[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Kiki*
Elnevettem magam. - Na jó. Tipp, hogy merre induljunk? - Kérdeztem.
|
*Akio*
-Viccelsz?- kérdeztem szórakozottan. -Itt? A fagyit is otthon fagyasztjuk... >< -mondtam kissé lekezelve a boltosokat.
|
*Kiki*
- Nem, szerintem nem érdemes. Már ha nem szeretne senki sem fölöslegesen költeni. - Mondtam, miközben az áruház fotocellás ajtaja beengedett minket. Kint elég meleg volt, itt viszont még melegebb. - Hát, mintha nem találták volna fel a légkondit. - Bosszankodtam.
|
*Akio*
-Nem, életemben először láttam- feleltem, és most, hogy így belegondoltam, eléggé idegesített a helyzet, de már teljesen mindegy volt. Amikor észrevettem, hogy elindul, követtem. -Érdemes megpróbálnom kitalálni, hogy mi volt a bevásárlólistán szerinted?
|
*Kiki*
- Akkor mindegy. De miért nem vásárol be magának? Vagy már nem képes rá? Egyébként ismerted? - Kérdeztem kissé élesen, mert én már biztos felrobbantam volna az idegtől, ha egy vadidegen kezembenyom egy kilométer hosszú bevásárlólistát, hogy cipeljem neki haza a cuccot. - Mindegy is, akkor harcra fel. - Sóhajtottam, majd a legközelebbi bolt felé indultam remélve, hogy követ ő is.
|
*Akio*
-Hát... Az egy kétautós bevásárlólista volt- idéztem fel a lapot, amin egy miliméternyi szabad hely nem volt. -Esélyem nem volt megjegyezni...
|
*Kiki*
- Rendben. Én azt javaslom, nézzünk körül, aztán majd kitaláljuk. Ha pedig nem lesz jobb ötletünk, marad a saláta. Elvégre ha zsenge, legalább visszaidézi a fiatal korát. - Mosolyodtam el. - Hosszú lista volt egyébként? - Kérdeztem, miközben azon gondolkoztam, merre van a legközelebbi bolt.
|
*Akio*
-Segíthetnél, ha tudsz salátát vásárolni. Nem akarok valami punnyadtat vinni vissza...- vakartam meg a tarkómat. -Vagy... Jó ötlet egyáltalán?- kérdeztem kissé elbizonytalanodva, bár ez a hangomon nem hallatszott. -Szerinted mit kéne neki venni? Nem tudom mit szeretnek az idősebbek...
|
*Kiki*
- Hát elég könnyen elveszhet, gondolom nem volt valami nagy. - Csóváltam a fejem. - Ahogy jónak látod. - Mosolyodtam el. - Segítsek valamit esetleg? - Néztem rá kérdőn.
|
*Akio*
-Őszintén szólva én sem...- mondtam, miközben már fogalmazódott egy ötlet a fejemben. -Tudod mit, bocsánatkérésképpen veszet neki egy salátát- jelentettem ki. Teljesen biztos voltam benne, hogy ez megfelelő ajándék lesz. ><
|
*Kiki*
- Hát először én sem téged. - Folytattam, majd én is nézelődni kezdtem, hátha rálelek a papírra. - Ami a cetlit illeti, én nem látom. - Mondtam nem sokkal később.
|
*Akio*
Egy ideig felvont szemöldökkel néztem, aztán beugrott. -Várj, te vagy az! Fel sem ismertelek!- mondtam enyhe meglepetéssel a hangomban. -Igen. Volt egy papírom. De az előbb még itt volt valamerre, szerintem hamar megtalálom- jelentettem ki, majd a földet keztem pásztázni.
|
*Kiki*
- Hát ezt mindjárt gondoltam. Főleg, mert részemről ártatlan volnék. - Vigyorogtam. Ekkor viszont felismertem. - Hacsak nem akarod még a kísértet alakomat is kivégezni a múltkori után. - Nevettem most már, remélve, hogy leesik neki, mire is céloztam. Aztán követtem tekintetét. - Keresel valamit? - Kérdeztem óvatosan, felvont szemöldökkel.
|
*Akio*
-Jól van- fújtam ki a levegőt. -Tényleg bocs, általában nem szoktam leütni senkit- húztam el a számat, és próbáltam viccelni, mert azért még volt egy kis bűntudatom. Időközben a papír is eszembe jutott, így észrevehetetlenül pásztázni kezdtem a füldet utána, ám egyelőre nem jártam sikerrel.
|
*Kiki*
Éppen az ellenkező irányba néztem, ráadásul meg is álltam, így még a szemem sarkából sem láttam valami sokat az utca forgatagából. Ezért annál nagyobb volt a meglepetés, amikor valaki lendületből nyakon vágott. Hátraléptem, majdnem el is estem a lendülettől, az már a kisebbik baj volt, hogy cseppet sem esett jól, avagy fájt. Meglepetten kaptam oda a fejem és néztem kiss édöbbenten a férfira, hirtelen fel sem ismertem, annyira meglepődtem.
- Megmaradok. - Feleltem halvány mosollyal, amikor levegőhöz jutottam, mert hirtelen még az is belém szorult. Nem haragudtam rá, ez látszott is rajtam, maximum csak meglepődtem eléggé.
|
*Akio*
Még egy ideig bosszúsan méregettem a papírt, majd két ujjam közé csippentettem és kissé felemeltem. Tényleg semmi kedvem nem volt ehhez. Egy csomó telefont el kellett volna intéznem, ehelyett mehetek csokit vásárolni ki tudja kinek az unokáinak. Amikor idáig jutottam a gondolatmenetben, egy erősebb szélfuvallat kirántotta az ujjaim közül a papírfecnit, ami így boldogan elszállt az ellenkező irányba. Egy pillanatnyi habozás után utánakaptam, ám köszönhetően annak, hogy nem néztem körül, mielőtt ezt megtettem volna, jól nyakonvágtam valakit. -Úristen, jól vagy?- kérdeztem kissé ijedten. Egy pillanatra tényleg meghűlt bennem a vér.
|
*Kiki*
Nyugodt tempóban sétáltam. Verőfényesen sütött a nap, már ami látszott még belőle, mert már késődélutánra járt. Szép látványt nyújtott a város napnyugtában, még akkor is, ha a zsúfoltabb részéről beszéltünk. Érdeklődve pillantottam körbe néha-néha, miközben céltalanul haladtam előre. Még mindig csak igyekeztem magam kiismerni a városban. Nem laktam még itt olyan régóta, hogy meg tudjam szokni a helyet. Bár eddig tetszett, függetlenül attól, hogy én elviekben nem szeretem a nyüzsgést. Hiába, változik az ember lánya!
|
*Akio*
Egyedül sétáltam az egyik zsúfoltabb utcán, egy bevásárló listát szorongatva a kezemben. Kissé megalázónak találtam a helyzetet, de mit mondhattam volna annak a nőnek? Pontosabban már...Hát jó... Mondjuk néninek. Azt mondta, meg kell sétáltatnia a kutyáját, ezért nem tud elmenni a boltba, viszont felírt vagy egy autóra való cuccot. Persze, hogy a kocsi éppen a szervízben van... Sóhajtottam, majd beletörődtem a sorsomba és megszaporáztam a lépteimet.
|
*Harumi*
-Szemét disznó- mondtam könnyedén, majd elengedtem magam, és megengedtem az őröknek, hogy teljes súlyomat cipelhessék. Csupán a sarkam érte a földet. Mivel háttal húztak ki, mielőtt eltűntem az ajtó mögött, kiöltötte a nyelvemet, és a bal mutatóujjammal enyhén lehúztam a szemem alját.
|

Épphogy Harumi kimondta a szavakat, az őrök karon fogták és kifelé kezdtélk tolni az épületből. Úgy néztem rá, hogy Georg nézte ki belőle: "Végre nem zaklatnak tovább őrültek", de Harumi meg azt nézhette ki belőle: "Vedd már meg egyedül azt a fagyit!"
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|