[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Kiki
- Őő. Hát nem tudom. Míg el nem tévedünk. - Nevet fel. - De most komolyan. Majd jön magától. - Folytatja. - Köszi, te is jó társaság vagy. - Mosolyog rá.
|
*Akio*
-Dehogy tartasz- mondta jókedvűen, majd Kiki mellé szegődött. -Örülök, hogy végre ilyen jó társaságom van- tette hozzá, majd zsebre vágta a kezét. -Meddig tervezed a sétát?
|
Kiki
- Oké, akkor a park jó lesz. - Bólint rá. - Persze, ha nem tartalak fel. - Teszi hozzá, aztán elindul a megfelelő irányba, amennyiben a fiú is belegyezik.
|
*Akio*
-Hát...Én hazafelé indultam, de nyugodtan irányt változtathatunk. Mit gondolsz?- kérdezte. -Ha gondolod elsétálhatunk a park felé, vagy valamerre...- sorolta a lehetőségeket, amik hirtelen eszébe jutottak.
|
Kiki
- Lehet, nem tudom mi lett volna akkor. Mindenesetre örülök, hogy így gondolod. - Mondja mosolyogva, majd felnevet a fiú kérdésére. - Persze, sétáljunk. - Bólint. - Merre indultál? Mert szívesen elkísérlek, ha gondolod, én abszolút céltalanul sétáltam. - Kérdezi kíváncsian.
|
*Akio*
Meglepte, hogy Kiki elpirult, hiszen el sem bírta képzelni, hogy mitől lehetett, persze nem mutatta ki megilletődöttségét, csak mosolygott tovább. -Hát, én azt azért nem mondanám, hogy semmire sem mentél volna, szerintem nagyon tehetséges vagy- mondta őszintén. Ezután egy pillanatra elgondolkodott. -Lenne kedved sétálni? Hátha kifogunk még egy nénit- próbált viccelődni.
|
Kiki
- Hm. ki tudja. Lehet, buknának rá az emberek. - Nevet ismét, aztán kissé zavarba jön, és el is pirul. - Nem mondanám. Bár igaz, kicsit hirtelen jött a váltás, engem nagyon meglepett. - Mondja kissé lassan, bizonytalanul, fülig vörösödve. - Köszönöm. - Fogadja el aztán Akio kézfogását, és tényleg nagyon jól is esik neki a fiú megnyilvánulása, egy hálás pillantással jutalmazza. Főleg, mert tudja, hogy adhat is a véleményére. - Azt hiszem, nélküled nem mentem volna semmire, úgyhogy... - Mosolyodik el végül, s a zavartsága is eltűnik. Őszintén komolyan gondolja, amit mondott, és reméli, hogy a fiú sem veszi ezt behízelgésnek.
|
*Akio*
-Meghiszem azt, egy ideig még én is emlékezni fogok arra- bólintott immár széles mosollyá szelidítve érzései kihatását. -Teljesen igazad van, lehet, hogy másodállásban ezzel fogom foglalkozni. Lehet, hogy még kereset is lenne rá- gondolkodott el. -Hogy-hogy? Problémáid vannak a hirtelen szerzett hírneveddel?- kérdezte mosolyogva. -Apropó, még nem is gratuláltam, tehát most bepótolnám- nyújtotta a kezét udvariasan.
|
Kiki
Mikor a fiú nevetni kezd, ő sem tudja megállni, hogy újra meg ne tegye. - Igazából nem is tudom. Valószínű azért, mert nagyo nmegmaradt, hogy akkor mennyire eltévedtünk. Meg hát. Jól elhülyéskedtünk. - Nevet ismét. - Szerintem nem fogom egyhamar elfelejteni. Meg aztán... Csodálkozom, hogy a hölgy azóta sem keresett fel téged, elvégre nem mindenkinek vásárol be egy filmcsillag. - Mosolyog. - Bár szerintem nem is tudta, ki vagy, örülj neki. - Teszi hozzá teljes meggyőződéssel.
