[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]

A kezére pillantott. Valóban elejtette a képet. Tudta, hogy ez csak figyelemelterelés, de jelen esetben úgy döntött, a kép fontosabb számára, mint egy bűnöző elkapása - Valóban - dünnyögte, majd visszaléptt és lehajolt a képért.
|

Amikor a fiú közelebb lépett hozzá, a háta megborzongott. Hál' Istennek valami kiesett a kezéből. Megköszörülte a torkát. A hangjáról nem árulhatja el magát, így úgy tett, mint aki be van rekedve. Az meg is magyarázná a sálját. -Elhagyott valamit- mondta érdes hangon. Az utánzás meglepően jól sikerült. Talán amikor Allan lehajol, el kéne tűnnie.
|

Hamarosan megpillantott egy "nemideillő" öltözékben pompázó alakot. Egy nő volt, kifejezetten feltűnő ruhákban. Egyértelmű volt, hogy ő a gyilkos. Közelebb lépett hozzá, támadásra készen. Szinte észre sem vette, hogy a kép kiesett a kezéből.
|

Nem várt semmire azután a nap után. Mint ahogy eldöntötte, nem szólt szinte senkihez és a gondolatait annyira távol tartotta a korábban történtektől, amennyire csak képes volt. Minden nap edzett, mind harci tudását, mind illúziós képességét. Végül már minden erőlködés nélkül volt képes embereket ölni, ezt a tudását pedig természetesen a hadsereg szolgálatába állította. Úgy hét hónap alatt olyan fejlődést ért el, hogy képes volt egyetlen pillantással egyszerre tíz embert elintézni. Első áldozatai egy, a nokamiktól menekülő katonai csoport tagjai voltak. Mint az megállapította, a halált tökéletesen lehet szívrohamnak álcázni. Így aztán végül saját megbizatást kapott. Menjen a nokami városba és kémkedjen, valamint gyilkoljon meg annyi katonát, amennyit csak tud. Ezt ő mértéktartóan napi egyre csökkentette. Rengeteg információt szerzett a golikáknak, ezért a nokamik hátrányba kerültek velük szemben. Ellene pedig semmit nem tudtak tenni, hiszen minden nap más öltözékben indult "vadászatra". Ezen a napon egy halvány összeállítást viselt egy fehér, vörös és kék jelekkel díszített, szemét takaró maszkkal. Ezúttal úgy döntött, hogy azért, megmutathassa a nokamiknak, tőle semmi nem védi meg őket, a város központjába indult, ahol egyből öt őr állomásozott. Éppen kezdetét is vette volna a gyilkolászása, amikor észrevett egy szőke hajkoronát és megremegett a keze, valamint szinte görcsbe álltak az arcizmai, azonban kényszerítette magát, hogy kifejezéstelen arccal álljon. Hiszen most nem ismerheti fel. A biztonságért az árnyékba húzódott és könnyedén a falnak támaszkodott.
|

A szakítás utáni egy hétben igen bosszús volt, amiért Cher ezt tette. Azt követően pedig már bizonytalan volt. Talán mégsem kellett volna vele összevesznie? Szinte minden nap eszébejutott az a jelent, amikor ő ordított Cher-el, de amikor nem találta az egyensúlyát, Cher mégis segített neki. Tehát még ezek után is szerette. Néha elfogta a lekismeretfurdalás. Pár hónap után már csak néha jutott eszébe. Néhány elvetemült pillanatában elhatározta, hogy lóraül és megkeresi a lányt, hogy bocsánatot kérjen tőle, de valami mindig meggátolta az utazást. Egy év elteltével Allan harctechnikája megerősödött. Már nem a csak a közelharcban volt jó katona, hanem még az elméjét támadókat is harcképtelenné tudta tenni. Néha elment pár ostromra, segíteni a sereget, de az ő feladata legfőképpen a város békéjének fenntartása volt. Egyik nap egy boltban járt, ahol festményeket árultak. Megpillantott egy ismerős arcot a vásznon. Nem tudta, hogyan kerülhetett ide, de nagyon pici képen Cher-t vélte felfedezni. Megvette és azóta a zsebében hordozgatta. Ha elfáradt, mindig ez adott neki erőt és ennek köszönhetően gyakrabban határozta el magát, hogy most már igenis átmegy és megkeresi szerelmét. Egyik nap azonban új megbízást kapott. A város katonai vezetőit sorra gyilkolták. Minennap egy távozott el az elők közül. Következő este a város főterén ült és figyelte a város zajait, hátha kiszúrja a gyilkost. Pár óra hallgatózás után furcsa, óvatos lépteket hallott. Elindult abba az irányba. Közben pedig ismét elővette a képet és nézte. Már kicsit összegyűrődött, hiszen nem volt kerete. Allan mégis úgy érezte, hogy ennek segítségével maga mellett tudhatja Őt.
|

Ezek szerint mégis. Megállt a lépcsőn, majd lassan leült oda. Felesleges lenne utánamennie, nem segítene semmin. Tehát hiba volt megtennie ezt? Ő azt hitte, hogy jót tesz ezzel, de mindent csak elrontott. És most csak megfájdult a feje, meg görcsöl a hasa. Úgy öt percnyi gondolkodás után három dolgot döntött el magában; nem barátkozik hátralevő életében, megtanul ölni és csak azt fogja tenni, amire ez a hadsereg kéri. Lassan felállt, majd lesétált Soul-hoz. ~Soul kivétel~ gondolja magában, majd az erdő felé veszik az irányt, hogy egész éjszaka csak a fák között járjanak.
|

Miután valaki megfogta, Allan a fejéhez nyúlt, hiszen már szörnyű fejfájás is gyötörte a szédülés mellett. Miután sikerült felnéznie, látta, hogy Cher az. Ki más is lehetne? Allan felegyenesedett, kicsit összeszedte magát, hátha a szervezete így könnyebben regenerálódik, majd kicsit erősebben lökte el magától a lányt - Hagyj békén! - ordította, majd végre kissé kitisztultabb fejjel indult egy gyors léptekben az istálló felé, hogy lovat bérelhessen hazáig.
|

Felsóhajtott. Ezek miatt a hülye kivégzős szabályok miatt gyűlölte annyira egyrészt az embereket. Ahogy felhozhatta volna az eshetőséget, ami hirtelen jutott eszébe, úgy tűnt, Allan már be is fejezte a beszélgetést. Ennyi? Egy ideig csak állt ott megkövülten, de amikor látta, hogy a fiú megint elvesztette az egyensúlyát, odalépett, hogy segítsen neki. Nyilvánvalóan nem gondolta komolyan.
|

Legyintett egyet - Ha viszont beálltál az ellenséghez, semmi értelme nem volt annak, hogy újra visszahozz. Ha ezek után is együtt maradunk, vagy engem végeznek, ki, vagy téged! - indult el a kijárat felé széldegése ellenére viszonlag biztos léptekkel - Úgy látom, akkor itt vége - mondta kicsit sem barátságos tekintettel visszanézve. Pár másodperc után azonban ismét iskerült elvesztenie az egyensúlyát, így ismét kapadozott, hátha így valamit megmarkolhat.
|

Felpillantott a földről. -Nem mindenkinek csak a háborúról meg a hadseregekről szól az élete. Én nem azért jöttem ide, hogy ezzel foglalkozzak. Azért léptem be a hadseregbe, mert eleinte úgy biztonságban voltam a városi emberekkel szemben. Az én képességeimmel semmi épeszű nem szállna harcba- jegyzi meg. -A leveleket, amiket kaptam, széttéptem, semmiféle megbeszélésre nem mentem el, ami azt illeti. Nem tudtam arról, hogy mi a helyzet az emberek újraélesztésével- nyomta meg az utolsó mondatot. -Teljesen tisztán látok, azért tettem azt, amit. Ne oktass ki.
|

- Köszönöm - mondta flegmán, heves arkifejezésekkel és gesztikulációval - Egyébként hány éves is vagy? Körülbelül száz éve iktatták ezt be, minden démon, vámpír és hivatalos személy tud róla, és te tényleg azt hitted, hogy ez így megy? Ez nem illegális, ez hadseregi kérdés... ahhj - bosszankodott - Nem kellett volna elfogadni. Ha egy kicsit jobban belegondolsz, tiszán látnál!
|

-Soha nem kutakodtam a dolgaid után, így természetesen nem, nem vettem észre. Egyedül az volt egyértelmű, hogy ismer. Ráadásul, tudod, nem minden második nap szaladgálok, hogy ismét keltsenek nekem életre valakit. Azt hittem, ez személyes szívesség, ezért egyértelműnek tartottam, hogy majd kér érte valamit- mondta egy fokkal élesebb hangnemben, mint eredetileg akarta. -Egy köszönömmel megelégedtem volna- szúrta a végére.
|

- De.. ez olyan abszurd! Nemt tűn fel, hogy ... ahhj! Ruby-val régen ... jóban voltunk .. csak .. összevesztünk! Nem vetted észre, hogy direkt csinálja? Ha egy kicsit is a talpadra állsz, minden probléma nélkül bíróság elé vihetted volna az ügyet! Nem gondoltál bele, hogy ennek következményei is lehetnek?
|

Először meglepetten pillantott fel, de aztán ismételten csak kifejezéstelen pillantást vetett a földre. Maga sem tudja, hogy most sajnálatot, felháborodottságot, vagy valami mást kellene-e éreznie. Tulajdonképp nem csak, hogy ezt a pár érzelmet, de egyáltalán semmit nem érzett. -Abban a pillanatban nem úgy nézett ki, mintha lett volna választásom- mondta, majd érezte, hogy Allan "arrébbteszi". -Tisztában vagyok vele.
|

Hirtelen valami furcsa érzés fogta el. Mintha ő lenne a gyerek, Cher pedig a gondozó, akinek mindenáron vigyáznia kell rá, mert a "szülő" azt mondta. Allan számára nem volt éppen kellemes érzés. Nem értette, hogyan változhattak meg ennyire a dolgok. Miután ismét tudott egy nagy levegőt venni, fájdalmas és értelmet kereső tekintettel meredt Cher-re - Tudod, símán nemet mondhattál volna... - kezdte kissé remegő hangon - Ilyenekért nem szoktak szivességet kérni, megállapodást, vagy cserét... - magyarázta egyre halkabban - Ugye tudod, hogy most ellenségek vagyunk? - hangosított a hangerőn és lökte el enyhén magától a lányt, mivel egyensúlya már kezdett visszatérni.
|

Fáradtan összefonta a karjait és felsóhajtott. Ez volt az egyetlen mód, de azért nem érezte éppen boldognak magát a következmények miatt. -Tehát mit szeretnél csinálni?- kérdezte, bár nem igazán hallatszódott érzelem a hangján.
|

Arcáról lefagyott minden érzelem. Nem tudta elképzelni, hogy ezek után hogyan élhetnek. Ruby... Ruby mindennek az oka! Biztosan csak azért csinálta, hogy kiszúrhasson velük. Máskor sosem szokott újjáélesztésért semmit sem kérni, csak érveket, amiért nekik is jó lehet, ha tovább él az illető. Máris a megoldáson kezdett kattogni az agya, de mivel a hadvezér erre a legfőbb úr, nemigen tudná meggyőzni Ruby-t.
|

Ő is megállt. A korábbi fanyar mosolynak már csak az árnyéka sem látszott az arcán és ismételten szúrni kezdett a szeme. -A megállapodásunk része volt Ruby-val- adta a magyarázatot.
|

Hirtelen azt hitte nem jól hall. Csodálkozva meredt szótlanul a lányra, majd megállt. Továbbra is megtartva ezt a arckifejezést, szóra nyitotta a száját - Mi? - kérdezte, mintha rosszul hallotta volna.
|

-Rendben- mondta, miközben megpillantotta Soul-t, ahogy várakozva néz rájuk. -Ez részemről nehezen megvalósítható terv lesz, ugyanis mostantól ennek a hadseregnek a tagja vagyok- öltött fel akaratlanul is egy fájdalmas, számára belülről kicsit ijesztőnek ható mosolyt.
|
[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
|