[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
Allan megfogta a lány vállait és 90 fokban elfordította őt - Csüccs! - hangzott a parancsszó, majd a fiú is helyet foglalt - Semmi különös nem volt, csak egy átlagos .. edzés - köntörfalazott, miközben egy lábát átvetette a másikon és az egyik kezét a pad háttámlájának tetejére helyezte.
|
-Hát...Kellhet- felelte, bár már eléggé elgémberedtek a lábai ahhoz, hogy kényelmesebbnek találja az állást. -Mert mit kellett csinálnod?- kérdezte. Nem tudta elképzelni, hogy egy vámpírt mégis mivel lehet kifárasztani.
|
- Á, nem vészes - legyintett - Kell a pad? - érdeklődött ismét egy vigyorral.
|
-Milyen pad?- kérdezett vissza némi őszinte meglepetéssel a hangjában. Az eszébe nem jutott, hogy esetleg a közelében lehet valami, amire ráülhet. Ezután felállt, hogy ne nézzen ki tovább ennyire szerencsétlennek, majd leporolta a ruháját. Kicsit az is meglepte, hogy a fiú csak ilyen hirtelen megjelent, de ezt nem tette szóvá. -Fáradt a hangod. Ennyire megkínoztak?- érdeklődött ő is összefonva a karjait, enyhén érezhetően játékos hangon. Eszébe jutott, hogy esetleg megkérdezhetné Allan-t arról, hogy mikor fog majd végre ismét látni, viszont végül úgy döntött, hogy felesleges, hiszen valószínűleg ő is észre fogja venni a változást.
|
Pár perc után eszébe jutott, hogy Cher vajon hol lehet? Szerencsére már volt annyi ereje, hogy felálljon, így fel is tápászkodott. Megtett pár lépést a bejáratig, majd megkapaszkodott az ajtófélfában. Biztos volt benne, hogy ha magától meg is tud állni, ha valamilyen erősebb szél jönne, ő ismét megtekintené a talaj szépségét közelebbről. Kilépdelt a folyosóra. Nem tudta merre lehet a lány. Ahogyan ő ismeri, biztosan a szívére vette, amit a Sensei mondott az előbb. Elindult hát az egyik irányba, s előbb a kertet nézte meg. A lányt ott nem találta. Remélte, hogy végül Cher nem a tengerben kötött, ki így elnézett még az előcsarnok felé. Meg is lelte az egyik pad mellett ülve.
- Hát kegyed miért nem a padra ült? - kérdezősködött egy vigyorral.
|
Sóhajtott. Hát akkor úgy tűnik, el kell találnia egy olyan helyre, ahol nyugodtan el lehet egyedül. Addig is tájékozódik a hallásával. A szobájába egyből úgysem találna vissza, ha még a látásával sem menne. Így elkezdett elsétálni valamerre. Egyre hangosabban hallotta a tengert ahogy haladt felé, így végül megállt és leült, ott pedig a gondolataiba merült.
|
- Maga gyakorolja a hangok alapján való tájékozódást, még hasznos lehet - mondta Rhi, majd erősen karon ragadta a fiút és elvonszolta az egyik szűk szobába. Felgöngyölítette a szőnyeget, és felnyitott egy csapóajtót. Allan arca arról árulkodott, fél attól, ami odalenn várni fog rá...
A fiú remegő lábakkal tette meg az utat a csapóajtóig. Amint egyik kezével elengedte a korlátot, hogy kinyithassa a fedelet, elvesztette egyensúlyát, és csak jó reflexeinek köszönhette, hogy nem kötött ki ismét a földön. Végül a fejével tört utat magának, hogy kijuthasson a felszínre. Egész testében érezte a fájdalmat, amit a kimerültség okozott. Kikecmergett, majd feltápászkodott és elbukdácsolt a szobájáig, miközben minden létező kiálló kis tárgyban megkapaszkodott, ami megtarthatta testét. Amint a biztonságos kis helyiségben volt, elterült a földön. A hátára fordult és a plafont nézte várva, hogy szervezete ismét erőre kapjon.
|
Ismételten csak belenyugodva sóhajtott egyet. -Hát...Én mit csináljak?- kérdezte lassan. Nem is tudta, hogy annak örülne-e inkább, ha visszaküldenék a szobájába, vagy ha valami feladatot bíznának rá.
|
- Szerintem menjünk ki a kertbe és törökülésbe hallgassuk a víz csobogását - mondta egy vigyorral.
- Ifjú úr, maga velem jön! - közölte szándékát a Sensei Allannal.
|
Bólintott. -És mit akarsz csinálni ezután?- kérdezte, amikor a ló végre földet ért.
|
- Mondjuk visszamenni? - vetette fel, majd óvatosan megfogta Cher derekát és felemelte a pegazusra. Azután felült mögé és jelt adott a pegazusnak a repülésre. Elrugaszkodtak a földről, majd pár szárnycsapás után már oda is értek. Lecsúszott a lóról, s a lányt is levette. Bekísérte az előcsarnokba, hol megtalálták a Mestert.
|
Sóhajtott. Természetesen nem így értette, de nem akarta megmagyarázni. -És én mit fogok itt csinálni?- kérdezte, hiszen azt sem tudta, meddig marad itt, sem azt, hogy mi lenne a dolga addig. Azt már nem merte megjegyezni, hogy legszívesebben rögtön elhagyta volna ezt az idegen helyet, de természetesen ez is ott állt a háttérben.
|
Mikor odaért, megállt a lány előtt - Na mehetünk vissza? - kérdezte.
|
Csendesen állt és várt. Mikor halványan elkezdte érezni Allan lelkét, kicsit megkönnyebbült, hiszen így, annak ellenére, hogy tudta, merre vannak emberek, védtelennek érezte magát, így nem is szívesen maradt volna egyedül huzamosabb ideig.
|
Element az erdő sűrűjébe. Leüllt egy kidőlt farönkre, majd próbált figyelni, hogy hol lehetne valami ehetőt találni. Meg is érzett egy nagy prédát. Amint a szemével is észrevette, üldözőbe vette, majd elkapta és végzett vele. Felállt a holttest melőll, majd elindult Cherék fele. Közben egy zsebkendővel letörölte a vért, hogyha bárki errejönne, ne tűnjön fel neki.
|
Sóhajtott. Végül is nem kötelező neki mindenhová kísérgetnie a fiút. Bólintott, majd miután megtalálta a ló oldalát, nekidőlt. -Akkor viszont siess- mondta, miközben ara gondolt, hogy mennyire hiányzik neki Soul. Viszont most pocsékolás lenne idehívni.
|
- Ki mondta, hogy egyedül kell menned? Különben is.. ha te elmennél vele, én mivel mennék vissza? - szólalt meg. Nemsokára odaértek a lóhoz - Mellesleg magamnak a kereseK valamit - tisztázta a lánnyal, hogy egyedül megy.
|
-Ezt most komolyan kérdezed?- érdeklődött hitetlenkedve. -Mellesleg nem igazán- tette hozzá. -De most neked keresünk valamit- jelentette ki. -Ugyanis én aztán nem megyek vissza azzal a lóval egyedül.
|
Csak állt a sikátor szélén, és amikor Cher végzett áldozatával, bement érte, hogy kikísérhesse - Na finom volt? - érdeklődött egy vigyorral, ami a hanglejtésében is hallatszott.
|
-Hát...Nem kell már tovább, csak eltalálok odáig- jegyezte meg, majd kissé bizonytalanul, viszont a maga erejéből indult el befelé. Hallotta, hogy az ismeretlen észrevette a közeledtét, viszont már elég közel volt a lelke elszívásához. Hallotta, hogy az áldozata kiránt egy kést, viszont addig már nem jutott el, hogy használni is tudja.
|
[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés