[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Melanie:
-Őmm... Szerintem ki talán nem mentek, akkor arra. Mutattam az ajtóval ellentétes irányba, majd magam elött utat törve elindultam arra.
|
*Akio*
-Az izgalmas lesz. Nem hiszem, hogy lesz kedvem minden nap elgyalogoni eddig- nézett egyet. -Őszintén szólva el- mondta csodatörő arccal. x) Persze csak szórakozott, így aztán kénytelen volt elmosolyodni.
*Chika*
-Szerintem nincsenek itt, de lehet, hogy rövidlátó vagy- fejtette ki a véleményét elgondolkodozva, majd még tüzetesebben szétnézett. -Na jó, akkor keressük meg őket- mondta kicsit megkomolyodva. -Merre induljunk szerinted?- kérdezte Melanie-ra pillantva.
|
Melanie:
-Rendben, menyjünk. Bólintottam, mikor tudatta, hogy ő sem lát így semmit, Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen, és én még mindíg nem láttam egy ismerőst sem. -Most tényleg én vagyok a rövidlátó, vagy tényleg nincsenek itt? Gondolkoztam hangosan.
|
*Kiki*
- Az egyik legjobb ajánlat, amit eddig kaptam bárkitől is. - Nevettem fel hallkan, de most gyorsan abba is hagytam. - Ki tudja, lehet, hogy a bevásárlófiújának szerződtet. - Folytattam egy huncut mosollyal, miközben a távolban megláttam a boltot. - Te elhiszed, hogy visszataláltunk? - Néztem rá olyan szemekkel, mint aki most látja a világ 8. csodáját.
|
*Akio*
-Akkor majd legközelebb is fogok egy nénit, aki rámsózza a bevásárlólistáját, aztán pedig megint leütlek, jó lesz?- kérdeztem halkan nevetve.
|
*Chika*
-Innen nem látok senkit- ismerte be, miután lábujjhegyről sem látott senkit. -Na jó, induljunk el, aztán ha megtaláljuk őket, legfelljebb majd onnan nézzük, rendben?- kérdezte, majd megfogta a lány karját, és úgy indult el a tömegben, mivel nem akarta, hogy ők ketten sem találják egymást. A zene közben elkezdődött, így egyre több ember özönlött a színpad felé. Nem volt valami magas lány, volt, aki észre sem vette, ahogy átgázolt rajta, így elég komor arckifejezéssel verekedte tovább magát. Kezdte magát igen rosszul érezni. Egészen addig nem zavarta a tömeg, amíg nem került bele. Ezért nem is buszozott, vagy villamosozott, mindenhová a biciklijével járt.
|
*Kiki*
- Rendben. - Mondtam határozottan, majd követtem őt, és a megadott irányt. - Hát az nem kifejezés. - Mosolyodtam el én is.
|
Melanie:
-Nem tudom. Szerinted? Innen látod őket? Kérdeztem a lányt, mivel én hiába nézelődtem sehol nem láttam senkit, viszont ő lehet, hogy jobban, vagy hamarabb megismeri őket.
|
*Akio*
-Egyelőre egyenesen. Aztán jobbra egy utca és a boltnál leszünk- magyaráztam, miközben az elmélet végrehajtását is megkezdtem. -Ez vicces volt- jegyeztem meg szélesen elmosolyodva.
|
*Kiki*
- Igazad lehet. Abból jobb vagyok, mint földrajzból. - Fintorogtam, majd megtorpantam. - Most akkor merre tovább? - Kérdeztem kíváncsian.
|
*Akio*
Emlékeztem, hogy ebben az utcában már jártam valamikor. Rendesen megörültem ennek is. -Na, úgy látszik, földrajz tanárnak is elmennék- jegyeztem meg, miközben kinyújtóztam. -Bár lehet, hogy ez csak szövegértés, nem?- kérdeztem, miközben még jobban körülnéztem.
|
*Kiki*
Teljes meggyőződéssel bólogattam jelezve, hogy értettem, és egyúttal azt is, hogy örülök, hogy kijavította magát. Félmosoly jelent meg ajkaimon, miközben tovább haladtunk, és érdeklődve figyeltem a tájat. Lassan kezdett ismerős lenni. Húú, a végén még visszatalálunk!
|
*Akio*
Gonoszul elmosolyodtam, majd éppen nyitottam a szám, hogy egy igen pimasz választ adjak, ám utána eszembe jutott, hogy én most "tanár vagyok", így visszafogtam magamat és másik választ kerestem. -...Ne feleselj kislányom, vagy felhívom a szüleidet- mondtam hirtelen összekapkodva a szavakat.
*Chika*
-A pultnál vannak- közölte, miután ő is szétnézett, habár valójában nem látott el odáig. -Megkeressük őket?- kérdezte elmosolyodva, habár sajnálta jó kis helyüket, azért őt is érdekelte, hogy vajon hová tűnhetett mindenki? Habár nagy valószínűséggel a pultnál voltak, azért érdekelte volna, hogy hol lehetnek, ha mégsem.
|
Melanie:
-Okés. Mondtam, és leültem mellé. Majd nézelődni keztem. Akár merre néztem, akár hogy figyeltem nem láttam a zenekara többi tagját. -Héj, hol vannak a többiek? Kérdeztem ismét a lány felé fordulva.
|
*Kiki*
Bűnbánó arckifejezéssel lehajtottam a fejem. - Többször nem fordul elő. - Motyogtam, legnagyobb meglepetésemre sikerült mindezt egy újab nevetőgörcs nélkül. Tűnődve, de egyben kíváncsi tekintettel néztem, ahogy próbálja kibetűzni, amit leírt. Majd, amikor látszólag megvolt a helyes irány, követtem, amikor elindult.
- Fiam? - Kiáltottam fel hirtelen éles hangon. - Úgy nézek én ki? Elnézést, de rossz a szeme, tanár úr! - Mondtam szemrehányóan, a játékosság ott csillogott a szememben. Féltem, hogy megint elkezdek nevetni, de nem, most ügyesnek kellett lennem. A sértett kislányok megsemmisített tekintetével bámultam az arcába.
|
*Akio*
Néztem egyet, amikor lemagázott, de azért vettem a lapot. -Dehogy kapsz intőt. Egyes- mondtam, majd belemerültem a papírba, aztán rövid idő után fordítottam rajta egyet. -Még jó, hogy nem földrajz szakos tanár vagyok...- motyogtam, miközben a saját írásom bogarásztam, aztán meg egyeztettem a táblákkal, és elindultam egy irányba, majd megvártam. -De ha elveszel, rögtön az igazgatóhoz viszlek, kisfiam- figyelmeztettem.
|
*Kiki*
Nagy levegőt vettem, és olyan hirtelen hagytam abba a nevetést, mint ahogy elkezdtem.
- Mondtál valamit? - Néztem rá ártatlanul. De most már igyekeztem fékezni magam. Csak az volt a baj, hogy ha egyszer beindultam, nehéz volt leállítani.
- Mégis miért? Csendháborításért? - Néztem rá kislányos pillantással. - Na, jó, akkor kezdődik a földrajzóra. - Böktem a papírra. - Tanárúr... Lenne kedves elmagyarázni mégegyszer a koordinátákat? Elnézését kérem, de nem figyeltem. Ugye nem kapok intőt? - Kezdtem el játszani a kisdiák szerepét. Kezdtem nagyon hülyén érezni magam, de ugyanakkor veszettül jól is.
|
*Chika*
-Persze, hogy elmegyünk!- nevetett, majd észrevette, hogy a színpadhoz legközelebb van még hely. -Nézd, az ott lehet, hogy még jobb lesz, és úgy legalább meg tudjuk nézni őket, aztán meg kibogarázzsuk valahonnan, hogy ki-kicsoda- mosolyodott el szélesen, majd karon ragadta a lányt és maga után húzva a kiszemelt helyre sietett.
*Akio*
Nagy nehezen igyekeztem kinyögni, hogy "hagyd már abba" természetesen Kiki-nek címezve, bár kétes volt, hogy értette mit mondtam. Ugyanis attól, hogy ő is nevetni kezdett, még jobban rámjött a nevethetnék. Láttam, hogy az emberek igen egyértelmű pillantásokat villanatanak ránk, így egy idő után fájó hasamat szorongatva és ismét a szemeimet törölgetve próbáltam abbahagyni a nevetést. -Na, hagyjuk abba, mert valaki feljelent- nyögtem.
|
*Kiki*
- Remélem is. Nem állt szándékomban kivégezni senkit. - Mondtam nagy komolyan. Ez a komolyság addig tartott, ameddig Akio nem kezdett el égtelen módon nevetni. Merthogy erre én is ismét nevettem. Na, igen, tőlem ez nagyon sűrűn kitelt, hogy ilyen hangulatba hozom az embereket. De hát ez voltam én.
|
Melanie:
-Én még úgy sem tudom. Nevettem fel, és amikor ujra levegőhöz jutottam rá vigyorogtam. -Amúgy ez volt az első ilyen stílusú koncert amit láttam, vagy hallottam. Mondtam mosolyogva. Ha lesz egyszer erre felé olyan, ami hozzám legközelebbb áll, akkor elmehetünk együtt, persze, csak ha szeretnéd. Mondtam még mindíg mosolyogva, miközben a szimpadon rendezkedő alakokat figyeltem.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|