínűleg soha nem következnek majd be. Ugyanakkor megrémísztették, így tudat alatt kényszerítette magát, hogy felébredjen. Hamarosan ismét megint tudatához jutott és érzett, így rögtön kinyitotta a szemét, hogy szétnézzen, vajon merre van, ám csak feketeséget látott maga körül, ami megrémítette, így inkább ismét becsukta a szemeit és összeszorította a fogait. Elszámolt magában tízig, amikor már nem érezte sírhatnékját, majd igyekezett megállapítani, hol is van. Alighogy erre gondolt, már tudta is, hogy lova hátán fekszik, hiszen Soul ismerős szőrét és sörényét érezte ujjai között. Némileg megnyugodott. Ezután úgy döntött, megpróbál leszállni lováról, amely némi ügyetlen mozdulat után össze is jött, ám nem találta egyensúlyát, így inkább nekitámaszkodott lovának, akinek a leheletét arcán érezte. -Semmi baj- mondta, miután némi kapadozás után megtalálta Soul fejét, hogy megsímogassa. Ekkor jött rá, hogy valószínűleg Allan-nak is a közelben kell lennie, így gondolta, csak elkezd beszélni, aztán pedig majd kitalálja, merre is áll a fiú. Esze ágában sem volt elszólnia, hogy tulajdonképp semmit sem lát, ám nem érezte magát elég bátornak ahhoz, hogy kinyissa szemeit, így egyelőre nem is tette azt. -Meg tudnád mondani, hogy mi történt?- kérdezte, miközben igyekezett minél egyenesebben állni.
|
Követte Cher-t a városig, majd ott leszállt a lováról és tisztes távolságból követte őt. Amikor látta, hogy a lány egy sikátor felé veszi az irányt, úgy gondolta, majd elvégzi a teendőit és már jön is ki, így a vámpír az egyik ház árnyékban lévő oldalának dőlt és várta, hogy Cher visszajöjjön. Azonban amikor meghallotta a nevét, tudta, hogy valami nincs rendben. Gyors léptekkel ment át az utca túloldalára, ahol a sikátor volt, mivel nem merte felkelteni a járókelők figyelmét egy eszeveszett futással, amit még látnának is, ugyanis a régi gyorsasága már elveszett. Odaérve pillantotta meg Cher-t a földön eszméletlenül. Allan agyán sokféle verzió futott át, s nem bírta elképzelni, pontosan mi történhetett a lánnyal. Mikor azonban feleszmélt, körülnézett. Megpillantott valamit a sikátor végében. Egyelőre nem törődött vele. Lehajolt Cher-hez. - Hahó! Föld hívja Cher-t! - próbálta felkelteni a lányt, viszont ez nem sikerült, így a vámpír megnézte a démon életjeleit (de hogy mit? xd). Úgy találta, a lány megmarad, szóval odalépdelt az áldozathoz. Lerántotta a takarót, hogy jobban megvizsgálhassa. Csakhogy abban a pillanatban megérezte a varázserőt, amit erre a bábura bocsátottak. Szerencsére az ő fajtájára nem volt veszélyes, de valószínűleg a démon ezért lett rosszul. Visszaejtette a takarót a földre és ismét Cher felé indult. Ez idő tájt a fiú hangokat hallott.
- Erre, itt lesz a démon, innen jön a jel! Gyertek fiúk, kapjuk el! - jött az ordítás, ami betöltötte az egész utcát. Allan hirtelen nem tudta mit tegyen, hiszen az emberek már közel jártak. Visszarohant a bábuhoz. Jobban szemügyre véve látta, hogy nem egy, hanem két pléd volt ráterítve. Felkapta mindkettőt. Az egyiket a lányra terítette, a másikat pedig magára, mint egy csuklyát. Felkapta Cher-t és megfontolt lépésekkel indult ki a zsákutcából. Mikor kiért a fényre, az emberek is odaértek. Arra számítottak, hogy az áldozatuk már egyedül fekszik tehetetlenül a sikátorban, hiszen forrásaik szerint a démonok egyedül vadásznak. Meglepte őket, hogy egy alak ott áll a bejáratnál és karjaiban tart valakit. Egymásra néztek, majd a vasvilláikat Allan felé szegezték. A vámpír egy gúnyos nevetést hallatott.
- Ugyan már! Fiúk! Tudjtátok mit vagyok? - kérdezte tőlük a gúnyos vigyorhoz illő hangnemben - Vámpír. Könnyedén szétroppanthatom a kis gerinceteket, vagy akár el is futhatnék olyan gyorsan, hogy észre se vesztek ... ha úgy tartaná kedvem. De hogy lássátok nem vagyok annyira szörnyeteg, felajánlok nektek még egy lehetőséget: eresszetek utamra! Ha pedig valaki követ, majd készítek a csontjaiból valami szép szobrot a kertembe! - ámította a halandókat. Azok erre ismét egymásra néztek, majd lassan, remegő kézzel tették le a fegyvereket.
- Ügyes ... - szólt a vámpír ismét, majd elindult egy másik utcához. Közben elhaladt az egyik ember előtt (kicsit srégen). Allan megállt, ránézett és kaján vigyorát felvéve feljebb emelte a fejét, hogy az illető arcát ne láthassa, de vörös szemeit igen. A férfi ijedten lépett hátrébb, hogy utat engedjen a vámpírnak. Amikor Allan már tisztes távolságban volt tőlük, de még hallótávolságon belül, visszafordult - Mellesleg csak egy jótanács: fogadjátok el a körülöttetek élő mágiát, mert ha inkább írtani próbáljátok, azok felbőszülnek és még több áldozat lesz, mint eddig!
Allan egy nagy kerülőt tett, hogyha valaki mégis szemmel akarná tartani útvonalát, ne sejthessen semmit.
Kiért a lovakhoz. Levette a plédeket, majd a lányt a földre helyezte. Próbálta magához téríteni, ám nem sok sikerrel járt. Nem volt orvos, viszont egy ilyen erejű varázslat után biztosan nem csak elájult. Ekkor az eszébe ötlött valami.
- Soul! Tudom, hogy nem bírjuk egymást, de meg kell menteni őt! Most te vagy a leggyorsabb. A golika területre kell mennünk azonnal! - mondta a lónak, majd felpattant rá, Cherestül. (remélem nem baj, ha ezt is ideírom) Amint odaértek, Allan leszállt a palota előtt és Soul-ra bízta a lányt. Felrobogott a lépcsőkön, majd berontott Ruby-hoz. (Ezt a részt nem részletezném, így is elég hosszú xd). Mikor megegyeztek, fogott egy galambot az ottani telepről és ismét felüllt a lóra. Elnavigálta a keleti istállóhoz. A ló még meg sem állt, a fiú már le is ugrott róla, hogy mielőbb megtalálja a keresett személyt. A legelőn meg is lelte. Allan a kerítéshez sietett, majd felemelte a egyik a kezét, a másikkal pedig fütyült. A ló odasietett, majd könnyedén átugrott a fából összetákolt kerítés felett. Allan elmesélte neki a történteket dióhéjban, s azt követően Soul-hoz fordult.
- Menj vissza Madcap-hez! Az én házamnál van számotokra elég élelem, majd ő odavezet. Pár napig ne számítsatok ránk! - mondta Allan a teendőket a lónak. Ám a mén nem éppen bizalmas tekintettel nézett a vámpírra.
- Bízz meg bennem! Ő Octave, pegazus, el tud minket vinni a gyógyítóhoz - magyarázta.
|
Megforgatta szemeit. -Arra indultunk- jegyezte meg és ennek örömére előre is pillantott. Meg is látta a város házait, így kissé gyorsított Soul léptein. Hamar be is értek. -De ezt egyedül is el tudom intézni- nézett Allan felé, mielőtt még lecsusszant volna a lova oldalán, hogy aztán utánanézzen azoknak a lelkeknek, amiket jelenleg a közelben érzett. Most tökéletesen megfelelt volna számára akár csak egy hajléktalan is. Jelen esetben egy olyan eltűnését biztosan kevésbé vennék észre, mint bárki másét. Így hát a sikátor felé indult, ahonnan egy meglepően erős lélek jeleit érezte. Meg is pillantott egy takaróba csavaródzó ismeretlent. Mozdulatlanul ült, lehet, hogy már amúgy sem élne sokáig. Így Cher könnyedén hozzáépett. Az illető még akkor sem adta jelét, hogy érezné, hogy ott van, amikor megfogta a lepedő szélét, majd lehúzta az ismeretlen fejéről. Lefelé fordult az arca, így azt nem láthatta, viszont az áldozatok vonásai nem is igazán érdekelték, így csak gyorsan be akarta fejezni a lelkének elszívását, hogy minél hamarabb elmehessen innen.
Mikor megtette, amit kellett, felegyenesedett, majd a sikátor bejárata felé vette az irányt. Ekkor valami furcsát érzett, majd minden eltűnt a szeme elől. Nem látta se a falakat, se a kijáratot, sem a várost. Igyekezett belekapaszkodni a mellette lévő fal tégláiba és végül bele is sikerült vésnie körmeit az egyik résbe. Végtelenül megrémült és még az sem érdekelte volna, hogyha minden tekintélyét elveszti azért cserébe, hogy megtudja, mi folyik itt. -Allan?- kérdezte bizonytalanul, hátha a vámpír ott van a közelben és a segítségére lehetne, ám már nem tudta meg, hogy érkezett-e válasz, ugyanis a következő pillanatban eszméletét vesztve összeesett.
|
[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés