[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Halvány meglepettséggel pillantott a jegyzetfüzetre, majd lassan átvette. Köszönöm mondta, majd kicsit habozott, de utána eszébe jutott a férfi, így sietve megfordult, majd továbbhaladt, hogy el ne veszítse a célpontot.
|
Mikor elég közel ért Usagi-hoz, kicsúsztatta a zsebéből a jegyzetfüzetet és odanyújtotta neki. Gondolom erre még szükséged lehet mondta egy halvány mosollyal.
|
Csendesen sétált a férfi után, néha megállt a biztonság kedvéért. Közben azért látta, hogy Dylan is jön, de nem látta okát, hogy visszaküldje, vagy egyáltalán csak mondjon valamit.
|
Úgy látta nem ellenkezhet. Viszont kicsit feszélyezte, hogy Nanával kettesben kell maradnia, így követte Usagi-t. Úgysem volt még alkalma visszaadni a jegyzetfüzetet.
|
Távolról lépteket hallott, majd meg is pillantotta a férfit, ahogy távozik. Ha gondolod, átveszem innen, már úgysem tudnék aludni jegyezte meg, miközben már indult is, hogy titokban kövesse a célszemélyt.
|
Mikor Usagi nekirontott a támadónak, meglepődött, hogy Nana volt az. Kérdően nézett hol Usagi-ra, hol Nanára. Végül a szeme sarkából mozgást látott: éppen célszemély ment el arra sietős léptekkel.
|
Éppen egy, a ház előtti sikátor előtt sétált el, amikor megpillantotta benn a fiút, a hátán Nanával, ahogy épp igyekszik levetni a hátáról, azonban tapasztalatból tudta, hogy ez nem fog működni, hiszen volt olyan erős a démon, hogy megmaradjon a talpán és csak még több fájdalmat okozzon annak, akit megtámadott. Így csak sietősen odafutott hozzájuk, majd mivel nem rá irányult a páros figyelme, szinte könnyedén kevert le egyet követőjének, akinek az arca ugyan nem látszott a maszktól, de abból, hogy hirtelen arrébb ugrott és tett néhány lépést hátra, következtetni lehetett, hogy meglepődött. Te meg mégis mi a fenét csinálsz? kérdezte dühösen alattvalóját, aki pár másodpercig még csöndesen meredt rá. -Teszteltem- mondta végül egyszerűen.
|
Elmerült gondolataiban, amikor két hideg kéz megragadta a nyakát és földre akarta teríteni. Szerencsére Dylan hamar észbekapott és megragadta a kezek karjait, majd egy lendülettel a tulajdonosukat szánta padlóra küldeni.
|
Pár óra alatt kipihente magát, ezután pedig felállt és elindult egy sétára. Leginkább azért ment, hogy esetleg megtalálja a célszemélyt, még ha erre kevés is az esély.
And Nana:
Amikor megtalálta a fiút, egy sikátorban "rejtőzködött" éppen. Teljesen jó hely, sötét, senkit nem látni benne. Pillanatnyi habozás nélkül hangtalanul az ő célpontja mögé került, majd megragadta a nyakát, hogy leteríthesse.
|
Érdekes beszélgetés szűrődött ki a viskóból. Miután a férfi távozott, hazament és - a fényekből kiszűrve - lepihent. Dylan egy sötét sikátorban keresett helyet magának, amiről jó rálátsa van a házra.
|
Nana mogorvasága nem derítette éppen fényes kedvre, de nem volt mit tenni. A viskó viszonylag jó helynek bizonyult, így hamar el is aludt. A követője ezután elment, hogy megnézze, hogy "halad" a küldetés.
|
Miután Usagi elment, nem volt mozgás. Ám egy idő után Dylan ajtócsapódásra lett figyelmes. Gyorsan leugrott a tetőről és a hátsóajtóhoz lopakodott. Még éppen látta, hogy a másik utcán távozik a házból. Dylan követte. A férfi sűrűn nézett szét, mintha megérezte volna, hogy valaki követi. Az egyik saroknál meg is pórbálta lerázni követőjét, de balszerencséjére Dylan-en nem tudott kifogni. Egy idő után tövábbment, míg egy elhagyatott házhoz nem ért. Azt követően furcsa ütemben kopogott az ajtón, majd egy nő nyitott neki ajtót. A hölgy feltűnően csinos volt, szőke és csillogó ruhája odavonzotta az ember tekintetét. A fiú a ház falának dőlve hallgatta a beszélgetésüket.
|
Bólintott. Közben látta, hogy a férfi eltűnik az ablakból. Akkor én indulok, ugyanígy leszek itt reggel mondta, azzal lassan lemászott a tetőről, hogy ne keltsen feltűnést. Amikor a földre ért, ott állt Nana, ahogy mindig is szokott. Csendesen és ridegen. Most valahogy mégis furcsának találta, de nem szólt semmit, csak elindult az oldalán. Volt már egy megszokott helyük ebben a városban, ahol pihenni tudtak, egy elhagyatott ki kunyhó a határnál, ahová senki nem járt.
|
Értem mondta akkor én megyek utána, te addig pihenj.
|
Ez így kicsit bonyolultabb lesz, mint gondoltam jegyezte meg, miközben a szeme sarkáról az ablakból figyelő férfire pillantott. Ezután a térdére helyezte karjait és úgy tett, mintha a város házait pásztázná. A nő szerint hamarosan indulni fog, tehát már nem kell sokáig várni.
|
Mikor a férfi eltűnt, a fiú még játszott, majd eltávolodott a lánytól és olyan testartást vett fel, ami még a szerepjátszáshoz tartozott, hiszen érezte magán a férfi tekintetét az ablakból.
|
Megpillantotta a férfit, akiről a küldetés szólt, amint kilép az ajtón és meglehetősen gyanakvóan néz rájuk. Sütött róla, hogy sejt valamit, mivel nem szúrhatta ki őket csak úgy hirtelen, véletlen. Idegesen kezdett el gondolkodni azon, hogy vajon mit kéne tenni ahhoz, hogy ne sejtsen semmit a célpont, ám mielőtt bármit is kitalálhatott volna, Dylan már cselekedett is. Hálás volt neki ezért, megmentette a küldetést. Csak játszotta a szerepet egészen addig, amíg a férfi el nem tűnt.
|
Rendben mondta, majd elrakta a kis füzetet. Ám ekkor kilépett az ajtón a célszemély. Szembetűnt neki, hogy a tetőn társalognak, így sürgősen cselekedni kellett. Jobb ötlet híján megcsókolta Usagit. Hosszan, nehogy a férfi gyanút fogjon. Remélte, hogy a lány is tudja miért tette és játsza a "szerepet".
|
Elgondolkodott. Könnyebb lesz, ha egybe írunk felelte, miközben előhalászta zsebéből a jegyzetfüzetét és odanyújtotta a fiúnak. Egyetlen hely volt problémás, ott lehet, hogy még fel is figyelt rám, a kávézó. Ha ma is megy oda, akkor ott majd figyelj jegyezte meg.
|
Az ígért időpontra odaért. Usagi-t a háztetőn lelte meg. Felmászott ő is, majd leüllt mellé. Egy jegyzetfüzetbe írjunk, vagy használjam én is a sajátom? érdeklődött.
|
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés