[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]

Felsóhajtott. -Jobban járnánk az utcán- mondta, azzal már meg is fordult, mivel látta, hogy William egyre nagyobb vehemenciával, hatalmas léptekkel közeledik. Amúgy is utált szűk helyeken harcolni.
|

William elég fenyegető testtartással közeledett feléjük, így Allan Cher füléhez hajolt - Kíméljük meg a boltot, vagy inkább az utcán keltsünk feltűnést? - érdeklődött, hiszen előbb utóbb ebből harc lesz.
|

-Nem szeretnél visszamenni az utcára, igaz?- kérdezte Allan-t, elvégre ez logikus lett volna. Ő viszont nem szeretett volna bent maradni. De nyilvánvaló volt, hogy William szinte mindennél kisebb veszélyt jelent a számukra.
|

Sajnálatos módon a férfi észrevette őket a táskaboltban, ahonnan csak egy kijárat volt. Tanácstalanul tekintett Cher-re.
|

Semmit nem látott az utcán, amitől félniük kéne. Ám amikor behúzta őt Allan egy boltba, megpillantott egy igazán nem kívánt személyt, William-et. Megtorpant. -Jók a megérzéseid. Menjünk innen- mondta kissé elkomorodó arckifejezéssel, de a férfi már észre is vette őket.
|

Allan gyanakvóan körülnézett, majd megállt és egy hirtelen mozdulattal oldalra kitartott kezével megállította Cher-t is - Rossz előérzetem van - mondta, miközben a lányt behúzta az egyik boltba, mintha valamit akarnának is venni. Mindenzt csak azért, hogy ne az utcán legyenek.
|

Óvatosan visszamosolygott, majd ismételten előrefelé nézett. Egyre több ember járkált az utcákon, pedig már jól benne jártak a délutánban.
|

- Hát, igen - mondta egy erőltett mosollyal Cher-re pillntva.
|

Meglepve hallgatta a történetet. -Akkor jó sok mindent megélt már ez a ház- jegyezte meg óvatosan. Remélte, hogy ezzel nem sért meg semmit sem, de úgy érezte, hogy muszáj mondania valamit a történetre.
|

- Hát jó - fogott bele. Egy kicsit elgondolkodott, hogy elmondja-e a teljes történetet szerelmének, vagy csak mondjon egy számot. Végül az előbbire esett választása, hiszen ha tényleg szereti a lányt, akkor meg kell bíznia benne. Amúgy sem tarthat mindent örökké magában.
- A telek akkor lett a családomé, amikor még létezett Richley - kezdte a történetmesélést - Apával kezdtük el építeni. A ház nem készült el. Nekem bújdosnom kellett, apám azt hitte halott vagyok, így túl nagy fájdalom lett volna neki folytatni a ház építését. Mikor meghalt, úgy döntöttem, az emlékére felépítem. Viszont közbelépett a háború. Akkor mentem el világotlátni. Sokára tértem vissza, akkor is csak az esküvő miatt. Gondoltam nászajándéknak jó lesz a ház, ám ezután ismét el kellett tűnnöm pár száz évre. Akkor kerültem Rómába. Amikor ideértem, befejeztem a házat, mielőtt beálltam volna a Nokami seregbe - mondta lehajtott fejjel.
|

Zavartan fújt egyet. -Hát ezt most megkaptam, vicceskedvű- jegyezte meg felvont szemöldökkel. -De azért elmondhatnád- tette hozzá, mivel tényleg érdekelte volna. Elvégre vámpír volt, de azért csak kellett neki is idő ahhoz, hogy egy ilyet létrehozzon.
|

- Bingó - vigyorodott el Allan, majd ismét zsebredugta a kezét.
|

-Akkor inkább az első?- választott nem túl magabiztosan, de abból indult ki, csak nem olyan rossz Allan memóriája, hogy egy ilyet elfelejtsen.
|

- Hát, akkor itt az ideje eldönteni - mondta egy nagy vigyorral az arcán, közben pedig kihúzta magát és kezeit hátul összefogta.
|

Felsóhajtott és úgy pillantott Allan-re. -Nem tudom eldönteni, hogy csak visszavágsz, vagy nem emlékszel- jegyezte meg.
|

- Amíg el nem készült - mondta egy vigyorral. Ezt nem hagyhatta ki. xd
|

-Hm...Elég régen volt már, pontosan nem emlékszem, csak azt tudom, hogy valami elátkozott falu mellett történt. Ő kísértette ott az embereket, de miután találkoztunk, velem akart jönni, mert nem féltem tőle. És amúgy sem tudtam elszívni a lelkét, mivel akkor gyakorlatilag teljesen megszűnt volna létezni, valami miatt pedig a földhöz volt kötve- gondolkodott el, majd megvonta a vállát. -Meddig tartott megépíteni azt a házat?- kérdezte hirtelen.
|

Végre sikerült mosolyt erőltetnie az arcára.
- És Soul-ra hogyan találtál? - érdeklődött.
|

Látta, hogy kicsit megváltozik a fiú arckifejezése, így úgy döntött, ideje lenne témát váltani. -Akárhogy is... Jó ebben a városban. Mondjuk most, hogy kezdenek egy kicsit ráébredni a dolgokra, nehezebb, de jó.
|

Ismét olyan témához értek, amiről Allan nem szeretett beszélni. Mióta a szüleik meghaltak a huga volt az egyetlen, aki teljesen megértette és számíthatott rá. Az ő halála miatt fontolta meg, hogy érdemes-e még élnie.
- Már nem él - mondta halkan és szerencséjére sikerült a gombócot lenyelnie, mégmielőtt megszólalt volna.
|
[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
|