[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
Erre nem volt szükséges felhívni a figyelmét. Amit ő csinált, azt már nem lehetett kapaszkodásnak nevezni, ugyanis olyan erővel kapaszkodott Allan-ba, hogy egy tornádó sem tépte volna le a hátáról.
|
- Ne aggódj, kapaszkodj be... - mondta, ám ekkor eszébe jutott, mivel vághatna vissza neki - ahova tudsz - javította ki végül - és akkor nem zuhansz majd az óceánba, esetleg a fák tetejére - mondta egy vigyorral. Ebben a pillanatban látta meg a Mestert az egyik teraszon. Fejével intett neki, majd jelt adott Octave-nak.
|
-Biztató- jegyezte meg az orra alatt, miközben Allan segítségével felszállt a pegazusra. -Köszönöm- tette hozzá, majd a fogait összeszorítva várt a felszállásra. Még a szemeit is becsukta.
|
- Az biztos! - jegyezte meg nevetve, miközben felszállt a lóra.
- Mademoiselle! - nyújtotta a kezét Cher-nek, hogy ő is felszállhasson a lóra.
|
Ismét sóhajtott. -Ez így kicsit másabb lesz, mint amikor nem láttam semmit...- jegyezte meg.
|
- Yes - mondta határozottan. Hamarosan ki is értek az istállóhoz. Allan kihozta a pegazust a boxból, majd lecsutakolta és felszerelte.
|
Ő is köszönömöt motyogott, majd Allan sarkában elhagyta a szobát. -Most pedig megint a pegazus?- kérdezte felsóhajtva.
|
- Köszönjük, hogy itt lehettünk - mondta egy mosollyal, majd kisietett a teremből, hogy a pegazushoz mehessen.
|
Lassan bólintott. Nem szívesen beszélt a tanító előtt, így örült, hogy valószínűleg hamar elhagyják a helyet.
|
- Menjünk? - nézett kérdőn kedvesére.
|
Villámgyorsan végzett a teával, majd a csészét letette és csak csendben várt.
|
Amint kiürítette a csészét, lerakta azt az asztalra. Már nem érezte fáradtnak magát. Rhi kérdezte, hogy kér-e még, de ő intett, hogy elég volt. A nap állásából ítélve hamarosan elindulhatnak. Tegnap Octave bőséges takarmányt kapott, így gyorsan hazarepülhetnek majd.
|
-Kérek, köszönöm- mondta habozva, majd figyelte, ahogy tea kerül a csészébe, utána pedig óvatosan kortyolta.
|
- Arabella kisasszony nem kér teát? - kérdezte Rhi kedvesen, közben a teáskancsóra mutatva. Allan ezalatt belekóstolt a teájába. Furcsa íze volt, de mintha erőre kapott volna tőle, így nem hagyta abba az ivást.
|
Csendesen ült és figyelte a beszélgetést. Nem érezte úgy, hogy bele kéne szólnia.
|
Amint leült Rhi megkínálta őket teával. Allan elfogadta, habár nem volt oda az ilyen emberi "kotyvalékokért".
- Mikor akartok hát menni? - érdeklődött Rhi.
- Pár óra múlva - felete - de még ma - tette hozzá Allan. Sensei csak bólintot, majd öntött egy csészével a fiúnak is.
|
Kicsit feszélyezetten állt ott, miközben ő is motyogott valami köszönetfélét. Utána pedig leültette őket. Először megvárta, amíg Allan mozdul meg és csak utána követte ő is a példáját.
|
A Sensei ajtót nyitott és komoly ábrázattal nézett a fiúra, majd kicsit arrébb dőlt, hogy a lány se legyen számára takarásban - Gyertek be - intett a kezével, aztán megfordult és leült egy alacsony teázóasztal mellé.
- Köszönjük, hogy fogadsz - kezdte halkan Allan - Hamarosan elmegyünk - tájékoztatta szándékukról Rhi-t - Szóval köszönjük a sok segítséget!
- Szívesen - mondta Rhi, majd egy kicsit arrébb ült - Ülljetek csak le! - ajánlotta fel. Számított arra, hogy hamar el akarnak majd menni. Szívesen tanulmányozta volna még a fiú képességeit, de valószínűleg az csak vészhelyzetben tör elő és a Mester úgy gondolta, inkább nem sokkolja a fiút mindenfélével csak azért, hogy megfejtse honnan van neki ilyen erős képessége.
|
Megállt Allan háta mögött, amikor megérkeztek.
|
Menetközben kihúzta magát és megpróbálta csökkenteni a "felesleges lábmozdulatokat". Sikerült is neki, így magabiztosabb léptekkel folytatja útját Rhi szobája felé. Bekopogott a vékonyka ajtón.
- Ne haragudj, ha zavarunk - kezdte, ám abbahagyta, hogy megvárja, míg a lány is odaér.
|
[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés