Új bejegyzés Frissítés

2013.03.26. 22:09 Bellsz

Hallgatta a történetet, majd ahogy meghallotta a hirtelen személyváltást, letisztázta magában a tényt, miszerint a "kisfiú" ott áll mellette. Persze nem szólt erről az észrevételéről egy szót sem. Ha Allan el akarta volna mondani neki, nem így kezdi el mesélni. Így ő úgy tesz, mintha nem vette volna észre, ami történt. -Hát, nem szerettem volna a kisfiú helyében lenni- jegyezte meg, majd egy ideig csöndbe burkolózott.

2013.03.26. 21:53 Sophi-e

-  Hm, érdekes történet - mondta. Megpróbált kitalálni valamit, de nem sikerült összeszednie a fantáziáját eléggé, hiszen ha most kellett volna rögtönöznie egyet, biztosan a megszólalásig hasonlítana a lány történetére. Úgy döntött inkább az emlékeiből kotor elő valamit, hiszen az egész emberélete egy rémálom volt. Nem szívesen gondolt vissza azokra az időkre, ám úgy gondolta, ha most el is mondja a lánynak, Cher biztosan nem fogja sejteni, hogy ez valóban megtörtént eset lenne - Egyszer volt egy katona, aki a csatából egyedüli túlélőként tért vissza a családjához. Mivel a birodalom vesztett, így minden a barbároké lett azon a területen legjobb lett volna menekülni, de nem volt hova, ezért magányukban várták a halált és megpróbálták élvezni hátralévő napjaikat, amíg ide is elér az ellenség. Egy nap hatalmas vihar kerekedett. A család már attól félt, hogy az erős szél leviszi a tetőt a fejük fölül. Akkor rontott be két elleséges katona, hogy a fiukat elvigyék szolgálni egy olyan eszméért, amihez a fiúnak semmi köze nem volt. A szülőket és a kisebb testvéreket végül életben hagyták. Az alig 10 éves fiúnak mégis ki kellett állnia a harcmezőre. A nagy csata előtt azonban nem jött álom a szemére. Kivonult a sátorból levegőzni egy kicsit, hátha utána pihenni tud az összecsapás előtt. Kinnt azonban dermesztően hideg volt és süvített a szél. A sátrakban égtek a gyertyák. Hirtelen azonban az egyik sátor sötétségbe borult, majd egy sikoly kíséretében a vér pirosra festette az eredetileg sárga sátrat. A fiú nagyon megijedt, így elbújt a sátra mögé, onnan figyelte az eseményeket. Hamarosan egy másik sátorban is kialudt a fény és a sárga ismét pirossá lett. A fiú futott, amíg csak a szíve bírta, egészen a közeli érdőig. Visszanézve már egyetlen ép sátrat sem látott. A telihold ijesztő fényt vetett a Földre. A fiú összébbgörnyerdt, hogy kezével a testét megtarthassa a térdén. Ekkor vette észre, hogy a földön nem csak az ő árnyéka foglal helyet. Mintha állt volna mellette valaki, de a személyt nem látta, csak az árnyékot. Az árnyék testtartása azt sugallta: most meghagyom az életed, de hamarosan érted is eljövök. Majd apró darabokra hullott és a holdfelé szállt. A fiú az ijedégtől dermedten meredt a hold felé. Nem értette mi történhetett. Ám a mozgás a figyelmét hamarosan ismét a sátrak felé vonzotta.  Egy gigantikus árnyék fedte be a helyet és tüntette el a véres sátrakat. Az árnyék nemsokára egy arccá formálódott, ami piros szemeket tudhatott magáénak. Az árnyék felkacagott. A borzalmas hang belepte a vidéket. Az arc vörös szemei kiszúrták a kisfiút, aki a bokrok mélyén próbált elrejtőzni előle. Az árnyékember szinte fénysebességgel suhant felém és már piros színben úszott minden, amit akkor láttam - élte bele magát túlságosan a történetbe, ám nem vette észre, hogy már E/1-ben mesél. Végül a végére mégis összeszedte a gondolatait és E/3-ban fejezte be - A kisfiú pedig elájult és egy barlangban találta magát. Fogalma nem volt, hol lehetnek a szülei, így csak ment arra, amerre a szíve diktálta és mélyen, magában remélte, hogy csak álmodta a történteket. A józan esze azonban azt sugalta hogy nem.

2013.03.26. 21:10 Bellsz

-Hát, oké, akkor én kezdek- mondta, miközben elgondolkodott. -Bár nem szeretek férfiaknak mesélni rémtörténetet, mert ők úgysem ijednek meg- tette hozzá, majd pár másodpercig csak szedte összefelé a gondolatait. -Egyszer volt egy író, aki elutazott egy városba, hogy pihenhessen és írhasson. Egyetlen ház volt szabad, amiben már sok éve nem lakott senki, aki pedig mégis, az hamar meghalt. Ugyanis egy bíró háza volt. Minden szobában volt róla egy festmény. Ő nem félt ilyesmitől, viszont az első nap egy patkányt látott, ami miatt az összes többi nesz elhallgatott a házban. Csak kis híján kerülte el, hogy az állat megharapja. Második nap ugyanez történt, viszont a harmadik nap már csak az állat után nézett. Talált is egy kötelet, amin korábban embereket akasztottak fel. Így szólt valakinek, aki biztosította számára, hogy hívhatja őt, ha bajok lennének, egy kötél meghúzásával. A negyedik nap nem jött a patkány, viszont hatalmas vihar tombolt. Aztán az író egyszercsak azt látta, hogy el van rágva a menekülést jelentő kötél. Aztán a bíróról való festmény, amelyik abban a szobában volt, megmozdult és hamarosan kilépett belőle maga a bíró. Kergetni kezdte az írót, majd végül elkapta és felakasztotta. Másnap úgy találtak rá- fejezte be a történetet.

2013.03.26. 20:58 Sophi-e

- Úgy nézek ki...- habozott - mint, aki tudja? - kérdezte felvont szemöldökkel, a vigyort most kissé hanyagolva - Megmondom neked őszintén, én elég régen hallottam rémtörténetet, hiszen a legtöbb esetben jó magam a megjelenésemmel elég voltam egy rémtörténetnek. Amikor pedig még nem voltam ...- habozott - amikor még ember (ember fogalma) voltam, még nem ijesztgették egy mást az emberek (emberalakú élőlények összegyűjtő fogalma). Elég megterhelő volt mindenki számára a háború.

2013.03.26. 20:36 Bellsz

-Hmm... Nagyon úgy nézel ki, mint aki tudja, mit fog mondani, tehát kezdd nyugodtan te, én majd addig gondolkodom- felelt, miközben nem bírt elrejteni egy halvány mosolyt. Nagyon szerette az ijesztő történeteket, bár a legtöbbjüktől nem félt.

2013.03.26. 20:26 Sophi-e

- Ki kezd? - kérdezte egy kaján vigyorral az arcán, hogy a sötétedésben még ijesztőbb hangulatot varázsoljon. Közben leakasztott egy lampiont, hogy valami fény mégiscsak legyen. Szemeivel a környéket pásztázta, hátha talál valami jó helyet, ahova leülhetnek törökülésbe és a lampiont kettejük közé helyezheti.

2013.03.26. 20:15 Bellsz

-De, ez jó ötlet- bólintott. Ehhez bizony volt rengeteg története, mivel ahány városban megfordult, annyi kísértet történetet meséltek neki, amiket meg is jegyzett és elraktározta őket az agyában.

2013.03.26. 20:11 Sophi-e

- Túl extrém ötlet - jegyezte meg kritikusan, de mégis ironikusan - Nincs kedved inkább kísértet történeteket hallgatni? Esetleg mesélni? - vetette fel.

2013.03.26. 20:08 Bellsz

-Oh, elnézést, ebben az esetben ugorjunk le ebben a szikláról, hátha találunk valami barlangot vagy cápákat, megfelel az ötlet?- kérdezte epésen felvonva szemöldökét, válaszul a hangnemre.

2013.03.26. 20:08 Sophi-e

- Én?! Áh, dehogy! - válaszolt ironikusan, majd legyintett.

2013.03.25. 19:33 Bellsz

Kissé összeráncolta a szemöldökét. -Amióta levágtam. Nagyon fogós kérdéseid vannak mostanában, unatkozol?- kérdezte, persze kézenfekvő volt a válasz.

2013.03.25. 19:33 Szofi

- Pedig szoktam - vigyorgott - Aztáán mióta hordod így a hajad? - kérdezte óvatosan, bár a választ sejtette. Sétálgatott tovább, miközben zsebredugta a kezét és nézelődött, hiszen oly sok minden változott már az évek alatt.

