[29-10] [9-1]
*Kiki - Agatha - Akio*
- Rendben. Én viszont szerintem megyek is akkor, ha nem gond. - Néztem rá mosolyogva. - Mindent köszönök, és kitartást itt a többi ügyhöz. - Mosolyogtam. - aztán óvatosan azzal a halálgéppel. -Nevettem, majd az ajtó felé indultam.
|
*Akio*
Biccentettem. -Amint mindenki megvan, értesítünk, addig még biztos van egy kis időd- jegyeztem meg.
|
*Kiki - Agatha - Akio*
- Akkor laza napotok volt. - Jegyeztem meg halvány mosollyal. Figyeltem, ahogy kutakodik a toll után. - Köszönöm. - Vettem át tőle az íróeszközt, amikor ráakadt egyre. Gyorsan átfutottam a papír szövegét, majd aláírtam, és egy félmosollyal visszaadtam a tollat.
|
*Akio*
-Nem, máma te voltál az egyetlen... Amúgy lenne. Ezt itt írd alá- mosolyodtam el, majd egy lapot húztam elő, aztán toll után kezdtem kutakodni. Hamarosan találtam egyet, majd a lány felé nyújtottam.
|
*Kiki - Agatha - Akio*
- Oké, de gondoltam, rákérdezek, mielőtt rosszra gondolnék. - Vigyorodtam el. - Hát ezt elég nehéz elhinni. De örülök, hogy összejött. Viszont nem szeretnék zavarni, gondolom nem én voltam az egyetlen, úgyhogy, nem tudom, van-e még valami tennivalóm? - Néztem rá kérdőn.
|
*Akio*
Visszamosolyogtam a lányra. -Találd ki- feleltem egyszerűen. -Szerinted mire értettem?- kérdeztem vissza, bár nem kifejezetten vártam választ.
|
*Kiki - Agatha - Akio*
- Igen, teljes mértékben pozitív dolog. - Bólintottam rá. Aztán a totális döbbenet ült ki az arcomra. De nem tudtam, mire is értette pontosan, vagyis sejtettem, de gondoltam, jobb, ha rákérdezek, mielőtt még olyannak örülnék, aminek nem kéne, vagy aminek alaptalanul örülnék. viszont azt sem szerettem volna, ha hülyének néz. - Őő... Ez a sok siker mire is értendő? Egyébként köszönöm. - Kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Gondoltam rá, hogy ilyen burkoltan akarta tudatni, hogy talán megkaptam a szerepet, aminek őszintén örültem volna. Már valahol mélyen most örültem, de visszafogtam magam.
|
*Akio*
Bólintottam. -Hál' istennek sikerült őket lebeszélni róla, mi?- kérdeztem. -Ja, amúgy sok sikert akartam kívánni, csak elfelejtettem- tettem hozzá, majd tarkómra tettem a kezeimet.
|
*Kiki - Agatha - Akio*
- Mégegy köszönet. - Mosolyogtam. Aztán kissé kikerekedett szemekkel néztem rá. - Hát akkor inkább rémisztgetni lehetett volna vele. - Fejtettem ki a véleményem. - Én biztos, megijedtem volna. Aztán még levegőt venni is elfelejtek. - Mondtam elhúzott szájjal. - De igen, el tudom képzelni. Ha nem számít rá az ember, csúfos dolgokat lehet csinálni egy ilyen egyszerű illusztrációval is, mint ez itt. - Mutattam a fegyverutánzatra.
|
*Akio*
-Akkor jó az ösztönöd- mosolyodtam el, majd részletesebben szétnéztem a szobán, utána pedig az orrom elé emeltem a használhatatlan fegyvert. -Először vaktöltényt akartak beletenni. Most képzeld el, mekkora szívrohamok lettek volna itt...
|
*Kiki - Agatha - Akio*
- Köszönöm. - Mosolyodtam el ismét, dícsérő szavai hallatán. - Igazából alatta nem volt időm mérlegelni, hogy jó-e, vagy nem. Nálam az ilyen általában ösztönösen jön, vagy nem. - Mondtam csendesen. Hát igen, nem az önbizalmamról voltam híres.
|
*Akio*
-Huh...- fújtam ki a levegőt. -Amúgy jó volt, leglábbis az alapján, ami nekem lejött a forgatókönyv alapján- mutattam fel hüvelykujjamat.
|
*Kiki - Agatha - Akio*
- Ugyan már! - Vontam vállat, majd széles mosolyra húzódtak ajkaim. - Értékelem a kreativitást. - Mondtam aztán, majd hallkan felnevettem. Hallatlanul megkönnyebbültem, most, hogy túl voltam rajta, pedig még nem is tudtam a végét. Mindenesetre élveztem.
|
*Akio*
Halványan elmosolyodva elvettem a bicskát, majd a összezártam. -Elnézést, improvizálnom kellett valamit-magyaráztam, miközben a zsbembe süllyesztettem.
|
*Kiki - Agatha - Akio*
- Rendben. - Feleltem. - Köszönöm. - mosolyodtam el, amikor felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam, de mielőtt felálltam, gyors mozdulattal felkaptam a bicskát - amit szándékosan - elejtettem idő közben. Majd felálltam, és nyéllel előre, egy halvány mosollyal átnyújtottam neki a pengét.
|
*Akio*
Leeresztettem a fegyvert. -Vége- jelentettem ki, majd a lányhoz léptem és felé nyújtottam a kezemet, hogy felsegítsem.
|
*Kiki - Agatha - Akio*
Vállat vontam. Tudtam, hogy itt már befellegzett. Belül már majd szétfeszített az izgalom. Nem volt nehéz előadni, ahogy Agatha elvágódik, hiszen, ez bárkit megölt volna, hiszen időm nem lett volna védekezni. Még mindig szerepben kellett maradnom, szóval a klasszikus halottjátszási pózban, elvágódva a földön, levegővétel, és minden egyéb mozdulat nélkül feküdtem. Emlékszem, meddig tanították, hogy bírjuk sokáig levegő nélkül. Rá sem néztem, hiszen az is kiesés let volna, úgy gondoltam, ha vége, akkor majd szól. Hiszen innen tovább már nem lehetne folytatni.
|
*Akio*
Biccentettem, majd egy ideig csak figyeltem, amit csinál. -Hogy boldog legyek? Nem tagadom, nem egy vidám munka, de valahogy sokkal szórakoztatóbb, mint itt játszadozni veled- mondtam flegmán, majd a fejére emelve a fegyvert, meghúztam a ravaszt. Természetesen nem történt semmi.
|
*Kiki - Agatha - Akio*
- Undorító, hogy nálatok minden csak a pénzről szól. - Nem rejtettem megint a véleményem véka alá. Vagyis Agatha nem rejtette a véleményét a véka alá, pedig amúgy teljesen egyetértettem volna vele. Egyszer az őszintesége fog sírba vinni. De hát nem gond. - Nem. Nem akarok belegondolni. - Nyomtam meg a megfelelő szavakat, hogy biztos, világos legyen. Amikor mindig más célra tartotta a fegyvert, mintha csak táncolnék, vagy a tükörben nézegetném magam, szórakozottan kiléptem a cső kereszttüzéből. Egyszer meg is botlottam, kicsit megijedtem, hogy elhasalok itt. Szép lett volna, a felvételiztetőm tuti, röhögőgörcsöt kap. Hát én biztos nem. Előnyt kovácsoltam a botlásból, mintha Agatha hirtelen határozott volna. Gyorsan lehajoltam, majd amikor felálltam, már nálam volt a bicska. - Csak, hogy boldog legyél. Úgysem lehettél eddig sűrűn az. - Jegyeztem meg ridegen, lazán tartva a hideg pengét. Na, talán kimásztam ebből is elég szépen.
|
*Akio*
-Nem szándékozom, amíg tetszik ez az élet- feleltem ridegen. -Legalább nem kerülünk az utcára pénz hiányában, ez pedig nagy előny. Tulajdonképpen ha belegondolsz, teljesen megéri. Bár nem hiszem, hogy komolyabban bele tudnál gondolni- szúrtam a végére, majd célozgatni kezdtem. Hol a lány lábát, hol a fejét, hol a mellkasát vettem célkeresztbe.
|
[29-10] [9-1]
|