[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
Másnap korán a városba indult. Legfőképpen csak egy jelentést indult leadni (amiből természetesen kihagyja Cher-t).
|
Amikor hallotta, hogy a lépések halkulnak, kicsit megkönnyebbült, hiszen minden bizonnyal elkerült egy beszélgetést. Ezután dühös lett magára. Ha nem lett volna olyan béna, hogy megtörik az "álcája", akkor nem is kellett volna ilyen helyzetbe keverednie és valószínűleg sokkal jobban érezte volna magát ezután is. Éppen sikerült kiürítenie az elméjét, amikor Soul megérkezett. A derest otthagyva felpattant rá, majd útját a golikák felé vette, hogy egy újabb hetes jegyzetet adhasson le.
|
Nekidőlt egy fának, és pár percig figyelte az eseményeket. Azonban a mozdulatlanságból arra következtetett, talán mégis jobb, ha nem követi tovább. Miután egy kicsit vitatkozott önmagával, hogy elmenjen-e, megfordult és visszindult a városba.
|
Nem akart felállni. Biztosra vette, hogy Allan tudatában van annak, hogy tudja, itt van. Semmi kedve nem volt elfutni sem. Soul lassan ideér majd. De csak itt akart maradni az erdőben egyedül.
|
Az erdő mélyéig követte Cher-t. Ott leszállt a lóról és legugolt. Allan megállt. Nem szándékozott közelebb menni, hiszen akkor talán "elijeszti".
|
Amikor már elég mélyen jártak az erdőben, lassított lova tempóján. Gyűlölte ezeket a hátasokat, mert lassúak voltak és gyorsan kifáradtak. Ingerülten hívta Soul-t, aki úgy tűnt, a közelben van. Természetes, hogy most kellett itt összefutniuk, igaz? Kicsit leguggolt, majd a hajába túrt. Elvégre ő most nem érzékenyülhet el, egy kegyetlen gyilkos, akinek nem kellenek a kapcsolatok.
|
Szinte lassított felvételnek tűnt neki az elmúlt pár perc. Mitán feleszmélt, közelebblépett a sálhoz, majd felemelte. Még csuron vizes volt. A képen kívül ez volt az egyetlen, amit megőrizhetne róla, de tudta, hogy a nyomozók itt mindent alaposan szemügyre vesznek, így elégette a sálat. Miután rájött, hogy valóban nem látomás volt, a lány után ment.
|
Amikor a maszkot letépték róla az indák, a vízoszlop szinte rögtön megszűnt. Így ő a földre huppant. Kirángatta a haját a szeméből, hogy lásson. Szinte rögtön megpillantotta Allan szomorú arcát. Nem tudta, hogy miért, de elvörösödött. Hogy mer így nézni rá? Lesajnálja? A sál csak hátráltatja, ha gyorsan akar távozni. Egyetlen mozdulattal lerántotta a nyakáról, hogy a földhöz vágja, majd elfutott. Nem kellett sokáig futnia. Ál-lova, egy deres, amelynek, mint immár bárkinek, képes volt a gondolataiba szólni, már a sarkon állt. Gyakorlott mozdulattal felpattant rá, majd az erdő felé vette az irányt.
|
Nemsokára sikerült elérnie, hogy a kis madzagok leszedjék róla a maszkot. Azonban amint felismerte az arcot, minden ereje alábbhagyott. A vízoszlop és a madzagok is megszűntek. Csak állt, szorította a képet és meredten nézte a lányt. Szinte nem hitt a szemének. Oly sok (xd) idő után ismét visszatért? Vagy máskor is volt már itt... kémkedni? Tényleg tiszta szívéből átállt? Vagy már az érzelmeket is kiölték belőle? Igaz még nem szolgált ott, de nem sok jót hallott az ottaniaktól. Tény, hogy Cher nagyon megváltozott. Biztosra vette, hogy ő a gyilkos, de nem tudott mozdulni. Érezte, hogy most cserbenhagyja a birodalmat. Enged elfutni egy veszélyes gyilkost. De nem lett volna ereje, hogy megölje... Megölje? Még ahhoz sem lett volna elég lelki energiája, hogy elfogja, hogy hozzáérjen. Egy pillanatig már azt hitte, hogy vízió, látomás. Az agya játszik vele. Ám hamar elűzte ezt a gondolatot.