2013.03.25. 18:55 Bellsz

Cher: Mindenféleképpen igyekezett volna kibújni a vezetői szerep alól, így sóhajtott, de azért bólintott, majd lassan sétálva elindult egy irányba. -Ne kérdezd, hogy merre- tette hozzá. Allan: Hűségesen követte a lányt, mint egy kutya. Csendben, lehajtott fejjel ment Cher után várva, hogy a lány kezdeményezzen egy beszélgetést. Cher: -Amúgy egész szép ez a hely, ha nem gondolok arra, hogy templom- jegyezte meg némi hallgatás után. Nem igazán tudott miről beszélgetni és ez zavarta is. Allan:  - Hm - mormogott, miközben próbált kiötleni valami értelmes kérdést - Szereted a zenét? Cher: Valamivel lelkesebben bólintott. -Igen, elég sűrűn hallgatok is. Mondjuk van olyan, ami irritál, de ezt csak az ízlések és pofonok című témára lehet ráfogni- állapította meg. -Miért? Te? Allan: - Hát - vakarta meg a tarkóját - Én nem igazán rajongok érte - felelte. Cher: -Oh, értem- bólintott. -Mondjuk elég régen voltam már, még ezelőtt a vadászós dolog előtt. Azóta, hogy mennyit változott, nem tudom- vont vállat. -Hangszeren játszani meg nem tudok- tette hozzá. Allan: Bólintott - Éés, mi a kedvenc időtöltésed? - érdeklődött, majd a plafont kémlelete, hogy véletlen se találkozzon a tekintete Cherével, ugyanis érezte, hogy akkor kicsit még el is pirulna. Cher: Elgondolkodott, hogy vajon mi olyan érdekes a plafonban, viszont nem kérdezett rá. -Hát...Általában kint szoktam lovagolni az erdőben. Vagy valami ilyesmi- felelt a feltett kérdésre. -És te mit szoktál csinálni? Allan: - Hm nem is tudom. Általában valakit idegesítek - helyezte a tekintetét ismét Cherre egy kaján vigyor kíséretében. Cher: Visszagrimaszolt a fiúnak. -Na látod ezt észrevettem, de azt nem tudtam, hogy ezt a "sportot" mások társaságában is űzöd- mondta, de azért nem bírt elfojtani egy halvány mosolyt. Ismét, jött rá magában.

2013.03.25. 18:51 Bellsz

Cher: -Akkor majd teszünk róla- jegyezte meg, majd szétnézett. Csak valamit keresett, amin megállhat a tekintete. Kicsit elmerengő arckifejezést vett fel. Annak ellenére, ami tegnap történt, ugyan úgy viselkednek. Nem mintha bárhogy máshogy kellett volna viselkedniük, csak éppen... Allan: - Meg kell győződnöm affelől, hogy tudsz-e nevettetni. Kezdjük egy viccel - színészkedett úgy, mintha éppen egy zsűritagot játszana. Cher: Összefonta a karjait. -Túl erőltetett vagy- jegyezte meg. -Ez így nem vicces- tette hozzá, majd elgondolkodott, ám mivel nem volt éppen humoros embernek mondható, nem sok tanács jutott eszébe. Allan:  - Jó, nem muszáj ezt csinálni - vont vállat, majd megfordult, és elindult az étkező felé. Cher: -Ne már... Nem azért mondtam- szabadkozott, miközben a fiú karja után kapott, hiszen úgy érezte, hogy megsértette. Allan: A fiú elvigyorodott, majd úgy fordult meg, hogy Cher szemeibe nézzen - Ez így nem fog menni, inkább te adj ötleteket, hogy mit csinálhatnánk - mondta - Hiszen úgy látszik, az enyéim nem jók.  Cher: -Hm...Nekem nincsenek ötleteim. Egész eddig is csak sétáltam, de az tetszett. Viszont ha lett volna más ötletem, egyértelműen azt csináltam volna- gondolkodott el. -De nem mondtam, hogy azok nem jók, csak kicsit viccesebb vagy, ha nem akarsz viccesebb lenni- fogalmazta meg véleményét. Allan: - Ahh, valóban? - vonta fel a szemöldökét - Szóval vicces vagyok - vonta le a következtetést - Akkor mi volna -ha sétálgatás eddig is tetszett- sétálgatnánk együtt - ajánlotta fel. Cher: -Hát...- elgondolkodott, de végül is vállat vonva bólintott. -Rendben, menjünk- egyezett bele egy halvány mosollyal. -De te vezetsz, mert amúgy eltévednénk. Allan: Nevetett - Eltévedni? Ezen a kis szigeten? Szerintem teljesen mindegy, hogy merre megyünk - vont végül vállat - Vezess inkább te. Szóval merre?

2013.03.25. 18:48 Bellsz

Cher: -Persze- bólintott. -De nem illetlenség tőlem csak úgy betörni egy olyan "szent helyre"?- kérdezte bizonytalanul.   Allan: - Á dehogy. Úgysem sincs még "felszentelve" - legyintett vigyorogva - Szerintem menjünk be, kezd hűvös lenni - mondta.   Cher: Bólintott. -Igazad lehet- mondta, majd megvárta, amíg Allan is elindul és csak utána kezdett el befelé haladni.   Allan: Bement. Még nem esteledett, így azon tanakodott, mivel lehetne eltölteni az időt takarodóig.   Cher: -Mit akarsz csinálni?- kérdezte, miközben összefonta a kezeit és szétnézett.   Allan: - Nem tudom. Mihez volna kedved? - érdeklődött.    Cher: -Nem igazán tudom, hogy mire van lehetőség- jegyezte meg, miközben visszapillantott Allan-ra.   Allan: - Lássuk csak - kezde egy kaján vigyorral - Lehet fogócskázni, megtréfálni Rhit és sziklát ugrani - sorolta egy huncut vigyorral, aki már készen állt a bolondságra - Melyiket választod?   Cher: -Most komolyan meg akarnád viccelni a tanárodat?- kérdezte hitetlenkedve. Valahogy képtelen volt elképzelni, ahogy Allan, mint egy gonosz manó, valami ismeretlen eredetű dolgot tesz Rhi ágya alá, majd gonoszan nevet egyet és kisurran a szobából.   Allan: - Ha ez annyira nem tetszik, helyette ki lehet parodizálni mások viselkedését - ajánlotta fel.    Cher: -És kinek a viselkedését akarod kiparodizálni?- vonta fel a szemöldökét. Magáról nem bírta elképzelni, hogy képes lenne eldobni az összes tekintélyét és idiótán viselkedni, azt viszont szívesen megnézte volna, hogyan teszi ezt Allan. -Ha gondolod, kezdheted is- ajánlotta fel egy halvány mosollyal.   Allan: - Jajj ne legyél már ünneprontó! Veled nem lehet viccelni - jegyezte meg viccelődve, miközben enyhén meglökte a lány egyik vállát.   Cher: -De lehet, mondtam, hogy kezdd én meg majd nevetek- lökött vissza, miközben elvigyorodott, majd meg is lepődött magán.   Allan: - Hé, az nem ér, ha csak te nevetsz! - mondta - Én is nevetni akarok! - játszotta a durcásat.

2013.03.25. 18:44 Bellsz

Cher: Éppen egy újabb folyosón vágott keresztül, amikor meglátta Allan-t, így kicsit megszaporázta a lépteit, hogy utolérje. Nem nézett ki valami fényesen. -Jól vagy?- kérdezte, amikor odaért a fiú mellé. Persze ezt leginkább költői kérdésnek szánta, mivel a válasz egyértelmű volt. Allan: Először nem akart hinni a fülének. ~Cher? Itt? Visszajött volna a látása? Ilyen hamar? Esetlen már egy napja csak színlel? ~ futottak át az egyán a lehetőségek. Megállt egy pillanatra, hogy a szemével is meggyőződhessen affelől, hogy valóban a lány van-e ott. Ő volt az. Valószínűleg valamelyik igaz lehetett az utóbbi felsorolások közül. Allan szörnyen érezte magát, hiszen nem elég, hogy fáj minden tagja, még a lány is látja ebben a nyomorult helyzetben. Erősen gondolkodott, hogyan magyarázhatná meg néhány kisebb füllentéssel, azonban túl gyenge volt most, hogy gondolkodozzon, így egyszerűen megooldotta - Most egy kicsit lepihenek asszem - mondta fáradt hangjával, majd bement a szobájába és becsukta maga mögött az ajtót. Elterült a földön és ismét a plafon bámulása lett a legfőbb időtöltése. Remélte, hogy a lány megérti és nem fogja a szívére venni vagy valami olyasmi... Cher: Megértette a fiú álláspontját, így foglalkozás híján csak folytatta tovább túráját, majd végül ismét kikötött saját szobájánál, ám oda nem volt kedve bemenni, nem volt szimpatikus neki ez az egész hely, így csak kisétált a már korábban felfedezett kapun, hogy szétnézzen kívül is. Bár nem tűnt nagy helynek. Keresett magának egy fát és leült alá, majd ott gondolkodott. Zavarta, hogy ennyire nem volt semmi dolga, miközben úgy tűnik, Allan keményen edz, vagy akármit is csinál. Felsóhajtott. Kíváncsi volt, hogy azután, hogy elhagyták végre ezt a szigetet, mi lesz. Allan: Jó pár percbe beletelt, mire kipihente a fáradalmait. Felült és vett pár mély levegőt. Már csak holnap kell edzenie. Addigra remélhetőleg elmehetnek, ha Cher azóta tényleg lát. Feltápászkodott és az ajtóhoz lépett. Rövid habozás után megmarkolta a kilincset és kinyitotta az ajtót. Szétnézett a folyosón, ám nem találta a lányt, így elindult megkeresni. Feltételezte, hogy ha már legalább a fényt tudja érzékelni, akkor az a minimum, hogy felfedezi a helyet. A vámpír csak remélni tudta, hogy a lány végül nem a tengerben kötött ki. Cher: Mikor megunta az üldögélést, felállt, majd elindult befelé a szobájába, hogy ott üljön le, viszont félúton szembejött vele Allan. -Na, jobban vagy már?- érdeklődött, miközben megállt, viszont arra gondolt, hogy lehet, hogy a fiú csak friss levegőt szívni jött, így lehet, hogy jobb lenne, ha nem zavarná. Allan: - Fogjuk rá - mondta egy fájdalmas mosoly kíséretében - És te? - érdeklődött, hiszen már kíváncsian várta ezt a pillanatot, hogy megtudhassa, tulajdonképpen mi történt, hogy a lány már ilyen magabiztosan járkál fel s alá a templomban.  Cher: -Reggel óta végre látok. Mondjuk fekete-fehérben, de szerintem már ez is haladás- mondta, miután együttérzően biccentett a fiú fájdalmas mosolyára. -És egyre inkább nem szimpatikus ez a hely... Allan: - Ezt jó hallani. Reméljük nemsokára már élvezni is tudod a szivárványt - mondta egy vigyorral, amiből már igyekezett kiűzni a fájdalmat - Egyébként miért nem tetszik ez a hely? Egy gyönyörű kínai templom az óceán közepén egy gigantikus sziklán, melyet beborít a buja növényzet. Tökéletes hely ez a kikapcsolódáshoz - mondta ismét ugyanazzal a vigyorral, ám ezúttal szélesebbre húzta. Kíváncsi volt miért nem tetszik a lánynak a hely, ugyanakkor szerette volna meggyőzni affelől, hogy ez a hely csodálatos, főleg hogyha nem vesz részt a kiképzésen.  Cher: -Hát, reméljük- biccentett, majd elgondolkodott. -Nem tudom, engem a templomoktól mindig is kirázott a hideg. Valahogy olyan rideg benyomást keltenek és a fásult papok sem segítenek a helyzeten. Amúgy nem vagyok "hívő", bármilyen hitről is legyen szó, tehát bocsáss meg, ha nem jeleskedem a szakkifejezések használatában- mondta egy nagyon halvány mosollyal. Allan: Elnevette magát - Ez nem keresztény templom - magyarázta - Ősi kínai templom. Itt nincsenek papok, csak mesterek. Ahogyan hívők sincsenek, ide mindenki beléphet, aki harcművészetet akar tanulni - mondta el felületesen, amit tudni érdemes erről a helyről - még mindig ugyanezt gondolod? - kérdezte. Nem akarta elmondani, mi fűzi ide olyannyira, de már csak az maradt a tarsoláyban arra az esetre, ha mégsem tudná az előbbi meggyőzni a lányt. Viszont érezte, ha még az sem segít a helyzeten, akkor ismét visszazuhan a depresszióba, hiszen csak ritka esetekben szokta feltárni múltjának akármelyik darabját is.  Cher: -Hát...Rendben van, akkor ezek szerint mégsem olyan szörnyű, de azért szívesebben lennék olyan helyen, amit ismerek... Lehet, hogy csak ez a probléma, ha jobban ismerném, akkor nem is lenne ennyire rideg- állapította meg, miközben Allan arcát fürkészte. Allan: - Tudod - mondta, majd lágyan megfogta a lány kezét, hogy a kert felé fordítsa őt és el tudja képzelni azt, amit mesélni akar neki - még nagyon régen éltem itt pár évet, mint tanítvány. Sok mindent tanultam az itteniektől. Azonban a háború tönkretett mindent és teljesen letarolta a templomot. Minket elmenekítettek, de a mesterek itt lelték halálukat. Azonban Rhinek sikerült elbújnia a támadók elől, és amikor már teljesen kiírtottak mindent errefelé, elmentek az ostromlók és Rhi előbújt rejtekéből. Egyedül újította fel a templomot és amikor ismét visszatérhettem ide, már a kertet építette, így abban én magam is segíthettem. Csodálatos számomra, hogy ennek az embernek mekkora lelki ereje van - mondta, majd lehajtotta a fejét. Néhány tanítóját kifejezetten kedvelte és szeretett itt lenni. Azonban amit az ostrom alatt látott, belevéste magát Allan emlékezetébe. Nem szeretett rá visszaemlékezni, így nem is ecsetelgette tovább az itt történteket a Chernek.  Cher: Bólintott. -A kert tényleg szép lett. És valóban nem sűrűn találkozni olyan emberrel, aki nem roppan össze a tásai halálának súlya alatt- gondolkodott el, de úgy döntött, nem dramatizálja tovább a légkört. -És hová bújt Rhi?- kérdezte. Allan: - Érdekes kérdés, de azt hiszem tudom is, hogy hol van. Amikor még itt tanultam, a srácokkal fedeztük fel a helyet, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentősséget - magyarázta - De csak csak egy bizonyos napszakban lehet csak bejutni - mondta - Ha szeretnéd holnap megmutathatom.

2013.03.25. 18:38 Bellsz

Cher: Nagyon jól esett neki az ölelés, így a fiú nyakába fúrta az arcát. Egyelőre nem igazán volt kedve elengedni, de azért egy idő után észhez kapott és kicsit elvörösödve elhúzódott tőle. Allan: A fiú látta a lány arcát, majd végigsímított rajta - Fáradt vagy? - kérdezte, hiszen most más értelemeset nem tudott kinyögni. Cher: Bólintott egyet. -Kezd hűvösödni, lehet, hogy jobb lenne bemenni- jegyezte meg, majd óvatosan felállt és várta, hogy Allan visszavezesse. Allan: Felállt - Igazad van - jegyezte meg, majd bekísérte Cher-t.  Cher: -Hát...Akkor jó éjt- mondta lassan. Szívesen adott volna "jóéjtpuszit", viszont nem igazán tudta volna eltalálni a fiú arcát, így végül is csak mosolygott egyet, majd kinyitotta az ajtót, hogy bemehessen rajta. Allan:- Jó éjt! - mondta, majd amint becsukódott az ajtó, elvonult a saját szobájába. Hátára feküdt, majd ismét a plafont bámulta, s közben az elmúlt pár percről elmélkedett. Cher: Amikor bement, megkereste a takarót a földön, majd lefeküdt és egy ideig még az oldalán gondolkodott, de hamar elaludt. Reggel nem kelt éppen korán, viszont teljesen kipihentnek érezte magát. Mint addig mindig, ezen a reggelen is pislantott egyet, ám a várt sötétség helyett formákat látott. Pislogott még néhányszor, mire rájött, hogy, noha színeket még nem képes érzékelni, a látása visszatért. Úgy pattant fel, mintha árammal rázták volna meg, hiszen végtelen megkönnyebbülés lett úrrá rajta, ugyanakkor az jutott eszébe, nem vallana éppen illő viselkedésre, ha most kirontana a szobából. Allan: A reggel lassan köszöntött be ablakán. Túlságosan lassan. Lelkében megannyi pillangó várta, hogy kitörjön, de még várni kellett. ~ Még biztosan alszik ~ gondolta magában, ám izmai nem bírták tovább a hátonfekvést, így felállt. Ebben a pillanatban lassan, nyikorogva nyít ki az ajtó és ott állt mögötte a Sensei. Allan arca ismét visszaidézte a kínt - Nem lehetne még pár percet várni? - kérdezte reménykedve, ám Rhi kegyetlenül rázta meg a fejét és szúrós szemekkel meredt a fiú felé, ezzel arra invitálva, hogy folytassa az edzést. Allan érezte, hogy már nem sokat kell kínlódnia, hogy képességei ismét a régi teljében pompázzanak. Lassan kullogva ment át abba a bizonyos szobába. [edzés] Cher: Végül megunta az álldogálást, így úgy döntött, csak fölfedezi a helyet. Csak nem kerülhet olyan szörnyű helyre, ahonnan kidobnák. Így kinyitotta az ajtót, majd lassan sétálva indult el, hogy megismerje a helyet. Allan: Ismét hatalmas izomfájdalmai közepette vánszorgott ki a "kínzókamrából". Amint eltalált az ajtóig, kinyitotta és a fal segítségével jutott csak el a szobájáig.

2013.03.25. 18:34 Bellsz

Cher: -Hah...Biztos, hogy nagyon szép az a naplemente, ha ilyeneket mondasz róla- jegyezte meg, miközben érezte, hogy Allan közelebb hajol hozzá, így arrafelé kapta a fejét, pedig tudta, hogy ő aztán semmit nem fog látni, viszont nem tudta visszafogni magát. Allan: - Nem csak a naplemente szép - mondta, majd még közelebb hajolt a lányhoz, annyira, hogy az orruk már összeért és ekkor megcsókolta. Cher: Meglepődött, amikor azt érezte, hogy a fiú megcsókolja. Ismét. Bár erre most nem volt semmi magyarázata, esetleg az, hogy fáradt, de akkor is... Akaratlanul is viszonozta a csókot, viszont utána ijedten elrántotta a fejét, hiszen most valószínűleg megint kínos helyzetbe hozta magát. Bár annál jobban, mint korábban, már nem bírt elpirulni. Allan: Meg akarta volna kérdezni, hogy van-e valami baj, de sejtette, hogy itt nem egy egyszerű dologról van szó. Nem igazán értett a női lelkekhez, de jobbnak találta, ha most csendben marad.  Cher: Úgy gondolta, hogy most már végül is teljesen mindegy, mit kérdez. -Amúgy akkor a kocsmában...Tehát... Tch... Nem értem a férfiakat- mondta végül, miközben térdére könyökölt és arra támasztotta a fejét. Nem érezte magát elég "bátornak" ahhoz, hogy rákérdezzen a dolgokra, de azért remélte, hogy a Allan megértette, hogy mit akar tőle kérdezni. Allan: - Ha arra akarsz kilyukadni, akkor elárulom, hogy az nem az alkohol hatása volt - mondta - Csak.. kihasználtam az alkalmat - mondta egy mosollyal, ami magát is meglepte, hiszen a mostani mosolyára nem vallott a kaján kifejezés.  Cher: Egyelőre nem szólt semmit, csak emésztette a halottakat. Ez nem felelt meg annak az Allan-nak, akit megismert, ugyanakkor nem mondhatta, hogy zavarta. -De...Te komolyan gondolod? Allan: - Hát.. tudod - motyogta - Szóval nem .. nem vagy közömbös számomra. Adhatnánk magunknak egy esélyt? Cher: Felnyúlt a hajához, majd pödörgette egy kicsit az ujjai között, miközben emésztette a hallottakat, ám egy idő után úgy érezte, hogy már nem tudja tovább visszafogni magát és a fiú nyakába ugrott. Milyen régen meg szerette volna ezt már tenni...   Allan: Számított a lány reakcíójára, így átölelte.

2013.03.25. 18:30 Bellsz

Cher: -Miért mindegy az orrodnak?- kérdezte, mivel nem bírta elképzelni, ki lehetett az, aki miatt "mindegy lehetne az orrának". -Más valakit is környékeztél már meg? Allan: - Az orromnak azért mindegy, mert úgyis meggyógul .. tudod - emlékeztette a lányt arra, hogy ő nem az a fajta, akinek különösebb gondot jelente egy orrtörés. Cher: -Oh- biccentett, majd csendben ült tovább. Nem igazán tudta, hogy mit kéne mondania, ez amúgy is eléggé kínos volt neki, így arra várt, hogy majd a fiú törje meg a csendet. Allan: - Ugye milyen szép a naplemente? - kérdezte ironikusan Chertől. Cher: -Mitől vagy te ilyen humoros kedvedben?- kérdezte meglehetősen rosszkedvűen. Nem éppen a naplemente miatt nem volt derűs a kedve, hiszen olyat ezerszer látott már, meg aztán nem is igazán érdekelte. Allan: - Miért, már az is baj? - kérdezte egy vigyorral, ám rájött, hogyha a lányt nem éppen jókedvében sikerült elkapnia, akkor most a szívére vehette - Jól van, bocsi, ez már tényleg bunkó volt - mormogta az orra alatt kedvtelenül. Cher: -Hát én nem mondtam, hogy baj- jegyezte meg. -Mellesleg nem baj, végül is azzal viccelődsz, amivel akarsz- tette hozzá, majd sóhajtott és egy ideig hallgatott. -Mert milyen "gyönyörű" a naplemente?- érdeklődött. Allan: Elmosolyodott - Hát olyan narancssárga, ami lassú átmenettel bukik át a kékbe, és a hold fehér fénye kezdi beragyogni a földet - magyarázta, miközben a kezével mutogatott, de maga sem értette, hogy minek. Cher: -Meglep, hogy ilyen szépen tudsz fogalmazni- mondta csípősen, bár érezhető volt, hogy valójában nem akart itt senkit sem megbántani. Allan: - De csak akkor, ha szépet látok - mondta a fiú megpróbálva egy kis romantikát, amit valljunk be, pár éve már nem gyakorolhatott. Allan közben közelebb hajolt a lányhoz, remélve, hogy a lány megérzi közelségét.

2013.03.25. 18:27 Bellsz

Mivel egy csomót Skype-ra meg Fb-re írtunk, nem fogjuk egyesével bemásolgatni ›‹ Cher: -Oké...- mondta, majd le is ült. Felettébb kényelmetlennek találta a padot. Allan: Kicsit meghökkent, amikor Cher az ölében kötött ki. ~ Valószínűleg a pad másik felére kellett volna ülnöm...~ gondolta magában, hiszen akkor elkerülhető lett volna ez a kínos helyzet - Ööö ... szólalt meg végül, de nem tudott egyebet mondani. Végül elhatározta magát és megfogta a lány derekát, majd a mellette lévő helyre ültette - Azt hiszem, így mindkettőnknek kényelmesebb lesz .. de ha gondolod visszaülhetsz az ölembe is - mondta úgy, mintha közben vigyorogna, hogy ezzel is álcázza idegességét (jó értelemben).  Cher: A homloka közepére ugrott a szemöldöke, így gyorsan hátradőlt, hogy megtalálja a támlát, majd abba karolva kifordult a nagy valószínűséggel Allan-nel szembeni oldalra, hiszen eszméletlenül elvörösödött és nem volt kedve viccelődést hallani róla. -Haha, nagyon vicces vagy. Tudod kényelmesebb a pad- jegyezte meg a tőle telhető legkönnyedebben. Mi a frászért kell neki folyton ilyen kellemetlen helyzetbe hoznia magát a fiú előtt? Allan: Úgy érezte, hamarosan véget ér az érzés, amitől ilyen kellemetlenül érezték magukat és nemsokára már csak emlék lesz. Allan csak a vicc kedvéért (de legeslegbelül igazából más okokért) közelebb ült a lányhoz, majd átkarolta - Aztán .. min gondolkoztál, amíg én távol voltam? - kérdezte széles vigyorral a száján.  Cher: Továbbra is teljesen vörös volt, így nem szándékozott megfordulni, bár miután a fiú átkarolta, még inkább elöntötte a pír az arcát (amennyiben ez lehetséges volt). -Meglehetősen sok dologról. Például arról, hogy minden férfi ilyen-e- mondta tehetségesen leplezve a zavarát. -Hihetetlenek vagytok. Allan: - Ó igen, minden férfi ilyen, csak nem mindenki használja ki jól az alkalmat - közölte vele egy vigyorral.  Cher: -Mi van?- kérdezte meglehetősen kizökkenve szokásos modorából. -Amennyiben ezt komolyan gondoltad, eltöröm az orrodat- jegyezte meg meglehetősen nagy vehemenciával, viszont a pír csak nem akart eltűnni az arcáról. Allan: - Oké, ha megtalálod az orrom - szólt egy vigyorral. Cher: -Tch- szisszent fel, majd három suhintást irányított feltehetően a fiú irányába, azonban egyik sem érte el őt, így végül felsóhajtott. -Majd bepótolom, ha visszatért a látásom- motyogta az orra alá. Allan: Mosolygott. - Reméljük mihamarabb visszatér a látásod, az orromnak meg már úgyis teljesen mindegy - szólt lemondóan, habár tudta, hogy a lány ezt nem tenné meg.

[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]