[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Valamivel hamarabb kezdte el lassítani a feketét Dylan-nél, majd csak nézte a ló sörényét egy ideig. -Hát, ebből a napból már nem sok van hátra, ezért úgy gondolom, hogy hamarosan keresni kéne egy olyan helyet, ahol nem találhatnak ránk nagyobb csapatok- jegyezte meg, ezzel megállította a kancát, majd szétnézett. Rengeteg csapást látott, mely jelezte, merre mentek az emberek erről az útról, csak egy irányba nem volt semmiféle nyom sem. Így arra indul el, befelé az erdőbe. A vadállatok és démonok miatt nem kellett aggódniuk, valamint az emberek sem jelentettek komoly veszélyt. Semmiféle hálózsákjuk, vagy lepedőjük nem volt, azonban amíg csak Nanával mentek ilyen küldetésekre, addig sem zavarta őket különösebben.
|
Évezte a lovak versengését, és Usagi mimikájából ítélve neki is tetszhetett. Ám már kezdtek túl sokat galoppozni, így Dylan felvette lépésbe a lovát.
- Mikor pihenünk meg? - érdeklődött, miközben még hosszabb szárat adott a lónak.
|
Usagi: Nem tette éppen boldoggá a versengés a két ló között, mivel úgy érezte, mindjárt leesik, azonban ezt nem akarta mutatni, így csak mindent megtett azért, hogy a nyeregben maradjon. Ez be is jött, így kicsit megkönnyebbült, azonban érezte, hogy másnap erős izomlázzal fog majd ébredni. Meglepte a fekete gyorsasága, mivel rövid lábai voltak és nem is úgy nézett ki, mint egy olyan ló, amely bármelyik pillanatban kitörhet. Ezzel ellenben kis idő elteltével képes volt élvezni ezt a helyzetet is, még a füle mellett kellemetlenül zúgó szél ellenére is. Azonban tudta, hogy ezt hamarosan be kell fejezni, hiszen nem fáraszthatják ki a lovakat már rögtön az elején. Azért nem bírt visszafojtani egy mosolyt.
|
Dylan: - Oké - mondta, ám amint lehagyta őket a fekete kanca, Denny-ben (a telivérben) felébredt a versenyszellem és vadul galoppozott, hogy utolérje a vetélytársat. Dylan kikönnyített és nem fogta vissza a lovat, hiszen úgyis csak az úton kell menniük, nem kell attól tartania, hogy esetleg a ló elviszi a rossz irányba. Mikor a kanca mellé ért és már kezdte lehagyni őt, a fekete is látványosan még gyorsabb tempóra váltott, hogy leelőzhesse a másikat.
Usagi: -Galoppozhatunk- felelte, majd szinte ugyanakkor már a megbeszélt sebességben is haladt. A kanca készségesnek tűnt, így nem aggódott. Viszont messze volt még az út vége, valószínűleg az erdőben töltenek majd egy estét.
Dylan: Az ügetés elég gyors volt, de mivel kényelmes is, így a fiú nem fogta vissza a telivért. Mikor pedig a vágta következett, a ló egy ágaskodással fogott bele a galoppba. Persze a fiú azonnal felvette és inkább kentert kért tőle, ami nagy nehezen sikerült is - Galoppozunk? - kérdezte Usagiékat. Így gyorsabban is haladtak volna és Dylan keze sem lett volna vízhólyagos a szár markolásától.
Usagi: Hamar elérték a város szélét, így, mivel úgy ítélte, a lovak bemelegedtek már, először ügetésben, majd vágtában haladtak tovább. Szerette volna ezt is minél hamarabb letudni.
Dylan: Jelt adott a lónak az indulásra. A mén gyors léptekkel tartotta a tempót és a fiúnak egy kicsit lassítania is kellett, hogy az eddig meglepően gyors tempót felvátotta a lassú, megfontolt lépés. Bár ez inkább a lovaknak volt köszönhető, mintsem Usagiéknak.
|
Miután megkapta a felszereléseket, sietve nekiállt, hogy előkészítse a lovat az útra. Gyorsan dolgozott, de nem biztos kézzel, mivel régóta nem volt már ilyesfajta állatok közelében. Ezután kivezette a feketét. Nem tűnt valami élettelinek, de ez leginkább csak megnyugtatta őt, mivel így nem kellett félnie attól, hogy esetleg olyan vadul fog ficánkolni alatta, hogy leesik. Nana is ott állt már mellette, így végül is felszállt, majd intett, hogy menjenek és ismételten elindult abba az irányba, amelyikbe korábban lábbal is.
|
A fiú egy májsárga telivért választott, ami úgy nézett, még elég fiatal és ereje teljében van. A lovászfiú odaadta a ló felszereléseit, majd Dylan felszerszámozta a mént. Megfogta a szárakat a ló nyaka előtt és előrébb vezette, hogy ezzel is jelezze a többiek számára, ő már indulásra kész. Az izgága telivér nem igen akart egyhelyben maradni és Dylan egy cseppet még tartott is attól, hogy a ló csak úgy átmegy rajta. A seregben sokat lovagolt és voltak elég temperamentumos spanyol lovai is, így úgy döntött, inkább felszáll a nyeregbe, ott biztosabban érzi magát.
|
Megpillantott egy feltehetően ott dolgozó fiút, akihez oda is lépett. -Merre lehet itt lovat kölcsönözni?- kérdezte. Mint kiderült, éppen ahhoz volt szerencséje, aki ezért felelt, így rögtön le is rendezték a dolgokat és három tetszőleges lovat választhattak. Usagi egy alacsony, fekete, kicsit magányosnak tetsző kancát választott ki magának, míg Nana az első lovat, amit meglátott (egy szürkét). Noha tudta, hogy neki nem lenne szükséges egy ló, mikor ugyan olyan gyorsan tud haladni anélkül is, így kevesebb feltűnést vállalnak.
|
Követte Usagit az istállóig. Ott állt a bejáratnál egy fiú, aki feltehetőleg itt dolgozott. Kérdően tekintett a lányra, hátha majd ő megkérdezi, hogy lehet-e errefelé lovat kölcsönözni.
|
Felsóhajtott. Végül is, meggyőzően hangzott. Bár elég régóta nem lovagolt már, remélte, hogy nem tűnt el teljesen a tudása. -Rendben, akkor menjünk vissza az istállóhoz- állt meg, majd lassan visszafordult és a másik irányba kezdett el menetelni.
|
- Biztosan minden városban van istálló. Szerintem ott nyugodtan leadhatjuk őket - mondta, hiszen eddig nem volt olyan város, ahol ne látott volna egy-egy istállót, ahol a lovak megpihenhetnek - Ha pedig a lovakat ellopnák, szerzünk helyettük másikat - vonta meg a vállát.
|
Sejtette, hogy a fiúnak nem szimpatikus, ha egymás fejébe beszélnek, így rászánta magát arra, hogy ő se így tegyen. -Igaz, de utána csak hátráltatnának minket- fejtette ki véleményét. -Ha a városban leszünk, csak arra fogunk figyelni, hogy ne veszítsük el őket.
|
- El - mondta, mert nem szerette meg ezt a "gondolatátviteles beszélgetést" - Mi volna ha lóval mennénk? Gyorsabban letudnánk az utat.
|
Most rögtön indulunk, nem szeretném az időt húzni jegyezte meg mind a kettejüknek, persze nem volt biztos benne, hogy ezt a többiek is preferálni fogják, azonban eközben már el is indult. Pontosan tudta, hogy merre kell menniük, hiszen a nekik adott dolgok között egy pontos leírás is szerepelt, amit már tanulmányozott is. Menetelés közben eszébe jutott valami. Gondolom te is hallottad, hogy hogyan kell majd megölni azokat az embereket. Elvállalsz belőle mondjuk hármat, vagy rám hagyod? pillantott hátra Dylan-re.
|
Szokásos köszönésést alkalmazva intett a nekik öltözéket adó házaspárnak, majd követte a lányokat.
|
Amikor a feleség bement vele az egyik szobába, nem női, hanem férfi ruhákat kért. Úgy minden esetre kevésbé felismerhető. Átöltözött és legnagyobb meglepetésére az öltözék tökéletesen passzolt rá. A nő kuncogva megjegyezte, hogy ezek a ruhák a legfiatalabb fiáéi voltak tíz éves kora körül. Ő ezt cseppet sem találta viccesnek, mivel elég sokan piszkálták magassága miatt. Ezután a haját hátul egy nagyon apró lófarokba kényszerítette és felhúzott egy csizmát. A ruha kemény anyaga kényelmetlenül dörzsölődött a bőréhez, de azért nem panaszkodott, csak azon gondolkodott, hogy nem sokat segít neki ez az álca, amennyiben a füleit és farkát nem képes eltakarni. Ezzel azonban már nem volt mit tenni, így kisétált, ahol ott állt már a fiú is és Nana is éppen kijött egy másik szobából. Usagi úgy látta, hogy ezúttal a démon is férfinak öltözött és megkönnyebbült. Három "férfit" kevésbé kereshetnek, mint a megszokott két lányt. Ezután köszönetet mondott a házaspárnak, majd az ajtó felé vette az irányt, hogy elhagyhassa a házat.
|
Követte Usagiékat, majd belépett a házba. A pártfogójuk három különböző szobába invitálta be őket és mindenkinek adott ruhát. Dylan némi habozás után belebújt a ruhákba, majd kijött. Nagy meglepetés érte, amint kinyitotta az ajtót, ugyanis az az ember az orra alá dugott egy válltáskát, hogy a zsákját helyettesítse. A fiú pár perc lelki civódás után kikapta a férfi kezéből a táskát és átpakolta bele a zsákjában lévő holmikat.
|
Na jó... kezdte mind Dylan, mind Nana számára mondanivalóját miután elég távol kerültek a férfitől. Először elmegyünk és szerzünk új ruhákat, próbálunk minél inkább máshogy kinézni, mint amilyenek amúgy vagyunk...A közelben van egy ember, aki a mi oldalunkon áll, tőle esetleg kaphatunk. Ha jól tudom, van néhány fia mondta, majd kicsit habozott, de végül elindult a pártfogójuk lakhelye felé. Lehet, hogy ezt az inkognitóban való közlekedést már jóval korábban el kellett volna kezdenie.
|
Nem szeretett köszönés nélkül elmenni, így fejével intett a nőnek, és gyors tempóban követte a lányt. Felettébb különösnek tartotta a csuklyás pali kívánságait, ám jó ötletnek vélte, hogy végre ő is felfedezhessen egy másik várost.
|
Látta, mennyire félszegen áll ott a fiú, így akaratlanul is megcsóválta a fejét, de miután a tasak már Dylan kezében volt és ő rápillantott, minden szó nélkül az ajtó felé vette az irányt, majd kilépett rajta. Ezután a következő helyre fognak menni. Usagi azért halogatta ezt a küldetést, mert tudta, hogy veszélyesebb, mint amilyenek általában szoktak lenni. De most itt az idő, senki más nem küldött értük.
Hamar odaértek a következő épülethez. Pontosabban két épület közéhez, mivel ezt a megbeszélést nem házban tartották. A két társasház között kerítés volt, ám a szélénél volt egy kis lyuk, ahol be tudtak mászni. A kertben egy csuklyás alak állt, aki őket figyelte. Nem húzta az időt, alighogy elég közel kerültek hozzá, elkezdte a részleteket mondani, miközben az oldalára akasztott zsákot a lány kezébe nyomta. Megtudták, pontosan melyik városba kell menniük, mely helyekre jár leggyakrabban az áldozat, majd azt is, hogy nem csupán egy célpont van. Ezúttal egy nagyobb egyesület tíztagú vezetői karját kellett átkísérni a túlvilágra. Ezután pedig a férfi másféle részletekbe kezdett bele. Usagi ehhez már hozzászokott, voltak olyan "megrendelők", akik azt szerették volna, minél fájdalmasabb, hosszú halála legyen áldozataiknak, azonban jelen esetben még ő is túl szadistának találta a módot. Azért nem mondott semmit, csak bólintott. Gondolta, hogy ezúttal neki kell majd elvégeznie a piszkos munkát, hiszen nem volt biztos benne, hogy Dylan megtenné (legalábbis az alapján, amit eddig ismert belőle), Nana pedig még azelőtt elmondta neki, nem fog embereket kínozni, mielőtt az első feladatukat végrehajtották volna.
-És még valami!- tette hozzá a férfi, mikor éppen elindult volna visszafelé a kerítéshez. -Az a csapat a hírszerzésre specializálódott, valamint bérgyilkosaik is vannak. Ajánlom, hogy álruhában menjetek- mondta köszönés képpen. Usagi csak bólintott, majd átvágott a lyukon.
|
Követte a lányt, ám amikor ott állt a nő előtt, habozott. Végül kihúzta magát és hölgy szemébe nézve sokatmondóan bólintott, mire a nő egy kis tasakot adott a kezébe. Dylan tanácstalanul nézett Usagira, remélve, hogy nem neki kell megszólalnia.
|
[299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés