[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Daichi*
-Meghiszem azt- bólintott. -Nem is éreztem, hogy ilyen hatalmas távot tettünk volna meg. Oké, mondjuk az idő az telt rendesen, de az nem tűnt fel- mosolyodott el szélesen. -Ha gondolod, akkor megismételhetjük egyszer... Sőt, zombivadász kötelességünk!- nyújtotta fel mutatóujját.
*Akio*
-Mondanám, hogy örülök, hogy nem vagyok egyedül, de valószínűleg inkább sajnálni kéne- jegyezte meg azért egy halvány mosoly kíséretében. -Ez tényleg szerencse. Mondjuk egy ismerősöm mesélte, hogy ő is segítséget kért egy ismeretlentől az utcán, aki teljesen a másik irányba mutatta az utat. Azóta sem bírja eldönteni, hogy csak véletlen volt, vagy egy igen rossz szándékú emberrel hozta össze a sors- jegyezte meg, bár maga leginkább az előbbire tudott gondolni.
|
*Melanie*
Lelkesen követte vadásztársát. Mikor odaértek, csendben megvárta, hogy eligazítást kapjanak, majd elmosolyodott. -Zseni vagy. Mondta mosolyogva, aztán végiggondolta az útvonalat. -Hát. Elég messzire eljöttünk. Mondta elgondolkozva.
|
Kiki
- Pontosan, ez a másik probléma. Nagyo ntudom utálni az ilyet. Főleg, hogy mikor csend van, jobban esne a hangzavar, és fordítva. Ráadásul biztos, hogy utóbbi akkor fordul elő, mikor pont tudnék pihenni, és biztosan azon a részen ahol lakom. - Nevet fel. - Én is eltévedtem párszor, nem volt kellemes. De legalább az emberek többsége segítőkész. - Folytatja mosolyogva. - Szerencsére. - Teszi hozzá kicsit hallkabban, s újból eszébe jut, mikor ketten tévedtek el, és már a tudakozót is majdnem felhívták, de rájöttek, hogy nincs térerő. Elfolyt egy újabb mosolyt.
|
*Daichi*
Bólintott, majd lelkesen haladt abba az irányba, amerről a hangok jöttek. Tempójukban alig öt perc alatt értek el odáig. Már meg is pillantotta maga előtt a kaput, ami előtt álltak néhányan, nyugodt hangnemben beszélgetve, így minden gátlás nélkül indult el hozzájuk, hogy információt szerezzen, miközben biztatóan Melanie-ra mosolygott. Az ismeretlenek készségesnek bizonyultak, minden szükséges információval ellátták őket, majd bementek a helyiségbe.
*Akio*
Egyetértően bólintott. -Nos, én már megszoktam ezt a helyet... Még ha néha el is tévedek- vágott egy grimaszt. -Viszont kezdetben leginkább az zavart, hogy vagy túl csendes volt, vagy túl hangos. A kettő között pedig nem igazán volt átmenet- tette hozzá elgondolkodva. Mikor ideköltözött, egy ideig olyan csendes volt minden, hogy abban is kételkedett, élnek-e egyáltalán emberek a közelben. Egy héttel utána hirtelen rengeteg ember és autó tömörödött az utcákra, ami hatalmas hangzavart okozott. Ez a két állapot pedig folyamatosan váltogatta egymást, ami hosszú távon kissé idegesítő, viszont meg lehet vele békélni.
|
*Melanie*
Tovább baktatnak, és tovább nézelődik, hátha lát valamit, majd figyelmesen fordul társa felé. -Igen. Én is hallom. Mondja mosolyogva, majd kis habozás után el is indul abba az irányba, amerről a ghangokat hallották. -Remélem, tudnak majd mondani valamit. Mondja bizakodva, és valóban reméli, hogy szerencséjük lesz.
*Melanie*
Tovább baktatnak, és tovább nézelődik, hátha lát valamit, majd figyelmesen fordul társa felé. -Igen. Én is hallom. Mondja mosolyogva, majd kis habozás után el is indul abba az irányba, amerről a ghangokat hallották. -Remélem, tudnak majd mondani valamit. Mondja bizakodva, és valóban reméli, hogy szerencséjük lesz.
|
*Melanie*
Tovább baktatnak, és tovább nézelődik, hátha lát valamit, majd figyelmesen fordul társa felé. -Igen. Én is hallom. Mondja mosolyogva, majd kis habozás után el is indul abba az irányba, amerről a ghangokat hallották. -Remélem, tudnak majd mondani valamit. Mondja bizakodva, és valóban reméli, hogy szerencséjük lesz.
*Melanie*
Tovább baktatnak, és tovább nézelődik, hátha lát valamit, majd figyelmesen fordul társa felé. -Igen. Én is hallom. Mondja mosolyogva, majd kis habozás után el is indul abba az irányba, amerről a ghangokat hallották. -Remélem, tudnak majd mondani valamit. Mondja bizakodva, és valóban reméli, hogy szerencséjük lesz.
|
*Melanie*
Tovább baktatnak, és tovább nézelődik, hátha lát valamit, majd figyelmesen fordul társa felé. -Igen. Én is hallom. Mondja mosolyogva, majd kis habozás után el is indul abba az irányba, amerről a ghangokat hallották. -Remélem, tudnak majd mondani valamit. Mondja bizakodva, és valóban reméli, hogy szerencséjük lesz.
|
Kiki
- Rendben. Majd akkor, ami jön. - Mosolyog, közben sétálnak tovább. Akio mondanivalójára rábólint. - Na, hát igen, megvannak a maga furcsaságai. Bevallom őszintén, erre még nem is nagyon jártam. - Int körbe, kíváncsian szemlélődve. Nagyjából sejti, merre lehetnek, de ide valahogy nem merészkedett még, pedig sokszor ment csak úgy körülnézni. - De szerencsére van jó oldala is. Mikor ideköltöztem, kicsit kételkedtem abban, hogy jót tett-e ez az egész, de azt hiszem, járhattam volna rosszabbul is. - Jegyzi meg elgondolkozva.
|
*Daichi*
-Menjünk mondjuk...- kezdte, ám utána hirtelen meghallotta egy mulatozóhely jellegzetes hangjait. -Te is hallod ezt?- pillantott felcsillanó szemmel Melanie-ra. -Szerintem ott kaphatunk némi eligazítást- kacsintott démonvadásztársára.
*Akio*
-Persze nem muszáj ilyet játszanod- tette hozzá. -Bármit szívesen hallgatok- jegyezte meg mosolyogva, miközben továbbra is csak vitte tovább a lába. -Azért ez a város is jó nagy. Nem kifejezetten szeretem. Legalábbis minden részét nem- jegyezte meg egy korábbi témájukhoz visszatérve.
|
*Melanie*
A kijelentésre csak bólogat, majd ő is fürkészi a tájat, de nem lát sehol sem ismerőst, vagy egy utcanevet, ami valahonnan rémlene neki. -Hát. Nem tudom. Lehet célszerű lenne. Mondjuk, nem tudom, odaérünk e zárás elött. Kezd el gondolkozni ő is. Elég későre jár, észre sem vette, hogy így elszaladt az idő, és az sem tűnt fel neki, hogy ilyen messzire jutottak. De legalább élvezte, és egy újabb barátra is szerttett ezalatt a a hosszúranyúlt séta alatt, és ha nehezen is jutnak haza, egyenlőre még akkor sem bánja, hogy volt mersze kijönni a hidegbe. Mondjuk mostmár kisétálta magát, és szeretne minnél hamarabb hazaérni, de egyenlőre sikerül nagyjából optimistának maradnia. -Hm. Merre keressük szerinted? Fordul vadásztársához bizakodva.
|
Kiki
- Hmm... Hát értem. - Tűnődik el. Ismer ő is pár számot az említett együttestől, bár korántsem mondhatná, hogy szereti is. - Majd meglátom, mit tehetek. - Mosolyodik el végül. Már most görcsbe rándul a gyomra jó értelemben, ha rágondol a dologra, ugyanakkor aggódik is egy kicsit, nehogy csalódást okozzon majd Akio-nak. Reméli, ez nem is fog bekövetkezni. Csendben halad tovább a fiú mellett, s nézi a tájat.
|
*Akio*
-Hát...Nem is tudom. Szeretem a Green Day-t. Mondjuk. Az összes számukat ismerem, tehát...- gondolkodott el. -Mást most hirtelen nem igazán tudok mondani- vakarta meg a tarkóját. Eközben a hosszú utcát tanulmányozta részletesen. Errefelé meglehetősen ritkán járt, így nem teljesen ismerte ezt a helyet, viszont nagyjából tudta, hogy merre lehetnek.
|
Kiki
- Rendben, hajrá. - Mondja fellelkesülve, egy mosoly kíséretében. - Ez zseniális ötlet. - Teszi hozzá, mikor Akio feltesz egy igen jó javaslatot. Közben persze mennek tovább. És nem sokkal később rendesen zavarba is jön, iszonyúan jól esik neki, amit hall, csak hát ugye... Ő az a szerény fajta.
- Ez hízelgő, de komolyan, és köszönöm... Csak ne okozzak csalódást. - Nevet fel. - Bár az tény, hogy maximalista vagyok. Egyébként van valami, amit szeretsz, zeneszám, vagy egyéb, amit szívesen hallanál? Csak, hogy mivel készüljek a nagy debütációra. - Kérdezi kíváncsian. Bár nem tudja, a fiú mennyire van otthon az ilyesmiben, de egy tipp, vagy egy finom utalás sokat segítene neki, hiszen, ha Akio olyat hall tőle, amit maga is ismer, könnyebben alakít majd ki véleményt.
|
*Akio*
-Akkor majd igyekszem a közeljövőben elkezdeni a tanulást- gondolkodott el. -És persze szívesen várom majd a kritikákat is- mosolyodott el. -Majd felváltva hallgatjuk a másikat és mondunk véleményt. Mondjuk el bírom képzelni, hogy nekem nem is jut majd semmi negatív az eszembe, ha hallom, ahogy hegedülsz. Mármint egyszerűen nem jelenik meg előttem az a kép, hogy nem tudsz tökéletesen hegedülni- jegyezte meg továbbra is mosolyogva.
|
Kiki
- Akkor rendben. - Feleli, tehát a kerülőutat választják. Míg Akio újra meg nem szólal, csendben marad. - Igen. - Mondja mosolyogva, bár biztos benne, hogy ez csak amolyan költői kérdés féleség volt, de akkor sem akarta válasz nélkül hagyni. A fiú ezt követő szavaira ismét elmosolyodik. - Bár én korán kezdtem, de szerintem nem a koron múlik. Ha van hozzá elég szorgalmad, és persze egy kis érzék sem árthat, akkor rajtad múlik, hogy meddig tudsz eljutni. - Fejti ki a véleményét. - Bár gitárban abszolút nem vagyok otthon, mármint technikailag, az alapokon kívül, de bármikor szívesen meghallgatlak, ha gondolod. Az mondjuk tény, hogy kritikus vagyok, főleg magammal szemben, de hát mindenkinek kell egy nem? - Mosolyog. - Na, lényeg a lényeg, szerintem vesd bele magad, legalább nem unatkozol, míg meg nem jön a tavasz, és a rosszabb időszakokra is lesz elfoglaltságod. - biztatja tovább, miközben sétálnak.
|
*Daichi*
-Na, akkor most már erről is többet tudsz- nevetett, ám közben folyamatosan figyelt. -Legalább valami támpontunk lehetne arról, hogy merre vagyunk- sóhajtott kicsivel később. -Keressünk megint egy boltot?- érdeklődött. Ez tűnt volna a legkézenfekvőbb megoldásnak. -Bár akkor sietni kell, lassan zárnak- húzta el a száját.
|
*Melanie*
-Hát lehet. Még nem volt dolgom sok sofőrrel. Mondja mosolyogva. -Hát. Én sem tudom már hol van. Kezd el nevetni ő is, majd tovább sétálnak, bár nem tudja, merre mennek, és hogy egyáltalán hogy fognak hazaérni. Mondjuk reméli, hogy egyszercsak hazakeverednek, végülis, biztos találnak valahol egy embert, csak az a kérdés, hogy mikor, és hol.
|
*Daichi*
-A sofőrők már csak ilyenek- dünnyögte, majd elgondolkozott. -Mondanám, hogy menjünk vissza a kávéházba, de már azt sem tudom merre van- nevetett fel idegesen. -Tehát ez már veszett fejsze nyele...Kivéve, ha te emlékszel- vetette fel mosolyogva.
|
*Melanie*
-Rendben, jobbat én sem tudok. Bólintott, majd nekiállt, hogy körbenézzen, hátha talál valahol egy embert. Elment mellettük egy autó, akit próbált leinteni, de az ügyet sem vetett rájuk, és tovább ment. -Ez igazán segítőkéssz volt. Jegyezte meg egy grimasz kíséretében, majd tovább mentek, és azon gondolkozott, vajon hogy lehetne hazakeveredni.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|