[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Kiki
Csak bólint, mikor a fiú jelzi, hogy indulhatnak, s újból melléje szegődik, s miközben tovább haladnak a megbeszélt útvonalon halvány mosollyal, kíváncsian hallgatja a mellette lépdelő szavait. - Igen. Én mindig is azt mondtam, mindennek megtalálod a szépségét, ha odafigyelsz rá. De van akiknek az ilyen apró dolgok fel sem tűnnek, és észrevételeim szerint a legtöbb ember sajnos ilyen. - Sóhajt fel. Inkább nem is kezd el rajta gondolkodni, hogy hány ember nem képes örülni a természet adta örömöknek, mert van ezer más, ami sokkal érdekesebb nekik. Csak csendben lépdel tovább Akio mellett.
|
*Akio*
-Tökéletes- bólintott egy mosollyal. -Indulhatunk is. Amúgy annak ellenére, hogy milyen rossz a tél, meg minden, azért azt be kell vallani, hogy szép a táj ilyenkor- jegyezte meg. -Persze nem mondom, hogy nem szeretem jobban, amikor a fáknak zöld lombkoronájuk van, de azért ez sem semmi- mondta, miközben szétnézett.
|
Kiki
- És nyomasztó is. - Toldja meg a mellette haladó mondanivalóját még egy nem épp jókedvre derítő ténnyel, amiről teljes mértékig meg is van bizonyosodva. Aztán csak mennek tovább csendben, míg Akio meg nem szólal, inmár kellemesebb vizekre evezve. - Ahogy mondod. - Mosolyodik el, és őszintén örül, hogy jobb felé terelik a témát. Hamarosan neki is feltűnik, hogy odaértek a szökőkúthoz, ami természetesen most nem üzemel, de még így is egész helyesnek tűnik a park közepén. Akárcsak Akio, ő is tűnődve pásztázza végig a három útvonalat, végül megszólal:
- Menjünk arra. - Int fejével a harmadikként emlegetett útvonal felé. - Így visszajutunk a városba, tettünk egy jó nagy kerülőt, kiszellőztettük a fejünket, átmozgattuk magunkat, és ráadásul közben még egy jót is beszélgettünk, és szerveztünk magunknak a közeljövőben programot a szabadidőnkre. - Sorolja lelkesen ezúttal a pozitív elemekkel teli listát, majd kérdően néz a fiúra, neki megfelel-e ez az egész így, ahogy az előbb vázolta.
|
*Akio*
-Igen, szintén remélem. Ez a mostani helyzet elég kiábrándító- húzta el a száját. Eközben megpillantotta a szökőkutat, ami a park közepét jelezte. -Milyen gyorsan keresztülsétáltunk rajta...- jegyezte meg. -Jó társaságban gyorsan telik az idő- mosolygott. Innen háromfelé lehetett menni. Az első úttal visszafelé jutottak volna a városba, a másodikkal egy még hosszabb útvonalat választottak volna ugyanerre a célra, a harmadik út pedig a város másik fele felé vezetett. -Merre menjünk?- kérdezte elgondolkodva.
|
Kiki
- Igen, a végeredmény ugyanaz. - Nevet fel, aztán komolyra vált az arckifejezése, mikor a fiú ismét beszélni kezd. Nincs kedve közbeszólni, csak bólogat, majd, mikor Akio befejezi a mondanivalóját, csak utána kezd neki a saját véleményének: - Ebben van valami. Bár remélem, ha egyszer elvonul a tél, az emberek hangulata is megjavul. - Jelenti ki, teljes meggyőződéssel, és őszintén szeretné hinni, hogy az elmélete akár be is válhat.
|
*Akio*
Bólintott. -Én személy szerint jobban szeretem az őszt, te a lényeg végül is ugyan az, mégpedig a jó idő- vonta le a következtetést derűsen. -A hangulat pedig...Hát lehet, hogy igazad van. Azt mondják, hogy a legtöbb dolog az ember fejében dől el. Hogy aktuális példát hozzak, jelen esetben szerintem nem lenne ennyi beteg ember, ha nem lennének annyira letaglózva és nem csak a rosszullétre koncentrálnának.
|
Kiki
- Na, igen... Én már tavaszt szeretnék. - Sóhajt ábrándozva. Belegondol, hogy lassan már egy éve lesz, hogy ideköltözött, s az idő alatt mennyi dolgot megélt. Döbbenet. El sem tudná mondani, mennyi féle emberrel találkozott, ki mindenkit ismert meg, és alig hiszi el ebben a pillanatban, hogy mindez vele történt. Ráadásul újra találkozott egyik régi barátnőjével is. - Már hiányzik a napsütés. - Tereli figyelmét ismét az előbbi témára. - És az a baj, hogy ez az ember hangulatára is kihat, legalábbis az enyémre biztosan. - Grimaszol.
|
*Akio*
-Rendben van- bólintott, majd egy apró nevetést hallatott. -Hát igen, egyértelmű, hogy a puhányok ilyenkor nem dugják ki az orrukat se- értett egyet. -Ennek ellenére kíváncsi lennék, hogy meddig tart még ez a szörnyű idő. A végén még mi immunrendszerünk is felmondja a szolgálatot- jegyezte meg. Régen nem volt már beteg és nem is akart az lenni, ehhez pedig az időjárás enyhülése szükségeltetett.
|
Kiki
- Oké. Majd egyeztetünk. - Bólint rá lelkesen, aztán pillantása újra körbefut a tájon. - Megvan így is a maga hangulata. - Ért egyet Akio véleményével, majd finoman megrázza a fejét. - Nem, azt hiszem, most jól esik, hogy nincs nyüzsgés. - Mosolyodik el. - Ilyen is kell néha. És még mi vagyunk vagányok, hogy ilyen időben is kijövünk. - Viccelődik.
|
*Akio*
-Akkor majd meg kell beszélnünk, hogy mikor és hol mutatod meg őket- jegyezte meg mosolyogva. A megjegyzésre muszáj volt neki is szétnéznie. -Az biztos. Pedig általában sokan vannak itt. Persze lehet, hogy csak az időjárás teszi, nem tudom. Bár engem őszintén szólva nem nagyon zavar. Így csendesebb és nyugodtabb minden- fejtette ki véleményét. -De ha szeretnéd, kereshetünk olyan helyet, ahol több ember van- ajánlotta fel.
|
Kiki
Elmosolyodik a fiú lelkesedését látva és hallva. - Nos, én nem vagyok semmi jónak az elrontója, amennyiben a hegedű hangzásvilágával ki vagy békülve. A történeteim meg... Hát, azok mindenfélék, de akkor majd olyat keresek, amire talán még én is büszke vagyok, most, hogy tudom, te is igényes vagy ilyen téren. - Tervezget ő sem letörtebben, mint ahogy a fiú belevetette magát a témába az előbb. Örül, hogy ennyi közös érdeklődési kört találnak Akio-val. Eszébe jut, hogy, ha nem megy el a felvételre, vagy nem vágja véletlen nyakon a fiú, mikor a bevásárló listáját hagyta el, akkor most nem beszélgetnek ilyen jól itt. Nem tudja elfolytani a kis mosolyát. Aztán körbenéz a parkban, miközben sétálnak tovább, és most már kikívánkozik belőle a gondolat.
- Elég kihalt a hely. - Jegyzi meg tűnődve, majd Akio-ra pillant.
|
*Akio*
-Ez nagyon jónak hangzik!- mondta lelkesen. -Egyszer bemutathatnád, hogyan zenélsz vagy írsz, nagyon kíváncsi lennék- mosolygott. -A regényekkel kapcsolatban pedig egyetértek veled. Ha van időm, akkor én is olvasgatok néha, bár nem jellemző. De ettől függetlenül szeretem, amikor egy történet jól ki van dolgozva. Nagyon fel tudja dobni az embert- fejtette ki véleményét. Közben észrevette, hogy be is értek a parkba. Szeretett itt sétálni, bár csak ritkán jutott el errefelé.
|
Kiki
- Remélem. - Nevet fel hallkan, bár Akio-nak tényleg el is hiszi. Végül is, ha ő meg tudta szokni, akkor nála ez miért lenne esélytelen? Próbálja meggyőzni saját magát, miközben a következő kérdésre válaszol:
- Hát... Mikor elkezdtem a színészkedést, még csak színházban, akkor kicsit beleszerelmesedtem a zenébe és azzal is foglalkoztam, igazából előbb álltam neki, mint a színészetnek, de akkor aktívabban. Utána meg, főleg, mióta ide költöztem nem nagyon volt rá időm, ugyan is elég sok lett a dolgom hirtelen, de erről te is tudsz. - Mosolyog. - Most pedig megint nekiálltam, köszönhetően a barátnőmnek. Melanie Goldwhen, nem tudom, találkoztál-e vele, nekem úgy rémlik, mintha... Na, szóval, régen vele csinálgattuk a dolgot, és mostanság megint elkezdtük. - Fejti ki bővebben. - Emellett néha még írni is leülök, de az a ritkábbik eset. Meg nálam hobbiszámba megy az olvasás is, rengeteget lehet tanulni a jó regényekből. - Magyaráz tovább lelkesen, de aztán hagy időt a fiúnak a reagálásra. Közben berének a parkba.
|
*Akio*
-Hm...Elhiszem, majd beleszoksz- ígérte továbbra is mosolyogva. -Oh, milyen hobbijaid vannak?- érdeklődött. -Persze csak ha gondolod, hogy elmondanád- tette hozzá, mert nem akart erőszakosnak tűnni.
|
Kiki
Figyelmesen hallgatja a fiú szavait, miközben sétálnak tovább. - Hát ez tényleg húzósan hangzik. A helyedben én sem szeretném, egyik napirendi pontot sem. - Grimaszol, aztán a hozzá intézett kérdésen elgondolkozik. - Hát igazából nem sok mindent. Most kicsit örülök, hogy lecsengett a Ridden-es őrület. - Mondja kissé nosztalgikusan. - Jó pörgős volt az utóbbi időszak, de most meg túl csendes. - Folytatja. - Úgyhogy legalább van időm a hobbiaimra is egy kicsit. - Gondolkozik tovább, de nem részletezi a témát, hogy ne untassa Akio-t.
|
*Akio*
Felsóhajtott. -Hát, először is behívtak, mert valamit elrontottak, nem is tudom már, hogy tulajdonképp mi volt az, a lényeg, hogy meg kellett győzni valakit, hogy segítsen. Aztán megkértek, hogy ha már nekem nincs semmi dolgom írjak egy összefoglalót a "nemtudommilyen" Gracie fantasztikus életéről. Ehhez ki kellett keresni abból a halom újságból, amiket ők ott tartogattak, hogy melyikben is írtak róla, majd minden lehetséges információt kigyűjteni. Utálom az irodai munkát. Most is csak azért csinálom, mert most egy ideig pihentetem a filmezést... Utána pedig még egy ismerősöm hívott, hogy még lábra állni sem tud, viszont életre-halálra szóló dolgot kéne kézbesítenie, nem tudnám-e elvinni én. Remélem nem valami bűnügybe kevert bele. Az arckifejezése miatt el tudnám hinni- jegyezte meg elgondolkodva, ezzel együtt befejezve a mondanivalóját. -És te mit csinálsz hétköznaponként?- kérdezte egy mosollyal.
|
Kiki
- Ugyan, semmi baj. - Rázza meg a fejét. - Teljesen érthető. Velem is gyakran előfordul. - Folytatja aztán. - de, ha már leszívta az erődet, pontosan mi is volt az? - Kérdezi kíváncsian, és tényleg érdekli, mivel tengeti a mindennapjait.
|
*Akio*
-Hmm...Elnézést, hogy nem vagyok valami jó beszélgetőpartner, csak a mai nap már leszívta az energiámat- húzta el a száját egy kis idő után. Akármennyire is kutatott valami érdekes téma után, nem jutott eszébe egy olyan sem, amely talán érdekelhetné Kiki-t.
|
Kiki
- Ismerős helyzet. - Bólint, közben sétálnak tovább. - Sajnos tényleg gyakran találkozni ilyenekkel. - Sóhajt, miközben körbenéz és megállapítja, hogy milyen kihalt a város.
|
*Akio*
Bólintott. -Köszönöm- tette még hozzá egy mosollyal. -Annyira sok ember van, akivel nem lehet beszélgetni...Túlságosan sok- jegyezte meg. -És sajnos néha olyan érzésem van, hogy nagy részük körülöttem él- sóhajtott.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|