[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Daichi*
-Akkor vessük bele magunkat a keresésbe- vezényelt nevetve, majd leginkább csak szurkolni tudott annak, hogy találnak egy embert, aki esetleg még tudja is, hogy hová keveredtek. Ugyanis egyre élesebben látta maga előtt azt a képet, ahogy egész éjszaka a hazavezető utat keresik.
|
*Melanie*
-Látod, még haszna is lesz? Vigyorgott. -Hát. Ha nem találkozunk túlélővel, majd egy zombiból kikényszerítjük. Ha meg ő sem tudja. Vág pár percig elgondolkozó képet. -Na, majd akkor ráérünk ezen gondolkozni. Mondta, mivel semmi értelmes nem jutott az eszébe.
|
*Daichi*
-Hát abban biztos vagyok- nevet ő is. -Nyáron lepkehajkurászás közben jól jöhet- kacsintott, majd egy ideig csendben bandukolt. -Ha gondolod, megkérdezek valakit. Mármint...Ha lesz itt valaki- jegyezte meg mosolyogva. -De amúgy nem kell itt aggódni, visszaérünk- mondta pozitívan.
|
*Melanie*
-Hát nekem sem. Mondja, mostmár elgondolkozva, mert azért valahogy szeretne hazaérni, még sötétedés elött. -Na, jó, akkor menyjünk arra. Mutat az egyik irányba. Az legalább nem visz kifele a városból. Legalábbis úgy tűnik. Mondja bizonytalanúl, majd el is indulnak, mert zöldre vált a lámpa. -Na, a következő boltban, akkor ha nem találunk haza, sátrat veszünk. Nevet fel, de kicsit már kezd aggódni ő is. -Nekem még itt sem ismerős semmi. Mondja kis menetelés után, mikor már megunta a csendet.
|
*Daichi*
Társaára vigyorgott, majd már indultak is. -Nem...Egyáltalán nem- gondolkodott el. -Még a végén kiderül, hogy a híd alatt kell aludnunk a zombikkal- borzongott meg. Ezután továbbmentek. -Hát...Ez a kereszteződés sem. Van egy olyan érzésem, hogy kint alszunk- jegyezte meg nevetve. -De ne aggódj, itt van nekünk a lepkeháló- mondta továbbra is derűsen kívülről, ám belülről már kezdett kissé aggódni, hiszen valóban ment le a nap és esténként azért még nem volt olyan jó idő, mint nappal.
|
*Melanie*
-Óh, azt én sem hagynám, szóval mindent bele. Mosolygott, majd elnevette magát. -Vigyázz, a végén még elhiszik, hogy zombikat keresünk. Neveti el magát, majd elindulnak arra, amere társa javasolta. -Hm. TE jártál már erre? Én még nem. Kérdezte, miután már egy ideje rótták a métereket, de neki nem volt ismerős az utca. Egy kereszteződéshez értek. -És most? Néz ismét társára. -Merre esélyesebb, hogy zombikat találunk? Gondolkozik hangosan, és most is, mint eddíg általában jól szórakozik, már előre.
|
*Daichi*
Ő is a gyerekekre pillantott. -Nos, muszáj lesz nagyobb erővel belevetnünk magunkat a keresésbe, nem tűrném, hogy kisgyerekeket változtassanak át- játszotta az eszét, miközben felállt, majd megragadta a lepkehálót. -Induljunk, zombivadásztarsam, mégpedig visszafelé, egy utcával arrébb- jelentette ki, miközben hülyéskedve a feje fölé emelte a fegyvert, hogy még nagyobb hatást adjon szavainak. Természetesen egy csillárt sem vert le.
|
*Melanie*
-Hát igen. Mondta bólogatva. -Majdcsak megtudjuk valahogy. Bizakodott továbbra is. Majd mikor ő is megitta a kávéját Felpillantott, és meglátta a széken hintázó Daichit. -Induljunk, a felderítő útra? Kérdezte vigyorogva, mivel látta, hogy valószínű már indulna, így ő fel is állt, és várta, hogy társa is összeszedje magát. -Nézd. Még több túlélő. Mondta, mikor egy gyerekcsoport vonult el az ablak elött. Majd mikor társa is késszlett elindultak. Az ajtón kilépve körbenézett, és kérdőn nézett utitársára. -Na, akkor merre keressük a hazautat, kedves zombivadásztársam? Kérdezte, már megint mosolyogva.
|
*Daichi*
-Hát, igen, így izgalmasabb lesz a vadászat is- nevette. -Majd valamelyik zombiból kikényszerítjük az információt- kacsintott, majd megitta az italát, hátradőlt a széken és két lábra állította a széket, hogy valamilyen szinten tudjon hintázni. Soha nem tudott nyugton ülni sokáig, így volt ez most is, alig várta, hogy továbbinduljanak.
|
Melanie
Miután megköszönték az italt a pincér elment, ők pedig iszogattak. -Hát. Majd kitaláljuk. Mosolyodott el, ismét. -Amúgy, én sem tudom, hol vagyunk, de a vadászat közben majd csak visszatalálunk. Mondta ő is bizakodóan. Ahogy kinézett valóban nem tudta merre is vannak, de reméltem, hogy valahogy majd csak visszakeverednek, ha nem, akkor meg jót szórakoznak útközben, ahogy eddig tették.
|
*Akio*
Röviden ő is felnevetett. -Hát, igaz lehet, bár én azért szívesen körüljárnék- jegyezte meg, majd csendben maradt egy ideig és teljesen más irányban kezdett el gondolkodni. -Azt mondtad, hogy tudsz hegedülni, ugye?- kérdezte, bár tudta a választ. -Én mindig is szerettem volna megtanulni gitározni, viszont máig nem volt rá lehetőségem, de azon gondolkodom, hogy esetleg elkezdem. Remélem, hogy nem felesleges, annak ellenére, hogy nem vagyok már tíz éves.
*Daichi*
-Úgy van. Bár azon is el kel majd gondolkodni, hogy hol találunk lepkét télen- jegyezte meg vigyorogva, majd megköszönte az italát és rögtön kortyolt is belőle egyet. -Mellesleg júl eljöttünk a város másik felébe- nézett ki az ablakon. -Tulajdonképp nem figyeltem, hogy merre jöttünk, de majd visszakerülünk valahogy- tette hozzá bizakodóan. Ezután kortyolt mégegyet és ezúttal kicsit Melanie-t figyelte, nem a virágot.
|
Melanie
Ahogy meglátta, hogy társa a virágot bámulja, ő az ablakon nézett ki kötelességtudóan, vagy 10 percig. Az elrepülő madarakon, egy biciklisen, és pár lézengő autóson kívül semmit, és senkit nem látott, de még mindíg jól szórakozott. -Hát. Akkor biztos a legértelmesebbeknek tartanak most minket. Mosolyodott el ő is. -Hú, akkor tényleg el kell egyet kapnunk. És ha a zombivadászat sikertelen, akkor majd minimum megfogunk egy lepkét. Nevet fel halkan majd nemsokára visszatér a pincér, és meghozza a rendelt italokat.
|
Kiki
- Na, igen. Ez igaz. - Felel ezzel az összes dologra, amit a fiú elmondott az utóbbi öt percben. Az az igazság, hogy kissé elgondolkodott, és ezért nem volt kedve hosszabban kifejteni a dolgot, csak halad tovább csendben a fiú mellett. - Lehetne erről közvéleménykutatást tartani, ki mit gondol. - Nevet fel hirtelen, ahogy elképzeli, hogy a házakat járják, és erről faggatják az embereket. - Szerintem jópár haragost szereznénk magunknak. - Kuncog, tovább gondolva a jeleneteket.
|
*Akio*
-Igaz, bár szerintem végső soron a szülők alakítják a gyerekeik jellemét- gondolkodott el. -Hiszen a gyerek látja, hogy hogyan viselkednek ők és nyilván megpróbálja majd leutánozni azt. Még akkor is, ha a szülők nem veszik észre- tette hozzá. -Legalábbis szerintem így van, javíts ki, ha tévednék- mosolyodott el. -Az a legszerencsésebb. Még akkor is, ha nem teljesen ismered magad, jó, hogy véleményt tudsz alkotni. Elég sok embert ismerek, akik nem képesek reális képet festeni magukról. Vagy túl elfogultak, vagy az ellenkezője- mondta elgondolkozva. -Persze nem mondom. Nem egy könnyű dolog. Valószínűleg én sem tudnám elmondani, hogy milyen vagyok- sóhajtott, de ez nem törölte le az arcáról a mosolyt.
|
Kiki
- Rendben. - Mondja mosolyogva, s így az előbb említett irányba baktatnak tovább. - Hát igen, ez elég érdekes téma. De, nyilván a gyerektől is függ. - Mondja tűnődve. Jól esett neki ilyen témákon töprengeni. Pár pillanat merengés után ismét visszatér a mosoly az arcára. - Néha úgy érzem, mégsem ismerem jól magam. De az azért jó, hogy tudom, mire számíthatok, és talán hülyeségekbe nem megyek bele, legalábbis az olyanokba nem, amikre tényleg képtelen lennék. - Mondja, majd hallkan felnevet pár emlék hatására.
|
*Akio*
Bólintott. -Anyámnak volt egy ismerőse, aki ismert pár pszichológust, de azt mondta, közel sem olyan talpraesettek a gyerekeik, mint amilyennek elvárható lenne, hogy legyenek. Nem értem, mitől van ez... Mellesleg nagyon jó, hogy ennyire ismered önmagad- mosolyodott el. -Menjünk tovább, akármerre- jelentette ki. Szívesen beszélgetett Kiki-vel, ráadásul olyan témák merültek fel, amikre magától valószínűleg még csak nem is gondolt volna és ezek elgondolkoztatták.
|
Kiki
- Az egyszer biztos. Én lehet nem is az idegösszeomlástól félnék, hanem attól, hogy a betegeim gondjait túlságosan magamra venném. - Fejti ki nézeteit. - Sokan mondták, hogy jó pszichológus lennék. Lehet, a beszélőkém jó, de türelmem az nincs sok. - Rázza meg a fejét. - Pillanatok alatt képes vagyok felhúzni magam, vagy kijönni a sodromból. - Folytatja aztán. - Felőlem körbejárhatjuk, maximálisan ráérek. És addig sem unatkozom. Ha benne vagy. - Mosolyodik el. Meg legalább az eszmecseréjüket is tudják folytatni. Egyébként, ami őt illeti, nagyon jól érzi magát így, ahogy vannak. Szóval, ha Akio beleegyezik, a kerülőúton indul tovább, ellenkező esetben várja a fiú javaslatát.
|
*Akio*
-Igaz- nevetett ő is. -Bár azt el kell ismerni, hogy erős idegek kellenek egy ilyen munkához- tette hozzá, miközben a kereszteződéshez értek. -Hát...Nem tudom. Szeretnél már esetleg hazamenni, vagy járjuk körül a várost?- érdeklődött egy széles mosollyal.
|
Kiki
- Na, igen. Pedig szerintem semmi baj sincs velük. Kivéve azokkal, akiknek az agyukra ment a munkája. - Kacag fel, miközben tovább haladnak. Kicsit később, mikor már jobban bent járnak a városban, megszólal: - Na, és akkor innen merre? - Kérdezi, mivel egy kereszteződéshez értek és nem tudja, a fiú merre szándékozna menni.
|
*Akio*
Ismét a panelok között találta magát, de egy ekkora séta után már nem bánta. Nevetett egyet a megjegyzésen. -Igazad lehet, tehát inkább hagyjuk ezt a témát. Bár nem mondom, hogy túlságosan ellenszenvesek lennének a pszichológusok. Sokan összetévesztik őket a pszichiáterekkel, ezért nem annyira szívlelik őket. Legalábbis én így következtettem, miután végighallgattam egy beszélgetést az irodában- tette hozzá.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|