[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Chika*
-Persze- mondta, majd elkezdte méregetni a színpadon ide-oda mászkáló alakokat, hátha felismeri valamelyikőjüket. Hamarosan fel is csillant a szeme. -Tudom is, hogy kik ők!- jelentette ki. -Ez a Ha. S.L.T. Szerintem feltűnt, hogy egy pasi-banda- nevetett, miközben a tagokat méregette. -A nevüket sajnos nem tudom- vágta csípőre a kezeit bosszúsan.
*Akio*
-Szerintem ne aggódj miatta- mondtam még mindig remegő hanggal. -Túléli- közöltem, majd folytattam volna a mondandómat, de ekkor az arcára esett a pillantásom és a vigyorától már képtelen voltam visszafojtani, így elfordultam és hangosan nevetni kezdtem.
|
*Kiki*
A nagy örömben először nem is vettem észre, hogy Akio mennyire összegörnyedten áll. Csak pár másodperccel később kapcsoltam, amire újratanultam lélegezni a nagy nevetés után.
- Jól vagy? - Kérdeztem teljes pókerarccal, de közben már majdnem megint elkapott a nevetés, ahogy a gyanúsan nevetésre hajlóan csillogó szemeit néztem, meg, ahogy a könnyeit törölgeti. - Ajánlom is, különben a tudakozóban lesz a kivégzésem. Szegény bácsikát nagyon kikészítettem. - Vigyorogtam még mindig.
|
Melanie:
-Persze, van. Mondtam. Menyjünk. Mondtam, és elindultam, hogy egy még normális helyet tudjunk magunknak szerezni, ahonnan még talán látunk is valamit. Ez nem volt könnyű, mivel egyre többen jöttek befelé. Majd megálltam egy helyen. -Itt jó lesz? Kérdeztem a lányt.
|
*Akio*
Amikor megláttam, hogy Kiki mennyire örül, összegörnyedve próbáltam visszafogni valami röhögőgörcs-szerűt. Végül, amikor már nem kapkodtam a levegőt, kiegyenesedtem, és a könnyeimet törölgetve pillantottam rá. -Nincs mit- mondtam, majd a papírra pillantottam. -Ezt remélem nem hagyom el...
*Chika*
-Nem baj, szerintem nagyon másnak sem. Ilyenkor nyugodtan belém rúghatsz, vagy valami ilyesmit- nevetett, majd úgy döntött, beteszi a gitárját a korábbi öltözőjükbe, ott legalább nem rugdossa szét senki. -Na, lennek kedved meghallgatni a következő bandát?- kérdezte egy széles mosoly kíséretében Melanie-tól, mivel a többiek már a pult felé szállingóztak.
|
Melanie:
-Okés, akkor maradjunk itt. Mondtam széles mosollyal. -Bocsi, nekem nem volt egyértelmű a mozijegy. Mondtam nevetve.
|
*Kiki*
Minden irányból végigkérdeztem a tudakozós uraságot, akinek gondolom a végére már jó elege lehetett belőlem. Végül a vonal egy kattanással megszakadt.
- Győőzelem! - Ugrottam a levegőbe nevetve. Na igen, ilyenkor leszek szimplán lökött és totálisan nemnormális. - Örök hálám a jegyzetelésért. - Nevettem, miközben a telefont a táskám mélyére süllyesztettem.
|
*Akio*
Rögtön felfogtam a helyzetet, így jegyzetelni kezdtem. Igyekeztem mindent minél gyorsabban és pontosabban írni, illetve kihallani, hogy miről is beszélnek, nagy részt sikeresen. Nem én írtam a legszebben, de szerintem azért elég olvasható volt.
|
*Kiki*
Kezdtem tényleg nagyon ideges lenni. Utáltam a bizonytalanságot. Tekintetemmel követtem Akio-t, ahogy tesz egy kört, miközben gondterhelt arccal gondolkodtam.
- Ez is jó, csak a helyzet az, hogy nem ismerek sok embert. Akit pedig mégis, nem tudom a számát, úgyhogy marad a tudakozó. - Sóhajtottam, majd máris nekiláttam a feladatnak. Szerencsére tudtam az utca nevét, ahol most álltunk, így kicsit könnyebb dolgom volt. Sokáig nem vették fel. Mivel nem akartam beszélni, hátha a vége már belehallatszik, előhalásztam egy üres kis jegyzetfüzetet meg egy tollat, majd átadva Akio-nak jelbeszéddel megpróbáltam elmagyarázni, hogy le kéne írni, amit mondanak. Majd legfeljebb elismétlem hangosan. De a memóriámban már nem bíztam.
|
*Akio*
-Fogalmam nincs- vontam vállat, majd elgondolkodtam. -De akár azt is lehet- mondtam, miközben néhány lépéssel tettem egy kört. -De akár az egyik ismerősödet is, aki itteni, és esetleg a közelben lakik, és meg tudja mutatni az utat?- tettem hozzá kérdő hangnemmel, egy vágyakozó mosoly kíséretében.
|
*Kiki*
- De, ez nagyon könnyen lehet. - Bólintottam elgondolkodva, miután a telefonos ötlet is kudarcot vallott. - Vagy mégsem. Lehet, nem vagyunk elveszve. - Jelentettem ki. Mindig volt nálam egy kisebb táska, de sohasem vittem magammal a fél házat, csak a legszükségesebbeket. Így most is gyorsan végignéztem, mi van nálam, majd fél perccel később diadalmas mosollyal előkaptam a telefonom. - Most már csak azt nem tudom, kit hívjak. A tudakozót? - Kérdeztem egy kis iróniával a hangomban.
|
*Chika*
-Mozijegyet- vágta rá magától értetődően, majd a többiekre biccentett. A basszeroson látszott, hogy ignorált ötlete után nem volt más elképzelése, így megvonta a vállát. -Hát akkor maradjunk itt- mosolyodott el szélesen. Mivel ez is egy bár volt, így úgy gondolta, ez mindenkinek jó lesz.
|
Melanie:
-Neem, ha nem haragszol. Nevettem fel. Amúgy mit szeretnél vásárolni este fél kilenckor? Kérdeztem felvonva a szemöldökömet. De akár tőllem
maradhatunk is ha akartok , végülis nem csak rajtam múlik.
|
*Chika*
Bólintott, majd gondolkozni kezdett. -Akkor esetleg egy kisebb diszkó, vagy itt is maradhatunk, de akár... - "kocsma" szúrta közbe nevetve a basszeros, miközben felhúzta a gitárjának a tokját a hátára. -Majdnem...Szerintem akár vásárolni is elmehetnénk- sorolta ötleteit. -De ha az tetszik, akkor a mi drága társunk ajánlatát is elfogadhatod- mondta viccelődve.
|
Melanie.:
-Hát, nem is tudom. Igazából én nem szoktam ilyen helyekre menni, de valami nyugisabb szerintem jü lenne. Meg azért sem tudom, mert még nem vagyok anyjira ismerős a erre. Mondtam végül.
|
*Chika*
-Oké!- mondta, majd karon ragadta a lányt és odakocogott az éppen pakoló többiekhez, hogy megbeszéljék, hova is menjenek tulajdonképpen. Voltak ötletek, de elég elvetemültek voltak, így végül visszafordult Melanie-hoz. -Akkor úgy kérdezem, hogy neked hova lenne kedved elmenni?- mosolyodott el.
*Akio*
Sóhajtottam, majd a telefonom után kezdtem kutatni, azon esetleg fel tudnék hívni valakit. Amikor már minden egyes zsebemet végigtúrtam, be kellett látnom, hogy valószínűleg otthon hagytam. -Na jó. Csak nem kerülhettünk el olyan messzire. Szerintem csak rossz utcán fordultunk le visszafelé, nem lehet?- kérdeztem reménykedve, bár reméltem, ez nem hallatszódik meg nagyon a hangomon.
|
Melanie:
-Öhm, igen. Mondtam végül elhatározatlanúl. Nem jártam ilyen helyekre, nem voltam ilyen típus, de most úgy gondoltam, hogy miért is ne.
|
*Kiki*
- Én még mindig nem látom. - Meresztettem a szemem, de továbbra is semmi. - Ez képtelenség. - Sóhajtottam fel bosszúsan, majd megálltam, hogy körülnézzek kicsit alaposabban. Bármily furcsa is volt, a környék még mindig egy kicsit sem volt ismerős.
|
*Akio*
Bólintottam. Miután egy ideig sétáltunk, azon gondolkoztam, miért nem látjuk még a házat? Nem volt kedvem a városban eltévedni. Főleg azért találtam kínosnak, mivel már ki tudja mióta itt élek.
*Chika*
-Nos...Ilyenkor el szoktunk menni egy kicsit szórakozni. Van kedved velünk tartani?- kérdezte egy széles mosoly kíséretében, majd leakasztotta válláról a gitárt és visszahelyezte a tokjába.
|
Melanie:
Követtem a lányt lefelé a lépcsőn. -nagyon jó volt, ügyes vagy! Mondtam széles mosollyal , és megálltam a bejáratnál. -Most merre? Kérdeztem, mert nem tuddtam, hogy még át akar e öltözni, vagy mehetünk, vagy talán marad még egy kicsit, a többiekkel.
|
*Kiki*
- Igen, én is ebben reménykedem. - Feleltem, miközben tovább haladtunk.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|