|
*Akio*
-Így van- bólintott egyetértően, majd elgondolkozva oldalrapillantott, ám az öreg nénis mondatnál meglepetten felkapta a fejét és eltartott neki egy pár másodpercig, mire rájött, hogy miről is beszél Kiki, akkor pedig nem bírta visszafogni nevetését. -Azóta nem találkoztunk, nem igazán járok arrafelé- vallotta be a könnyeit törölgetve. -El nem bírom képzelni, hogy jutott ez most eszedbe- vallotta be.
|
Kiki
- Pontosan. Azt elhiszem. A tapasztaltakra pedig hallgatni kell. - Nevet fel, majd azon kezd agyalni, hogy végül is... Mit akar, nemrég forgatták le a filmet, ami azóta már a mozikba is került, és eddig úgy tűnt, hogy nem várt siker fogja övezni. Kicsit megrohanták az emlékek, többek között a felvételről, amit pont Akio-val ejtettek meg, de aztán nemsokkal a merengésének kezdete után sikerült visszakanyarodnia a valóságba. - Hányszor vásároltál be azóta az öreg néninek? - Kérdezi hirtelen nevetve.
|
*Akio*
-Hm...Igazad van. Amikor bezzeg izgalmasabb lenne...- panaszkodott viccelődve. -Tehát becsüljük meg azt, ami most van, mert később mindent megadnál azért, hogy visszakapd- tette hozzá még mindig ugyan azzal a mosollyal az arcán.
|
Kiki
Mosolyogva bólogat. - Igen. Meg a járványnak is vége lehetne már. - Teszi hozzá. - Egyébként köszönöm, jól vagyok. Nem történt semmi érdekes, már lassan majdnem, hogy unom magam. - Nevet fel. - Jó lenne, ha történne már valami izgalmasabb is mostanság. - Sóhajt fel.
|
*Akio*
-Hát...Semmi érdekes...Csak túl sok a beteg mostanság, kigyógyulhatnának már végre- vakarta meg a tarkóját. -És veled?- kérdezett vissza még mindig mosolyogva.
|
Kiki
Mikor észreveszi ő is az ismerőst, kicsit meggyorsítja lépteit, s hamar odaér hozzá. - Szia. - Köszön ő is mosolyogva. - Mi a helyzet? - Folytatja könnyedén a csevegést, miközben magában elkönyveli, hogy rég látták már egymást.
|
*Akio*
Sietősen tartott az otthona felé, hiszen egész napját a belvárosban töltötte rengeteg olyan dolgot csinálva, amit amúgy nem neki kellett volna, csakhogy a betegség meglehetősen sok embert ledöntött a lábáról. Nem is tudta merre jár tulajdonképpen, csak a lába vitte már hazafelé. Ennek ellenére mégis meglehetősen hamar észrevette, hogy valaki vele szemben sétál. Hamar fel is ismerte az illetőt. -Oh, szia- köszönt neki egy mosollyal, amikor hallótávolságon belülre kerültek.
|
Kiki Maire Moore
Kissé bosszankodott, hogy ilyen hideg az idő, de ennek ellenére elég kitartó volt ahhoz, hogy kijöjjön egy kicsit sétálgatni. Összébb húzta a kabátját magán, majd nekiindult az utcáknak csak úgy random, s közben nézelődött.
|

- Nem. De különben meg nagyon jól tudod, hogy utálok vitázni, úgyis nekem van igazam, ergo: nincs értelme. Mellesleg elárulom neke, hogy vannak olyan ruhák, amiket nem lehet, csak úgy behajítani egy gépbe - vette komolyabbra a szót Jarry.
|
*Harumi*
-Szerintem a ruhatisztítócég viszont örül a pácienseknek. Megmentettem egy éhező családot- tárta szét a karjait. -Amúgy meg elárulom, hogy van egy mosógép nevű szerkezet, amibe bele kell dobni a ruháidat, valamennyi mosóport, aztán megnyomni a nagy gombot és már mossa is a dolgaidat. A "szerintem és a ruhatisztítócég alkalmazottjai" helyett rögtön csak "szerintem" lesz. Sokkal jobban hangzik, nem?- kacsintott a férfira.
|

- Szerinted. Szerintem és a ruhatisztítócég alkalmazottjai szerint viszont hanyagolnom kéne ezt a "fagyi a ruhán landol" stílust.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|