[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Megkönnyebbült, amikor Nana hirtelen eltűnt felőle, így fel is pattant. Ismételten hálás volt Dylannek, bár most elsősorban az alattvalójára irányította figyelmét. -Te vagy az új kutyája?- köpte hirtelen a démon a szavakat. Valahogy megváltozott a hangja, nem volt benne óvatosság, csak gúny. Sosem hallotta még így beszélni és kissé megijesztette. Talán nem az volt az "igazi" Nana, aki ez alatt az öt év alatt mellette állt, csak kényszerítette magát, hogy olyan legyen és valójában olyan, mint az összes többi démon, csak jóval okosabb.
|
Nemsokkal azután, hogy elindult zajt hallott a háta mögül. Hátrafordult és megpillantotta, ahogy Usagi kapálódzik Nana szorításában. Először nem tudta megállapítani, hogy tulajdonképpen egy "extrém edzést" lát most, vagy Usagi most tényleg veszélyben van. Arra a következtetésre jutott, hogy ha az előbbi elmélete nyerne, a démon valószínűleg akkor is túlélné a támadását, így közelebb futott és egy enyhe tűzcsóvával lökte arrébb Nanát.
|
Amint a fiú leszállt a tetőről és elindult, megjelent mellette (Usagi mellett) Nana. Tesztelted? kérdezte kissé hitetlenkedve alattvalójától, de az nem válaszolt, csak állt tovább. Mintha rágódna valamin. Ebben a pillanatban a démon hirtelen rávetette magát, lelökve a tetőről. Oldalt érkeztek, majd gurultak egy párat, viszont ismételten csak úgy tűnt, hogy a démon az erősebb és a gyorsabb. És sajnálatos módon ismerte az összes fogását, így meglehetősen nehéz volt ellene küzdeni. Így leginkább csak rugdosta a démont, bár az nem úgy nézett ki, mint akinek ez különösebben nagy fájdalmat okoz.
|
Rendben mondta, majd lekecmergett a tetőről és zsebredugott kézzel indult megkeresni a kunyhót.
|
Én nem igazán vagyok fáradt, de ha gondolod, akkor te mehetsz. Akár használhatod is a kunyhót a város szélén jegyezte meg, miközben az irányába mutatott.
|
Mivel megállapítottuk barátunk titkos elfoglaltásgát, így nem gondolod, hogy ideje nekünk is nyugovóra térni? érdklődött.
|
Ezután ismételten csendbe burkolózott és Nanán kezdett el gondolkodni. Az utóbbi időben furcsa volt, sokszor eltűnt. Ez korábban soha nem fordult elő, így egy kicsit bizonytalan volt a témával kapcsolatban. Lehet, hogy csak egyszerűen megunta a folyamatos barangolást az oldalán. Akkor ezer örömmel elengedi, úgy, ahogy az összes többi démont is. Közben a nap lassan lebukott a házak mögé. A szemben lévő házban nem gyulladt lámpa, így egészen biztos volt, hogy a férfi alszik.
|
Erre a kifejezésre egy furcsa tekintettel nézett vissza a lányra. Nem gondolta volna (ha még ilyen megfogalmazásban is), hogy bárkire ilyet mondana. Inkább olyan távolságtartónak hitte eddig, aki mindenféle megnyilvánulást magában tart és nem közöl a külvilággal. Kellemes csalódásban volt része.
|
Igaz. Az a nő úgysem úgy nézett ki, mint aki minden este szabad jegyezte meg, miközben kifújt egy tincset a szeméből. Egyszerűen képtelen volt legyűrni az ellenszenvét korábbi megbízójukkal szemben.
|
Rendben mondta, majd hátradőlt és az eget kémlelte. Gondolom ez ráér holnapra.
|
Ismét bólintott. Akkor felesleges tovább figyelni. Mikor menjünk a nőhöz? kérdezte, majd eszébe jutott, hogy még az előző küldetést sem adták le. Illetve a másikhoz is be kell nézni jegyezte meg.
|
Én is találkoztam már hasonlóval és a nagyon profik bevállalják az arcukat még hivatalosan is, hogy ne sejthessék mivel keres annyit mondta habár az ilyenek nagyaon ritkán fordulnak elő, így 60%, hogy az utóbbi.
|
Bólintott. Én az utóbbira tippelnék jegyezte meg, miközben leült és lelógatta a lábait. Volt már dolgom fegyverkereskedőkkel, ők nem mutogatják ilyen nyíltan az arcukat.
|
Igazából nem teljesen egyértelmű mondta elmélkedve vagy egy nagyszabású és veszélyes fegyverkereskedő, vagy csak szimplán szeretője van.
|
Nem igazán szerette a naplementét, hiszen megnehezítette a munkáját. Így leginkább a sötét házat figyelte. Nekem egyértelmű, hogy mi a titka, nem kéne tovább kémkedni utána jegyezte meg.
|
Megeshet mondta bizonytalanul, majd leült és figyelte a naplementét.
|
Biccentett. Szerintem ma hosszabban fog aludni, tegnap egész nap ébren volt jegyezte meg.
|
Ahogyan így hátrahajtotta a fejét, észrevette a tetőn Usagi-t. Felállt, majd felszökkent hozzá.
- Szép jónapot! - köszöntötte.
|
Ismételten egész nap követte a férfi, most azonban csak egy helyre ment, egy bárba, majd ott maradt egész nap. Tehát nem sok dolgot kellett felírnia a jegyzetfüzetébe. Hajnalban ismételten a tetőre került valahogyan, hogy ott találkozzon Dylan-nal.
|
Biccentett, majd megállt, megvárta, míg Usagi eltűnik egy sarkon, majd egy közeli padra leült pihenni.
|
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés