[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Zac*
-Aha.-mondtam és ránéztem. Elindultunk.-Szereted ezt a várost?
|
*Kiki*
- Rendben. - Indultam el utána. A kávézó kissé meleg, és fülledt légköre után jól esett a viszonylag friss levegő, még akkor is, ha a kávézóval szemben futott az úttest. - Na, akkor merre? - Vetettem kérdő pillantást Zac-re. - A parkot mondtad igaz? - Tettem fel aztán a kérdést.
|
*Zac*
-Nem kell.-mosolyodtam el.- Mennyünk.-mondtam és kimentünk a kávézóból.
|
*Kiki*
Éppen szólni akartam volna, hogy fizetem a sajátomat, de addigra már késő volt. - Köszönöm. Majd meghálálom valahogy. - Néztem rá. - Na, akkor megyünk felfedezőkörútra? - Álltam fel én is.
|
*Zac*
-Én se nagyon.-mosolyodtam el. Kihozták a számlát és kifizettem mindkettőnkét, majd felálltam.
|
*Kiki*
- Hát, ez jól esett. - Mosolyodtam el, amikor végeztem a kávéval. - Pedig nem sűrűn iszom kávét. - Tettem hozzá.
|
*Zac*
-Rendben.-mosolyodtam el és megittam a kávét. Vártam, hogy Kiki is megigya.
|
*Kiki*
- Nem tudom. - Folytattam én is a kávéivászatot. - Elnézhetnénk a park felé akár, egész szépen néz ki. - Ajánlottam. - A belvároshoz nincs túl sok kedvem, de ha szeretnéd, elnézhetünk arra is. Nem a műfajom a tömeg. - Magyaráztam.
|
*Zac*
-Igaz.-elmosolyodtam.-És ez után hova megyünk?-kortyolgattam a kávémat.
|
*Kiki*
- Értem. Bár nem jártam Párizsban, azért hallottam róla dolgokat, szóval nem csodálom, hogy szeretted. -Néztem rá együttérzőn. - Amúgy nem lényeg, hogy érdekes legyen az ember élete. Meg kinek mi az érdekes. A lényeg, hogy neki jó legyen, én legalábbis így látom. - Fejtettem ki a véleményem.
|
*Mia*
-Azt hiszem van valahol..-felálltam a konyhapultra és úgy kutattam a szekrények között.- Meg van!-mondtam felmutatva a zacskót.
*Zac*
-Értem..-mondtam bólintva.- Háát..nekem nem túl érdekes életem volt. Párizsban laktam anyámmal, apámmal és a húgommal. Nagyon szerettem azt a helyet.-sóhajtottam, visszagondolva Párizsra.- Amikor 17 éves lettem elköltöztünk, mivel apám máshol kapott állást. Aztán valahogy itt kötöttem ki.-mosolyodtam el.
|
*Kiki*
- Személyesen nem. - Ráztam meg a fejem, egy újabb korty kávé után. - Levélben tartjuk a kapcsolatot, és úgy tűnik, hogy kezdi magát túltenni a dolgon. Lehet, hogy neheztelnem kéne rá amiatt, hogy otthagyott minket akkor, de nem tudok érted? Azért nem, mert tudom, hogy mennyire szerették egymást anya meg ő, lelki társak voltak, és az ilyen, ahogy észreveszem, ritka manapság. Meg korán is ment el. - Hajtottam le a fejem, de aztán újra felemeltem a tekintetem. - Röviden, nem csodálkozom a reakcióján. - Foglaltam össze, amit az előbb elég akadozósan sikerült kinyökögnöm. - Na, de ne csak én meséljek már. - Néztem rá. - Mesélsz esetleg te is kicsit magadról? - Kértem.
|
*Daichi*
-Menjünk biztosra- vigyorogtam. -Szóval akkor menjen bele mondjuk... Vannak olyan kis színes bögyörőid?- kérdeztem a díszítőre gondolva. //vagy hogy hívják... ><//
|
*Mia*
-Hát szerintem ilyet se csinált még senki.-nevettem el magam.
|
*Daichi*
-Hát nem azt, hogy hányjunk, de valami olyasmit, amit még biztos senki nem csinált!- fejtettem ki bővebben, mosolyogva.
|
*Mia*
-Mit értessz az extrém alatt?-kérdeztem.
|
*Zac*
Figyelmesen hallgattam amit mondd és néha belekortyoltam a kávémba.- Azóta nem találkoztál az apáddal?
|
*Kiki*
- Jójó, csak el ne aludj nekem. Hát mondjuk kávé mellett nehéz lesz. - Vigyorogtam, majd egy biccentéssel megköszöntem a pincérnek, amikor lerakta elém az italt, ami még elég forrónak tűnt. Lassan én is keverni kezdtem, miközben összeszedtem a gondolataimat, hogy mégse két órás beszámoló legyen belőle. - Majd rövidre fogom. - Néztem fel Zac-re, aztán belefogtam.
- Na szóval. Írországban születtem, teljesen átlagos családban, van egy négy évvel idősebb nővérem, aki, ha még jól informált vagyok, régészettel foglalkozik. Ne kérdezd, hogy hogyan kötött ki végül ott, mert régebben minden érdekelte, csak a régészet nem. Na mindegy. Visszatérve rám, 14 éves koromig éltem ott, és őszintén szólva szerettem is ott élni. Már általános iskolában foglalkoztam a színészettel, bár nem a filmvászon felé kacsintgattam. Drámát tanultam, musical-ekben szerepeltem, mellette pedig zenét tanultam és sportoltam. Folyamatosan találtam valami programot magamnak, utáltam már akkor is unatkozni. Minden rendben ment volna, de ott van az a nagybetűs, csúnya ha... Nővérkém alig, hogy nagykorú lett, és elvégezte a középsulit, kitalálta, hogy ő már pedig Hollywood-ba akar költözni, hogy ott végezzen egyetemet, aztán média szakon belül valahol majd talál munkát. Mellékesen a barátja is ott élt, nyaralni jött, amikor teljesen véletlenül találkoztak az utcán, és megismerkedtek. És mivel a fiú nem hagyhatta ott a tanulmányait - két évvel volt idősebb tesómnál - ezért kézenfekvőbb lett volna, ha ő költözik el. Mondanom sem kell, hogy szüleink majd frászt kaptak. - Mosolyodtam el az emlék hatására, ahogy felidéztem a döbbent arcukat. Pillantásom közben folyamatosan az arcán tartottam, gépiesen kevergettem a kávét mindemellett. - A dolog függőben maradt, én meg folyamatosan jártam a nyakára, hogy ne csináljon már ekkora butaságot. Minek a világot rögtön a nyakába venni? De ő megcsinálja. Iszonyat makacs egy nőszemély. - Folytattam. - Aztán édesanyánkat hirtelen, máig sem tudjuk, hogyan, elvitte egy szívroham. Apám meg, mivel nem tudta elviselni a gyászt, elköltözött a nővéréhez. Úgyhogy kéntelen voltam a testvérem szeszélyeit követve kimenni vele Hollywood-ba és ott elvégezni a középsulit, meg a színészképzőt ugyebár, de szerencsére összejött a kettő, még jó, hogy van olyan iskola, ahol ezt tanítják. - Meséltem. - Közben nővérem férjhez ment a korábban említett személyhez, akivel egyébként soha, semmi bajom nem volt. Aztán tesóm lassan áttért a történelemre, úgy általában, mert, mint kiderült, férje meg történész, vagy valami ilyesmi. De őszintén szólva nem nagyon foglalkoztam a szakmájával. Lényeg a lényeg, összesen körülbelül öt és fél évet éltem velük, ameddig elrendeződtek a tanulmányaim, aztán utána kerültem ide, amikor úgy döntöttem, most már jó lenne kezdeni valamit magammal. Meg hát minek lógjak a nyakukon? Remekül megvannak. Ennyit rólam . - Fejeztem be végül. Lassan belekortyoltam a kávéba, ami mostanára lehűlt, iható volt, és még finom is. Ráadásul jól is esett.
|
*Daichi*
Ismét benyúltam a hűtőbe, majd előkutattam a meggyet. -Nos, akkor mi kéne még? Jó extrémre csináljuk, oké?- kacsintottam.
|
*Mia*
Elővettem a fahéjat és a csoki mellé tettem.- Mindenképpen.-bólintottam.- Az is van a hűtőbe.-mondtam.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés