Új bejegyzés Frissítés

2012.11.24. 00:09 Bellsz

*Harumi* -Ó, pedig a ruháidon sokkal jobb helye van, azt meg kell hagyni- jegyezte meg nagy komolyan, miután végighallgatta a férfit.

2012.11.24. 00:05 Szofi

- Én sem vagyok fagyifüggő - közölte - Csak olyan régen találkoztam már közelebbrő egy olyan fagyival, ami nem a ruházatomon landolt, hogy már hiányzik.

2012.11.24. 00:01 Bellsz

*Harumi* -Jogos. De én legalább nem vagyok fagyifüggő- kötötte az ebet a karóhoz, majd ásított egyet -természetesen szája elé téve a kezét.

2012.11.22. 20:12 Sophi-e

- Na igen. De viszont nem sokban különbözünk. Főleg ebben nem. Ugyanis ennek köszönhetjük, hogy eljutottunk idáig, mint filmrendező - kacsintott Harumira, miközben már egyre közelebb értek a fagyizóhoz.

2012.11.21. 20:40 Bellsz

*Harumi* Egy ideig csendben volt, miután a férfi beszélt, majd nagy szakértelemmel rendelkező ember módjára bólintott. -Igen, én mindig is tudtam, hogy te nem vagy normális.

2012.11.21. 19:16 Sophi-e

- Persze... - forgatta meg a szemeit - Aztán mégis mit írnék arról, hogy egy valaki ette a fagyit míg világ a világ és a végén elhízott? Különben is: én nem az a fajta vagyok, aki elhízik. Mellesleg te is tudod, nagyon jól, hogy én nem vagyok "normális" - tette hozzá kaján vigyorral az utóbbi mondatot.

2012.11.20. 21:31 Bellsz

*Harumi* -Te fagyifüggő vagy?- kérdezte furcsán összeráncolt szemöldökkel, miközben felzárkózott a férfi mögé. -Egy normális ember ilyenkor már nem eszik fagyit. Járj elvonókúrára. Mondjuk a doktor a földön fog fetrengeni, amikor meghallja a panaszodat, de még mindig jobb, mintha két év múlva találkoznánk és egy böhömnagy állat lennél, mert gyógyíthatatlan fagyifüggővé váltál. Amúgy ez egy fantasztikus sztori lenne. Meg kéne írnod.

2012.11.17. 11:44 Sophi-e

- Most Mr. Vadirios elmegy fagyit venni - mondta, majd lement a lépcsőn Harumi mellett és elindult a legközelebbi fagyizó irányába. Az idő még éppen megfelelő egy kis fagyihoz, tehát ezt nem fogja kihagyni.

2012.11.15. 21:50 Bellsz

*Harumi* Éppen kabátját porolta, amikor észrevette, hogy megnövekedett a hozzá közel eső lelkek száma. Ő is összefonta a kezeit, majd egy széles, mindentudó mosolyt színészkedett az arcára. -Tudtam, hogy nélkülem lehetetlenség meglenni- helyezte csípőjére a kezeit. -Ettől eltekintve, szerintem ilyen időben nem tenne jót a hangszálaidnak az a pár gombóc, viszont ha ragaszkodsz hozzá, akkor a saját pénztárcád szabadítsd meg a tehertől- folytatta színpadiasan. -Szóval, Mr. Vadirios, mihez fog most kezdeni?

2012.11.12. 18:17 Sophi-e

(remélem azóta nem írt Bells Harumival) Megesett a szíve a lányon, hiába nem szívlelte. Mégiscsak nőből van vagy mi a csoda. Utánament. Becsukta maga mögött az ajtót és összefont kezekkel nézett Harumira.  - Azt hiszem rám férne pár gömb fagyi - vigyorgott.

2012.10.29. 16:00 Lili

Melanie   Várakozó pillantást vetettem barátnőmre, miután befejeztem  a  mondandómat, és  már  eléggé fúrta  az  oldalamat  a  kíváncsiság. Figyelmesen hallgattam, majd nem álltam meg, hogy ne szóljak  közbe. -Hééj! Merted volna azt mondani, hogy nem végezted  el  a  fősulit, akkor velem gyűlt volna meg  a  bajod! Néztem rá eleinte próbálva  a  haragost játszani, de  feladtam, és inkább csak vigyorogtam, mint  a  vadalma. Majd jobbnak láttam csöndben maradni, nem akartam lemaradni semmiről. Majd felkaptam  a  fejem  az első adandó lehettőségnél, és  nagyon jól tudta, hogy kíváncsi vagyok, de  még azért is húzta  az  idegrenceremet. Nem  kérdezek rá, azértsem! Gondoltam magamban, és  reméltem majdcsak kinyögi. Majd  tovább hallgattam mosolyogva  amit mond. Mikor megállt, kíváncsi szemekkel meredtem rá, majd  amikor végre lelőtte  a  poént, örömujongásban törtem ki. -Ááááá! De jóóóóóóó! Ugrottam  a  nyakába ma már másodszor, és  reméltem most  nem jár milyattam olyan szerencsétlenűl, mint az elöbb. -Neked ment volna  a  főszerep is. Mondtam vigyorogva, miután kiörültem  magam. -Mondjuk mostmár hajlok  rá én is, de nem tudom.... Mondtam elgondolkozva. Sosem az önbizalmamról voltam híres, és úgy látszott ez most sem változik.

2012.10.27. 18:25 Riora

*Kiki* - Köszönöm. - Mosolyodtam el, ahogy megkaptam azt a pontot. Aztán szokás szerint zavarba jöttem, és nem tudtam, hogy reagáljam le a következő mondatát. Ez volt kettőnk között a legégbekiáltóbb különbség, hogy ameddig Mel képes volt felszínre hozni az érzelmesebb énjét is, én szinte egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán. Mindenesetre a mostani alkalom nem tartozott az előb bemlítettek közé. Nem is csodálkoztam rajta. - Hát, oké, köszi. - Motyogtam totális zavarban, miközben tovább sétáltunk, majd megálltunk egy kereszteződésnél. Még most is viszonylag forgalmasak voltak az utcák, de még senki nem bámult meg minket. Egyenlőre. Ameddig a zöld jelzésre várakoztunk, figyelmesen hallgattam Mel szavait. A mosoly visszatért az arcomra az előbbi képszakadás után, és legalább annyira örültem a sikereinek, mint ő maga. Ha nem jobban. Az egyik résznél még a lélegzetem is elakadt, és a végén kis híán nem bírtam ki, hogy rá ne kérdezzek. De aztán még is megálltam, úgy gondoltam, maradok a régi, jól bevált stílusomnál. - Értem. Hát ez nagyon is jól hangzik, gratulálok. - Mosolyogtam rá szívből. Mintha az is örülne, a lámpa zöldre váltott, átengedve minket, majd miután sikeresen átértünk, folytattuk utunkat. Már majdnem félúton jártunk, szóval simán végzek a meséléssel, mire a házhoz érünk, nem terveztem túlságosan hosszúra nyújtani. - Arról már beszéltünk, hogy kimentem nővéremékkel Hollywood-ba, ott végeztem el a főiskolát ugye. Igen, elvégeztem. - Vigyorogtam. - Bár merőben más volt, mint otthon, nem is akartam sokáig ott maradni, nekem túl nyüzsgő volt az a város. Úgyhogy amint lehetett, eljöttem, és itt kötöttem ki. Mellesleg, amikor kaptam azt a bizonyos levelet, éppen nem értem rá, mert lecsaptam az első adandó lehetőségre. Amit te majd remélem, ezek után beválallsz, mert én nem mertem, és emiatt csak másodrangú feladatba vágtam bele. Ugye a ridden-re gondoltál az előbb? - Kérdeztem sejtelmes mosollyal. Tudtam, ha eddig nem is akart elmenni kipróbálni, tudja-e Grace-t alakítani, ezek után majd fog, és már most biztos voltam benne, hogy jó páros lennénk. Aztán folytattam. - Elmentem a felvételre. - Hatásszünet. - És megkaptam Agatha szerepét. - Álltam meg, mert tudtam, ha Mel most újongani fog, nem fogja visszafogni magát. Már előre tudtam, hogy mindjárt ismételten kitör belőlem a nevetés. - Hát, és most itt tartok. Úgyhogy merem ajánlani, hogy vállald el azt a főszerepet. - Vigyorogtam rá.

2012.10.23. 15:02 Lili

Melanie   -Ott  a  pont. Mondtam mosolyogva. -Nem, tényleg nem lennél annak jó, jó vagy te így, ahogy vagy. Néztem rá  egy meleg mosollyal, és  bár  tudtam, nem a  kedvencei  az érzelgős pillanatok, ezt azért jó volt vele közölni. -Hát jó. Sóhajtottam fel, mikor megkért, hogy most először én regéljek magamról, majd  vártam kicsit, végül belekezdtem. -Amint már levélben megírtam, sikerült a  főiskola, igen  abból  a  szakmából, amiből mindíg is szerettem volna, bár még egyesek nem méltóztattak válaszolni, hogy nekik igen e. Mondtam, és egyáltalán nem szidásnak szántam, tudta ő  ezt jól. -Majd  itt maradtam  főiskola után, és  most éppen magammal csatázok egy film főszerepe miatt.Nem tudom, elbírnék  e  vele.Vallottam be, de ha valaki, ő  akkor nagyon is tisztába volt  az önbizalomhiányommal, és  ő  volt az, aki  általában megadta  a  kezdőlöketet ilyen alkalmakkor, és  hálás is voltam neki ezért, már iskolás korunkban is.   -Te jössz. Jelentettem ki, ezt az elég egyértelmű tényt, hogyha az egyik befejezi, a  másik jön.

2012.10.23. 14:21 Riora

*Kiki* - Ugyan már, kérlek! Annak akkor sem lennék jó, ha igazad lenne! - Mondtam megbotránkozva, de ezt sem tudtam sokáig tartani, ugyanis újfent nevetnem kellett. Mindeközben már egy utcát le is róttunk, és most befordultam a sarkon. Sandán Mel-re pillantottam. - Mármint mióta mi történt velem? - Kérdeztem vissza kíváncsian. Ugyanis azt sem tudtam már, mikor beszéltünk utoljára, szégyen, vagy nem szégyen. - Te is mesélhetnél. Mindig én szoktam kezdeni, már igazán megtörhetnénk ezt a hagyományt. - Szidtam meg finoman, de ugyanakkor komolyan is gondoltam. Reméltem, hogy nem kezdünk el kötélhúzósdit játszani, ki mondja előbb, és most az egyszer lesz oly kedves, hogy hallgasson rám.

2012.10.23. 13:06 Lili

Melanie   -Hát ki tudja. És ha te mondod, akkor biztos úgy van. Bólogattam. -Persze hogy véletlen volt, ki feltételezne róllad olyat hogy direkt csinálsz bármit is?  Hisz te vagy  a  Megtestesült ártatlanság. Mondtam komoj arcal, majd követtem barátnőmet. -Amúgy mesélj már, veled mindíg történt valami! Értem mellé, és mosolyogva vártam, hátha elkezdi, mert utánarendszerint  csak úgy dől belőlle a  szó.

2012.10.23. 12:11 Riora

*Kiki* - Látod, lehet, mégis változtam. - Jegyeztem meg egy sunyi mosollyal, majd csak nevetni tudtam, amikor helyeselt az előbbi mondatomra. - Remek. - Fordultam irányba, miközben, mintha csak véletlen lett volna, visszaadtam neki az oldalba bökést. - Hupsz, bocsi, véletlen volt! - Vigyorogtam rá, majd, mintha mi sem történt volna, folytattam az utat.

2012.10.23. 10:54 Lili

Melanie     -Örülök, azthiszem nekem is elég volt, de  régebben még azt tartottad  neked sosem elég. Kis telhetetlenke! Löktem oldalba finoman, nehogy már megint miattam  a  fal áldozata legyen szegény. -Igen, tényleg, tényleg ezt mondták. Helyeseltem vigyorogva. -De, ha szeretnéd szívesen. Fogadtam el  a  meghívását, majd  mosolyogva néztem barátnőmet, merre is kéne menni.

2012.10.22. 21:32 Riora

*Kiki* - Na jó. Ennyi azt hiszem már a elég volt, a hülyeségfüggőségem kielégült. - Ráztam a fejem, már tényleg jó lett volna komolyan elbeszélgetni. Legalább a viszontlátáshoz fűződő örömeinket már kiéltük itt egymáson, és ez jól is esett. Nekem legalábbis. Bár úgy tűnt, Mel-nek is. - Ohh, mi mindig együtt voltunk betegek. Mert mindenki azt mondta, beteges a humorunk. - Vigyorogtam rá. Most kezdtem csak észrevenni, hogy bizony, hideg van. - Jut eszembe. Nincs kedved beugrani hozzám? Már, ha így összefutottunk. Ne itt kint ácsorogjunk. - Ajánlottam.

2012.10.22. 21:19 Lili

-Úúú! Lehet, akkor már én is elkaptam. Most mi lesz? Együtt leszünk betegek. Kacsintotttam rá. -Most is azt csinálom, nem? Te vezetsz. Ja, nem, mert nem is megyünk sehova. Csináltam úgy, mint aki most kap észbe, majd egyszerűen nem bírtam tovább. Szerintem tőllünk zengett az egész város, de nem zavart különösebben. Vagy tíz percig nevettem folyamatosan, majd  a  kö nnyeimet törölgetve néztem rá. -Ezt még megjárod! Ráztam felé  a  mutatóujjam fenyegetően, de ez sem tartott sokáig, ismét rámtört a  nevetőgörcs.

2012.10.22. 21:14 Riora

*Kiki* - Ohh, én természetesen fertőző vagyok! - Bólogattam nagy tudós arckifejezéssel. - Miért is ne? - Nevettem. - Már el is nevezték a betegséget. Valami latin neve van. Mint általában mindegyiknek. - Tűnődtem, persze közben pontosan tudtam, hogy a világ legnagyobb hülyeségeinek is beillő dolgokat hordok össze. - Igazad van, nem vagyok szívtelen! - Esküdtem, de aztán már majd a földre estem a nevetéstől. - Egyébként tudom, hogy úgy sem hagynád, hogy vezessek. Nem azt mondtad mindig, hogy ne a nyúl vigye a vadászpuskát? Elviekben én vagyok a legkisebb ugrifüles nem? Szóval, vadásznéni, vigyázzon, mert a végén még lelövöm! - Mutattam pisztojt a kezemmel, aztán ismét szakadtam.

[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]