|
Valószínűleg könnyedén képes lett volna ugyanúgy megölni a vámpírt, azonban ez a gondolat csak egy pillanatig lebegett a szeme előtt, nem akart végezni vele. Az arcára tapasztotta kezét és úgy próbálta magán tartani a maszkot. Ki van zárva, hogy őt itt leleplezzék. Persze... Talán a leleplezése nyújtja majd a megfelelő alkalmat a menekülésre.
|
Az ütés hatására hátrépp kellett lépnie, hogy ne a földön kössön ki. Kissé szúrt utána a mellkasa, de nem érdekelte különösebben. Ezek után a lányt egy vízoszlopba zárta és"jégmadzagokkal" próbálta eltávolítani a maszkot.
|
Ahogy a fiú a maszkhoz ért, ő is megragadta azt, hogy le ne téphesse, majd egy határozott, hirtelen ütést mért Allan mellkasának a közepébe. Tudta, hogy egy koncentrált ütés akár egy vámpírnak is nagy fájdalmat tud okozni. Ez pedig egy meglehetősen koncentrált ütés volt.
|
Utolérte a nőt, majd az arcához nyúlt, hogy levegye a maszkot.
|
-Nem- mondta ridegen, miközben megigazította a sálát. -Most pedig távozom, ha megengedi, már így is lekéstem a bált, amire hivatalos voltam- jegyezte meg, majd megfordult és elindult és úgy tett, mintha nem akarna több időt pazarolni erre a beszélgetésre.
|
- Nem kell vele hencegnie, kérem mutassa meg az arcát. Biztosra kell vennem, hogy nem egy körözött bűnöző - mondta egy fokkal kedvesebben. hátha hat rá a szép szó.
|
-Kétlem, több ezer évnyi gyakorlás szükséges hozzá- jegyezte meg, miközben abbahagyta a hullák "pátyolgatását". -Egy égési sérülés miatt. Ha nem bánja, nem hencegnék vele- feleli ezután. Nem lehet észrevenni, hogy habozott volna, hiszen megkérdezték már páran tőle ugyan ezt és a válasza mindig ugyan az volt.
|
Mikor kiért látta, hogy a lány próbál segíteni. Azonban mégis furcsának tartotta, hogy maszk van rajta.
- Akkor nyilván fel lehet erősíteni a varázslatot - nyilvánította ki ezzel, hogy azt gondolja, ő a gyilkos - árulja el nekem, miért van magán maszk?
|
Amikor az őrök összeestek, odasietett, mintha meglepték volna a hirtelen halálesetek, bár tudta, hogy elég forró a helyzet, elvégre gondolta, hogy Allan nem vesztette el az eszét egy év alatt, így valószínűleg most ő az egyik "jelölt". Tehát nem mehet el a színhelyről. Így hát végigjárta az összes őrt. Amikor a fiú ismét kijött, az álca kedvéért simét megszólalt. -Szerintem még nem jár messze, ha körülnéz, talán talál valamit- mondta korábbi rekedtes hangján. Köhögött is a végén egyet. -Hallottam már olyan mágiáról, ami úgy három méterről ezt a hatást képes kifejteni.
|
Mikor ismét felegyenesedett, hirtelen holtan estett össze az összes őr. Gyorsan szétnézett, de magán és a lányon kívül nem igazán látott mást errefelé. Két verzió maradt: vagy a lány képes távolról gyilkolni; vagy a gyilkos láthatatlan. Némi tétovázás után odament az egyik őrhöz ellenőrizni, hogy azért él-e még. Azonban már messziről meg lehetett állapítani, hogy már egyik sem kel fel. Óvatosan benyitott a "célpont" házába. Még az ágyban feküdt és a mellkasa még mozgott, tehát a gyilkos még nem jutott el idáig. Kiment a házból, hogy ismét körülnézzen, de még mindig csak a lányt látta.
|
Először valóban mozdulni akart, de úgy döntött, azzal csak gyanúsabbá válna, így csak állt ott tovább. Úgy döntött, majd az őrök megölésével eltereli magáról a gyanút. Elvégre azt senki nem gondolhatja, hogy csak úgy, ötszáz méterről öl a gyilkos.
|
[1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés