[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Nem jött össze a támadása, viszont amikor a fiú megfogta a nyakát, újabb lehetőséget adott neki. Kissé hátrahúzta az egyik kezét, majd egy összpontosított, erős ütéssel eltávolította nyakáról Dylan kezét, utána pedig rögtön megragadta karját és egy villámgyors mozdulattal a fiú háta mögé került és igyekezett hátracsavarni a kezét, miközben beletérdelt Dylan térdhajlatában, hogy térdelésre kényszerítse.
|
Kitért az ütések elől, majd a lány vállához nyújt, hogy az elsőtestét előrelökje, ezáltal őt megfordítva és bekerüljön a kezei szorításába a vékony kis nyaka. (xd)
|
Nehéz volt úgy harcolnia, hogy nem szabadott komolyan kárt tennie a partnerében, ám viszonylag gyorsan sikerült kitalálnia olyan mozdulatokat, amikkel a lehető legkevesebb fájdalmat okozza. Meglepte, hogy a fiú a lábára támadt, így térdre esett, ám gyorsaságának köszönhetően ez az állapot nem tartott olyan sokáig és rögtön ismételten Dylan karját vette célba, hiszen belátta, hogy csak így képes esetleg győzedelmeskedni a harcban. Álca-támadást intézett a fiú feje felé.
|
A szabadon lévő ke(s)zével kivédte a hasára mért ütést és egy fordulattal kiszabadult Usagi kezéből. A következő támadást lábbal mérte a lány lábára, hogy ne maradhasson talpon.
|
Számított erre a támadásra, így megragadta a fiú karját, majd annál fogva maga felé rántotta, hogy bevigyen egy ütést a hasába, közben viszont figyelt Dylan másik karjára, ugyanis rájött, hogy azt túlzottan szabadon hagyta. Persze fél kézzel nem is lett volna képes elrántani a fiút.
|
Tudta, hogy rögtön egy jobb horog nem lenne célszerű az ő számára, így egy bénító ütéssel kezdett a nyakra, de tudta, hogy ez a mozdulat könnyen kivédhető.
|
Amikor beértek a tisztásra, Nanára nézett, aki egy fának támaszkodott, majd visszapillantott Dylan-re. Először te támadsz mondta, majd várt. Közben azért készenlétbe helyezte képességeit, hogy minél hamarabb tudjon védekezni, amikor majd a fiú támad.
|
Nem szeretett úgy harcolni, hogy az ellenfele életben is maradt. Ugyanis akkor az ellenfél már tudta, hogy Dylan mire képes és így jobban fel tud készülni a következő összeütközésre. A tűz volt a legféltetteb kincse. Szerette használni, de mégis kevés alkalom volt, amikor rászánta magát, hiszen ez az ő energiáját is lecsapolta valamennyire. Eldöntötte, hogy amíg nem muszáj, most sem fogja ezt használni. Végül bólintott és követte az erdő felé.
|
Legalább valami reakciót várt a fiútól, bár mikor nem kapott, intett egyet, hogy kövessék, majd az erdő felé vette az irányt. Tudta, hogy a közelben volt egy tisztás, ami megfelelt volna a céljainak. Azt szeretném, hogy teljes erőbedobással harcolj, hogy tudjam, milyenek a képességeid intézte szavait Dylan-hez.
|
Megállt egy helyben. Kíváncsian várta, mi fog következni.
|
Bólintott. Közben kicsit kíváncsivá vált, hiszen nem látta, hogy hogyan is harcol a fiú. Eddzünk mondta hirtelen ötlettől vezérelve, miközben elősétált az árnyékból.
|
Mint a légycsapás. Válaszolt, miközben kivette a szájából a szénaszálat.
|
Egészen addig figyelte a fiút, amíg az hirtelen el nem tűnt. Usagi gondolta, hogy egy képességét használta, mivel az áldozat sem volt már sehol. Gondolta, hogy csak várnia kell már, amíg Dylan visszaér, így nem igazán izgatta magát, csak figyelte, hogy melyik irányból érkezhet. Végül meg is pillantotta. Hogy ment? érdeklődött.
|
Egy szénaszálat húzott ki az egyik bálából, hogy azt rághassa. Majd mint, aki csak bámészkodni jött, közelebb somfordált az áldozathoz. Megállította az időt, majd megfogta az embert és bevonszolta az erdőbe. Talpra állította és azon tanakodott, miképpen kéne megölni. Végül legerősebb varázserejét választotta. Engedte, hagy follyon tovább az idő. A célszemély nagyon meglepődött, mikor hirtelen máshol találta magát. Azonban amint megpillantotta a fiút, fekete lángok borították be a testét, amik megfagyasztották és az életet is kiszívták belőle. Amint a tűz elaludt, a megfagyott ember a tűző napon meglepően hamar kiolvadt és a talaj beszívta a nedvességet. Rajta kívül senki nem lett volna képes megmondani a halál okát, így hát magabiztos léptekkel indult vissza Usagiék felé.
|
A fiú kicsit ügyetlennek nézett ki, de Usagi nem szólt bele. Amennyiben sikerülne hatástalanítanod, behúzhatod az erdőbe felelte, hiszen nagy valószínűséggel ő is ezt tette volna. Nem szerencsés, ha nyomokat hagynak maguk után. Egy húzás a férfi halántékára, vagy a nyakának eltörése célszerű lett volna.
|
Magatehetetlennek érezte magát, ahogyan áll a tűző napon és várja, hogy arra tévedjen a célszemély. Meg is pillantotta. Muszáj itt megölni? érdeklődött, hiszen szívesebben tette volna egy erdő mélyén. A mókusok lelki világában úgysem tehetnek már sok kárt, hiszen csepp kis agyukkal talán fel sem fogják.
|
Bólintott, majd lassan elindult az istálló felé. Végül is, ebben a városban elég sok embernek volt lova, nem lett volna meglepő, ha az illetőnek is van és ilyenkor vele van. Nem volt messze az istálló, hamar odaértek. Nos, figyelünk mondta, miközben szétnézett. Senki nem volt már itt ilyenkor, így ha a fiú jól tippelt, könnyű dolga lesz. Ezután beállt egy árnyékba, hogy legalább ne nagyon látszódjon.
|
Felettébb meglepődött, amikor megtudta, hogy idegen városban kell kikövetkeztetnie, hogy hova mehet ember, aki az itteni rendszeres szokásait követi. Magában végül a lovardát tartotta legszimpatikusabbnak. Természetesen a lovaknak is van lelki világa, így remélte ha ott is találják, nem azon a helyen kell majd végezni vele. Az istállóra tippelek.
|
Végighallgatta, ahogy a nő elmondja a szokásos dolgokat. Semmit nem felejtett ki. Időpontot ezúttal nem mondott. Ilyet általában akkor tett, amikor nem volt sürgős a dolog. Usagi biccentett, majd elindult az ajtó felé, intve Dylan-nek, és Nanának, hogy kövessék. Amikor kiértek, úgy tett, mintha csak sétálna, remélte, hogy a többiek is így tesznek. Tudod, merre kell menni? kérdezte a fiútól, hiszen ő maga ismerte a pontot, de benne már nem volt biztos, sőt... Ez a helyszín még a városon belül volt, bár Usagi arra várt, hogy esetleg elmehetnek valahová. Jó lenne ma éjszaka elintézni tette hozzá. Következtesd ki, hová mentek, aztán majd odamegyünk és megnézzük, helyes volt-e, amit kitaláltál.
|
Nem tudta pontosan mit kéne tennie. Végülis elhatározta magát és odaált a hölgy elé, várva a parancsokat. A nő kissé tétován nézett hol Dylanre, hol pedig a másik kettőre, de végül rászánta magát. Elmondta az illető nevét és külsejét, illetve a helyeket, ahol leggyakrabban előfordul. A fiú bólintott, majd tétova pillantásokat vetett Usagi felé.
|
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés