[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Hál' Istennek útba esett az is, akinek le kellett adni, nem kellett kerülni. Lassan el is értek odáig. Ismételten következett az öt koppintás, majd az ajtó rövid időn belül kinyílt. Usagi besétált, majd ismételten a sarokba állt, hiszen ezt a munkát nem ő végezte, Dylan adja le és az övé is lesz majd a pénz, amit kap érte.
|
Tartotta a tempót, közben azon tanakodott, hogy most éppen leadják a küldetés, vagy vesznek fel újat. Számára túl hirtelen változott meg az élete. A háborút napról napra vesztették el és pár napig tartott, mire rászánta magát a bujdosásra. Ez azonban percek kérdése volt. Egyik percben még egy szegény vándor, aki munkát keres, másik percben meg már orvgyilkos, aki fura fazonokkal lóg.
|
Érezte, hogy a fiú tart Nanától, azonban gondolta, ezt az érzést idővel legyűri, így nem szólalt meg. Csak a város felé haladt, majd azon belül. Nanával már korábban kaptak egy jó távoli helyre szóló megbizatást, azonban a részleteket még nem mentek el megbeszélni, viszont most más nem lévén egyértelműen azt a küldetést kellett felvenniük. Így el kellett sétálniuk a városba. A másik végén volt, viszont viszonylag gyors tempót diktált, így elég gyorsan haladtak.
|
- Rendben - mondta, majd felkapta a zsákját és Usagi után indult. Menet közben Nana mellé került. Úgy érezte, mintha ő állandóan rajta tartaná a szemét bizalmatlanul. Arra vár, hogy mit fog Dylan rosszul csinálni. Persze a fiú ezeket a gondolatokat és megérzéseket igyekezett kitörölni a fejéből.
|
-Akkor most minden bizonnyal érdemes lenne leadni a küldetést- pillantott vissza Nanára, aki egy fa mellett állt. -Felveszünk egy újat- tette hozzá. Utált egy helyben maradni, így elég ritkán állt meg, ehhez hozzá kellett szokni.
|
- Hát, rendben - vonta meg a vállát és várt a következő "lépésre".
|
Leporolta magát. -Amennyiben nem bánod, sűrűbben fogunk edzeni- jegyezte meg mellékesen. Magában eldöntötte, hogy egyszer legyőzi a fiút.
|
- Megeshet - válaszolta egy (kedves) mosollyal. Nem szeretett visszagondolni az előző birodalmára, hiszen annak már vége. Volt ott egy jó élete, rangja, megnyert csatái, háborúk, amiket ő vitt a győzelemig, szerelem, rokonok, miegyéb. Mostmár csak a tudása maradt, amit a mesterétől és a sok évnyi hadvezéri szolgálatból tanult.
|
Kicsit megkönnyebbült, amikor végre szabaddá vált a keze. Kicsit megropogtatta, ide-oda forgatta. -Jó erős szorításod van- állapította meg, majd észrevette Dylan felé nyújtott kezét. Habozott egy kicsit. Szinte biztos volt, hogy egy ideig együtt fognak dolgozni, így végső soron a bizalom alapdolog. Így néhány másodperc elteltével belekapaszkodott a felkínált kézbe, hogy felhúzza magát. -Hm...Jó helyen képeztek- jegyezte meg.
|
Parancsszóra elengedte a lányt, majd a kezét nyújtotta neki, ha fel akarna állni, tudjon mibe kapaszkodni. Azonban az a sejtése volt, hogy Usagi nem fog élni a lehetőséggel.
|
-Tch- csúszott ki a száján, hiszen kissé erősnek tartotta azt a fogást, amivel jelenleg a földön volt tartva. Feleslegesnek érezte a küzdést, hiszen már veszített, a fiú túl erős volt neki. Oké, vége mondta lassan. Kicsit meg volt lepve, mivel még sosem veszített senki ellen sem.
|
Amint mindkét tűz elaludt, Dylan két kézzel megfogta a lány egyik kezét és a másik oldalára átpörgette, remélve, hogy nem esett komolyabb baja az esés után. De hogy biztosítsa győzelmét, a kezet, a melyet eddig fogva tartott, most sem eresztette el, hanem erősen markolta és kissé a lány háta közepe felé húzta, hogy Usaginak ne hagyjon túl sok mozgásszabadságot.
|
Meglepődött és valamennyire meg is könnyebbült, amikor látta, hogy a fiú kivédi a tüzét. Ugyanakkor azt is látta, hogy neki fekete tüze van. A vörös, szokásos tüzet uraló embereken nem állt meg csodálkozni, ez azonban másnak számított. Mivel erre koncentrált, gyengült a védelme, bár ezt túl későn vette észre és addigra Dylan már könnyedén bevihetett egy ütést.
|
Meglepődött, amikor megpillantotta a kék tüzet. Lassított felvételként élte át, amikor egyre közelebb ért a tűzcsóva. Már-már érezte a melegét. Nem bosszankodott sokáig, hogy ismét használnia kell a fekete tüzet, cselekedett. Egyik kezével egy kört rajzolt, mellyel egy tűz korongot alkotott, ami páncélként szolgált.
|
Hatalmasat puffant a földön és még a levegője is beszorult, aminek következtében szinte reflexként használta tüzét. Persze elvileg mindent bele kellett adni a harcba, viszont nem tudta, hogy a fiúnak van-e olyan képessége, amivel képes kivédeni. Amennyiben nincs, valószínűleg némi égési sérülést fog szenvedni.
|
Hasraesett a nem várt mozdulatok következtében, ám nem cicózott sokat a földön, karjával ellökte magát a talajtól, hogy ismét a lábán állhasson. Megfogta a lány karját, majd másik kezével a vállát, aztán Dylan megfordult és a hátán átpörgetve próbálta földre juttatni Usagit.
|
Csak erre a támadásra várt. Bal lábával rátaposott a fiú őt elgáncsolni akaró lábára, a másikat pedig kirúgta alóla.
|
A mellkasára mért ütést majdnem sikeresen kivédte, de a vállát sikerült eltalálnia Usaginak. Közben ismét a lábát használta, hogy a lányt kibillentse az egyensúlyából.
|
Megismételhette volna Dylan mozdulatát, viszont valószínűleg nem működött volna. Így kicsavarta kissé saját karját, majd amikor megfelelő helyzetbe került, kirántotta a fiú szorításából és utána egy ütést intézett Dylan kulccsontja felé, miközben másik kezével ismét egy álca-támadás végbevitelére készült.
|
A lábfejét kimozdította oldalra és így Usagi lába mögé tudott nyúlni. De mielőtt a lány még elesett volna, megfogta a kezét, ezzel az előbbi pozíció "térfélcserével" alakult ki újra.
|
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés