[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
Elnevette magát. Bár tudta, hogy nem volt vicces, így ismét kihúzta magát lehervasztotta az arcáról a vigyort.
- Nos merre? - kérdezte az irányt, hogy mihamarabb találhassanak élelmet.
|
Hallgatta, mit mond a fiú, ám érezte, hogy több már nem fog kijönni a száján. -Hát...Nagyjából értem mire gondolsz. De nem sokára minden rendben lesz, csak türelmesnek kell lenni- húzta halvány mosolyra a száját, amelytől még ő is meglepődött. Ezután felemelte a kezét, ám nem sokkal ezután le is ejtette az oldala mellé. -Nos...Vállon veregetnélek, de nem hiszem, hogy eltalálnám a válladat, tehát inkább hagyom- sóhajtott őszintén.
|
Bólintott, már utólag jött rá, hogy ezt a lány nem látja. Amikor azonban meghallotta a kérdést, felsóhajtott. Nem gondolta, hogy ennyire nem sikerül ismét a "régi Allant" adnia. Nem tudott megszólalni. A lánynak igaza volt, valóban kevesebbet jár a szája... Nyelt egy nagyot, majd elkezdte szavakba önteni mondanivalóját.
- Hát nem is tudom ... - kezdte, majd elhatározta, hogy elmondja neki az igazat - Amióta .. amióta átlőttek azzal a nyíllal, ...- itt elakadt. Nem tudta, hogyan magyarázza meg a lánynak, valójában mi a helyzet.
|
-Hát...Esetleg abban tudok neked segíteni, hogy mondom, merre érzek lelkeket- mondta felsóhajtva. Ezután elgondolkodott egy kicsit. Annyira nagy csend volt az egész utazás alatt. Sőt, nem csak akkor. -Mondd... Régebben olyan sokat beszéltél, most miért van az, hogy alig szólalsz meg?- kérdezte, miközben egy nevetéssel vette el a mondat kínos felének élét.
|
Felállt az asztaltól, intett a Senseinek, majd elkísérte Chert a lóig. Ott megfogta a derekát, felrakta Octave hátára, majd maga is felült. Ismét a levegőben voltak, hogy keressenek egy várost. Találtak is. A pegazus leszállt, majd Allan lesegítette a lányt.
- Na és most?
|
Csendesen ült és gondolkodott. Nagyon kínozta, hogy nem nézhet a fiúra, hogy lássa az arckifejezését, ugyanakkor már szinte meg is békélt ezzel az érzéssel. Annyira szívesen beszélgetett volna vele valamiről, itt viszont nem mert. Ráadásul mégis miről kéne beszélgetniük? Tenyerével megdörgölte a szemét, majd csak ült tovább. Amikor meghallotta Allan kérdését, felkapta a fejét, még ha csak megszokásból is. -Hát, rendben, ha úgy látjátok- mondta a mester habozás nélkül. Nyilván nem tartotta feladatának túszként ott tartani őket.
|
Segített leülni Chernek, majd ő is az asztalhoz ült. Csak Rhi evett a rizsből, ami errefelé már az ebédnek felel meg. Allan nem érezte túlzottan jól magát. Úgy gondolta örülnie kéne, hiszen van megdolás minkettőjük problémájára, azonban a levegőből is érződött, hogy van itt még más. A fiú próbált minkettőjüknek megfelelni, de ez meghaladta a képességeit. Már nem érezte azt a különös érzést, ami akkor támadt benne, amikor pár napja megpillantotta a lányt az erdő ködjében és ez zavarta. Felsóhajtott, majd a Mesterre nézett.
- Sensei! Vissza kellene mennünk a városba, hiszen számunkra csak ott van élelem - magyarázta - Octave délutánra már vissza is hozna minket - kért engedélyt Allan.
|
Bólintott. -Hát, ebben az esetben...Furcsák ezek a szokások- motyogta maga elé, miközben Allan vezette valamerre. -Hát...Köszönöm, jól- felelt kissé feszélyezetten. Szorongott, amióta csak idejöttek, ráadásul valahogy távolabb érezte magát a fiútól is és ez zavarta.
|
- Nem muszáj enned, ez csak amolyan reggeli elmélkedés - magyarázta, majd elkísérte a konyháig.
- Arabella kisasszony! Hogy aludt? - érdeklődött Rhi egy mosollyal.
|
-Hát...Őszintén szólva nem igazán eszem emberi ételt- jegyezte meg. -De ha ezzel jó benyomást teszek...- tette hozzá vállat vonva.
|
Benyitott az ajtón, majd megpillantotta a lányt - Jössz reggelizni? - kérdezte, miközben odament hozzá, ha esetleg igen mond, el tudja kísérni az asztalig.
|
Megkönnyebbült, amikor meghallotta a kopogást, így igyekezett hamar felállni, majd az ajtóhoz sétálni, ám mikor nem találta a kilincset, megköszörülte a torkát. -Bejöhetsz- mondta, miközben tett hátra egy lépést.
|
A Mester egyelőre már elégnek találta az edzést, így elengedte a fiút. Allan szerzett egy törölközőt és a nyakába terítette. A felsőjét nem akarta visszavenni. Amint kiért az előtérbe, felpillantott a toronyra. Biztosra vette, hogy Cher már ébren van. Elindult a szobája felé. Az ajtó előtt megállt, majd kopogott.
|
Jó sokáig aludt és amikor felkelt, sem mert elmenni semerre, hiszen legnagyobb szerencséjével is csak belefullad az óceánba. Így csak felült és várt, hogy esetleg valaki érte jöjjön a szobába és kivigye onnan.
|
Másnap reggel 4-kor a mester beronott hozzá. Intett neki, ő pedig indult utána. Bemelegítésnek csak az erősségét tették próbára, ám miután Rhi-nek sikerült csontvelőig kifárasztania a fiút, rátért az elemek újbóli irányítására. Nem sokra jutottak. A kertben, a halastóban kellett volna buborékokat alkotni, de még az sem ment. Reggel 8 óra lehetett már.
|
Összeszorította a száját. Nem volt ínyére, hogy éppen, amikor valamit megtudna erről a témáról, elküldik lefeküdni, mint valami óvodást, ám nem ellenkezett, csak ment arra, amerre vezették, majd végül egyedül állt takarókkal a kezében. Sóhajtott egyet, majd óvatosan letérdelt és kiterítette a plédet, majd ráfeküdt és végül a másik paplant is magára húzta. Remélte, hogy nem értette félre az instrukciókat, melyek szerint nincsenek bútorok, ugyanis ha mégis... Hát, nem szerette volna még azzal is kínos helyzetbe hozni magát, hogy az ágy mellett alszik el. Viszont nem foglalkozott ezzel túl sokáig, hamarosan már el is aludt. Sok minden történt ezen a napon, így jól esett neki a pihenés. Ezúttal semmit sem álmodott.
|
- Nem tudom. De már esteledik. Szerintem pihenjünk le - mondta Allan, majd szemkontaktust kezdeményezett a Sensei-el. Akkor Rhi bólintott, azt követően pedig a fiú az egyik szobába kísérte a lányt - Ez volna itt az királyi lakosztály - mutatta me a szűk szobát a vámpír - Bútorokat ne keress, ugyanis nincsenek. De tessék itt vannak a takarók - nyújtotta oda a plédeket Chernek. Igazság szerint mindenkinek csak egy takaró jár ebben a temlomban, de Allan a sajátját is odaadta a lánynak. Jóéjt kívánt neki, majd becsukta az ajtót. Amint megfordult, ott állt előtte Rhi.
- Mennyi esélye van a gyógyulásra? - érdeklődött Allan suttogva a Senseitől. A Mester elgondolkozott.
- Pár napba valószínűleg beletelhet, mire egyáltalán árnyékokat láthat - magyarázta. Allan lehajtotta a fejét, majd egy bólintással nyugtázta, hogy megértette, azt követően pedig elvonult a saját szobájába.
|
Elfintorodott. -Nem történt semmi. De nem is látok- jegyezte meg, miközben fázósan összefonta karjait. Azonban nem az óceáni széltől rázta a hideg, hanem a félelemtől, hogy talán sosem lát már többet. -Tehát ha esetleg kapnék valami magyarázatot...
|
- Na túlélted? - kérdezte a lánytól vigyorogva, mikor visszatért. Ám a vigyor, hamar leolvadt az arcáról, amikor a tekintete talákozott a Mesterével, aki rosszalló pillantásokat vetett rá - Khm, akarom mondani.. hogy érzed magad?
|
Kirázta a hideg az "Arabella-kisasszony" megszólítástól, viszont nem szólt semmit, csak ment arra, amerre a gyógyító vezette és igyekezett nem felbukni semmiben. Nem mentek valami sokáig, hamar megálltak. Egy hideg szobába került (legalábbis aszerint, amit érzett), ahol minden lépés visszahangzott. Ahogy a Rhi nevű ember elengedte a hátát, ő is megállt. Ezután egy ideig csend volt, majd nagyon halk suttogást hallott. Ezt figyelve szorongott egy pár percig, mikor a számára értelmetlen szöveghalom elhalt, a gyógyító pedig ismét a hátára helyezte a kezét és elindultak, valószínűleg arrafelé, amerre mentek. Menet közben Cher kinyitotta a szemeit egy pillanatra, viszont továbbra sem látott semmit, így inkább csukva tartotta őket. Ismét hallotta a hullámokat, így valószínűleg megint kiértek a napfényre.
|
[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés