[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Kiki*
Mel társaságában mindig sikerült hamar megbékélnie, ez pedig most sem volt másként. Mikor barátnője újból megszólalt először csak vigyorgott, de aztán felnevetett. Igazán szabadon, szívből, úgy, mint mostanában ritkán. De a lány dicsérő szavai, vagyis az az egy szó nagyon jól esett neki. Mert tudta, hogy ha valaki, hát ő őszinte kritikusa.
- Köszönöm! - Öllelt vissza mosolyogva, az előbbit sikerült kivernie a fejéből, Mel ondoskodott róla, hogy jobb legyen a napja. Mikor ismét kérdezett, kissé hátrébb lépett, hogy a másik szemébe tudjon nézni.
- Ó, hát köszönöm, jól vagyok. Épp megint felvételre készlök. És te is jössz. - Megint vigyorgott. Nem kérdezte, kijelentette és tudta, hogy Mel ez ellen szót fog emelni, de Akio a múltkor ráébresztete, hogy, ha nem lesz határozott, hanem tőle szokatlanul az ellenkezője, akkor nem tudja kibillenteni kissé bizonytalanabb barátnőjét a stagnáló állapotából.
- Na, de mesélj, veled mi újság? - Vitte gyorsan tovább a beszélgetést, előbbiről beszlének később is, biztos volt benne.
|
*Melanie*
Örült, hogy nem borultak fel, majd széles mosollyal nézte barátnőét. -Én is. Mondta, még mindíg mosolyogva. -Jut eszembe. Gratulaaaaaa! Nem magyarázta, miért is gratulál tulajdonképpen, gondolta, hogy kikinek majdleesik a dolog. Majd megint megölelte barátnőét, persze, msot nem ugrott a nyakában úgy, mint az eröbb. -Amúgy mesélj, mi van veled? Kérdezte, a lányzó arcát fürkészve. Gondolta, hogy sokminden történhetett vele persze a film kapcsán, meg amúgy is. Kiki volt aza személy, akivel mindig történik valami, ezt már sikerült megtapasztalnia.
|
*Kiki*
Gyanútlanul nézelődött, miközben még mindig elég feldúlt állapotban ment tovább. Utálta az ilyen helyzeteket, s rendszerint sokáig is zsörtölődött miattuk. Hol a kirakatokat, hol az utcán elhaladókat nézte nem feltűnően, csak hát ugye muszáj néznie valamit, miközben a háza felé igyekezett, ami elég messze volt még. Nem szenvedett végszükségben, így a bevásárlást sokkal későbbre is hagyhatja, úgyhogy akár le is pihenhetne. Neki mindegy volt, csak sikerüljön kicsit lenyugodnia. Ám ez teljesen lehetetlennek bizonyult tekintve, hogy a következő pillanatban megint majdnem elesett, de most igen jó egyensúlyérzéke megmentette és azt is, aki a nyakába ugrott. Annyira elborult előbb az agya, hogy hirtelen fel sem fogta, ki az, de mikor felnézett Mel-re, egy egész kicsit megenyhült az arckifejezése. No, azért nem teljesen.
- Azt hittem, egy napon már másodszor borítanak fel. - Valahogy az üdvözlés lemaradt, de őt ebben a pillanatban ez érdekelte a legkevésbé. Hátralépett, s végigmérte barátnőjét. - Rég láttalak. - Szólalt meg röviden.
|
*Melanie*
Tovább haladt, majd megállt pár percre bámészkodni, végül, ahogy hátranézett ismerős alakot pillantott meg. Pár percig nem jött rá ki az, de miután egy ideje már nézte az alakot barátnőét ismerte fel benne. Gyors léptekkel indult el visszafelé, majd egyre gyorsabban közeledett a mitsemsejtő Kiki felé, majd a nyakába borulva találta magát. -Sziaaa. Nézett rá csillogó szemekkel. Magában már előre mosolygott, hogy lehet most nagyon meglepte a lányzót, de egyáltalán nem volt bűntudata miatta, iskolás éveik során sokszor előfordult, és társa akkor is csak pár percig zsörtölődött a dolgon, ő pedig addig is csak nevetett egy jót magában. Most várta, hogy mi lesz ebből, de arcáról nem lehetett letörölni a vigyort, maximum azzal, ha eltanyáznak az úton, de olyan is volt már, az iskola udvarán, és ha azt képesek voltak túlélni akkkor ezt is átvészelik valahogy.
|
*Kiki*
Eredetileg azért indult el, hogy bevásároljon, de mikor meglátta, mekkora tömeg van az üzletben, inkább visszafordult. Volna, ha nem löki el valaki. Gondoskodott arról, hogy úgy menjen el, hogy ne ismerjenek rá könnyen, de normálisan nézzen ki, így szerencsére az emberke hamar otthagyta, bocsánatkérés nélkül. Ő persze morgolódott egy sort, s bár általában nem volt baja vele, kivételesen átkozta alacsony termetét. Amint alkalma nyílt rá mégis kilépett az üzletből, s sietősen indult el az utcán.
|
*Melanie*
Utálta, amikor bevásárolnia kellett menni, alapból kiskorában sem nőtt a szívéhez ez a tevékenység, és késöbb sem tartozott a kedvencei közé. Így általában szerette hamar elintézni ezeket a dolgokat, és most is sietett, és még épp kijutott az üzletből a tömeg elött. Nem sok mindent vett, így egyik kezében a szatyrát lóbálva indult el hazafelé. Nem volt semmi dolga, így úgy gondolta, hogy mivel ilyen jó idő van sétál egyet, ezért nem is rohant, ráérősen, nézelődve lépdelt az utcán.
|
*Kiki*
- Így is mondhatjuk. - Mondta kissé zavart mosollyal, nem volt híres soha az önbizalmáról. - Az biztos, hogy sok dolgot kipróbáltam. De legalább nem unatkoztam. - Nevetett fel ismét. - Oké, akkor megnyugodtam. Bár azt hiszem, most azzal nem tudok szolgálni. Egyszer három barátommal csináltunk egy elég érdekes feldolgozást a Holiday című számukból, valahol megvan dvd-n, majd előkeresem valamikor, ha gondolod és odaadom. - Tűnődött el. Közben gyorsan, nagy megkönnyebbüléssel sikerült megállapítania, hogy a hegedű nem hangolódott el, így nem kell késleltetnie a dolgot azzal, hogy orvosolja a problémát. - Ha már így mondtad, hogy színházból a forgatásokra. Utóbbi időkben ráálltam kicsit a filmzenékre, és nemrég találtam egyet, ami valami számítógépes játékban, vagy filmben, vagy fogalmam sincs miben van, érdekes egy alkotás. Aztán megtanultam. Szóval, megmutatom akkor azt, remélhetőleg jól sül el. - Mondta halvány mosollyal. Oldal irányba nézett, mert hát zenei alap nélkül nem lett volna valami élvezetes a dolog, de szerencsére még mikor ideköltözött gondoskodott egy hifiről, amit zenehallgatáson kívül, meg ilyen célokon túlmenőleg másra nagyon nem is használt, de most jól jött. A cd pedig ott pihent a szerkezet tetején, amin az alap is volt. Míg beüzemelte a dolgot, a hangszert az asztalra tette, majd mikor a cd elindult gyorsan visszasietett. Szerencsére maga a dal bevezetője elég hosszú volt ahhoz, hogy az állához emelje a hegedűt, vonót fogjon és a kezdőhangot is megkeresse. A kis izgalma ami volt, mostanra elmúlt, így már tudott a dalra koncentrálni, bár közben végig Akio-t nézte.
//Az elképzelhetőség érdekében, itt a dal, amire gondoltam, jobbat hirtelen nem találtam xDD://
http://www.youtube.com/watch?v=MOg8Cz9yfWg
|
*Melanie*
Szuper Mel. Ezt is megoldottad. Zsörtölődött magában. -Oh, rendben. Mondta kicsit zavartan, majd elmosolyodott. -Mégegyszer köszönök mindent. Tette még hozzá, majd úgy gondolta, ideje lesz elindulni, nem akarta zavarni őket, de azt sem tudta, merre menyjen.
|
*Akio*
A nappaliban leült, majd egy mosollyal bólintott és megvárta, amíg Kiki visszaér a hegedűvel, ezután pedig meglepetten hallgatta a történetet. -Te már ezek szerint elmondhatod magadról, hogy izgalmas életed volt- mondta hitetlenkedve. -Színházból a forgatásokra... Nagyon úgy tűnik, hogy elég nagy tehetséged van az ilyesfajta dolgokhoz- jegyezte meg ismét felöltve mosolyát. -Egyébként a memóriád teljesen jó- biztosította a lányt egy bólintással megtoldva szavait.
|
*Sai*
-Öhm...- zavartan integetett egyet a lánynak, majd igyekezett koncentrálni, hogy gyorsan végezhessen, azonban ez a jelenlegi helyzetben elég nehéz volt. A zsebében tartott kezével hirtelen kitapogatott valami papírt és ekkor hirtelen rájött, hogy a fecnire valószínűleg még korábban vázolta fel a történet befejezését, úgy fél hónapja. Tehát ez megteheti. Így előkapta a papírdarabot. -Könnyebb lenne, ha elolvasnád- jegyezte meg, miközben előrefelé nyújtotta az írást.
|
*Kiki*
Elmosolyodott, mikor látta, hogy a fiú mennyire díjjazza az ötletét, egyúttal meg is könnyebbült. - Remek. - Állt fel, de mielőtt bekísérte volna Akio-t a nappaliba, betette a kávéscsészéket a mosogatóba, hogy mégse az asztal látképét csúfítsák, aztán kínálta hellyel vendégét odabent. - Fél perc és itt vagyok. - Mondta aztán mosolyogva. Épp csak annyi időre ment el, hogy magához vegye a hangszert, s már vissza is tért. - Elkapott a nosztalgia. - Mosolyodott el, miközben nekilátott előkészülődni. - Régebben, oké, nem is volt annyira régen, szóval pár évet lehúztam az egyik városi színház zenekaránál. Hihetetlenül megnyugtatott, hogy a közönség szemei a színészeken és nem rajtunk csüngtek. - Nevetett fel. - Öhm mit is mondtál, mit szoktál hallgatni? Nekem így hirtelen a Green Day ugrott be, de lehet, kihagy a memóriám. - Fordult aztán kissé zavartan Akio felé.
|
*Jerry*
Megvakarta a tarkóját. Végül is miért ne? - Persze - felelte végül a fiúnak. Ám ezt követően a háta mögül hallotta a lány szavait - Neem, köszönöm - mondta, majd arrébhajolt, hogy a lány láthassa a fiút - Csak vele "beszélgettem" - mutatott a fiúra.
|
*Melanie*
-Értem, rendben. Mondta, bár már most izgatott volt, hogy mi lesz ebből. -Örülök, ha így gondolja, és mégegyszer köszönöm. Mosolygott, majd épp indulni készült, amikor meglátta, hogy a rendező nem ment tovább, mikor megfordult, így visszasétált hozzá. -Öhm. Segíthetek valamiben? Kérdezte, bár lehet hogy semmi nem történt, akkor elég érdekes lesz a helyzet, de nem baj, majdcsak lesz valahogy.
|
*Sai*
Lebukott. -Csak...- felsóhajtott, majd egy pillanatig elgondolkodott, hogy vajon hogyan kéne megfogalmaznia, amit ki akar nyögni. -Tulajdonképpen csak felismertelek és meg akartalak kérdezni valamiről. Ha ráérsz. Csak egy történettel kapcsolatban- felelte végül a legértelmezhetőbb összeállításban, ami perpillanat csak kijött a száján.
*Akio*
-Ó!- lepődött meg, majd lelkesen bólintott. -Rendben, kíváncsi vagyok- mosolyodott el szélesen. -Ez egy fantasztikus ötlet- ragozta tovább szavakban örömét. Most, hogy ez a téma szóba került, megint fellángolt benne a kíváncsiság, így már alig várta, hogy hallhassa Kiki-t hegedülni.
|
*Kiki*
Arcán halvány mosoly ült, bár elgondolkozott újabb pár másodperc erejéig. - Azt hiszem, én is jobban vagyok most már. És egyáltalán nem zavarsz. - Nyugtatja meg gyorsan a fiút, bár egyébként így is gondolja. Tényleg nem nagyon lenne dolga amúgy, szóval még örül is a társaságnak, de tényleg. - Arra gondoltam, ha már így szóbakerült az úton, akár most is kielégíthetném a kíváncsiságod a hegedűvel kapcsolatban. Jó lenne formába hoznom magam, mert az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a dolgot, szégyellem is magam érte. Nem valami megerőltető dolog, kikapcsolódásnak tökéletes. Ennél jobb és egyszerűbben kivitelezhetőbb ötletem jelenleg nincs. - Tesz javaslatot, aztán érdeklődve várja a választ.
|
*Akio*
Biccentett, majd egy kicsit elmerült a gondolataiban. Amikor meghallotta a kérdést, elmosolyodott. -Elég hamar kipihenem magam, tehát a lábaim most már teljesen jól vannak, de nem szeretnék rajtad élősködni és gondolom elfáradtál, tehát lehet, hogy célszerű lenne hazamennem- jegyezte meg. -Persze ha van valami ötleted és nem zavarok, akkor szívesen csinálok bármit- mondta barátságosan.
|
* Jarry *
- A film még nagyon kezdeti fázisban van, de úgy hiszem, Ön pont megfelelő lenne a szerepre - mondta egy mosollyal - Akkor viszlát! - intett, majd megfordult. Ekkor azonban igen közel találta magához azt a fiút, akinek az imént nekiment - Segíthetek? - kérdezte felvont szemöldökkel, hiszen egyértelművé vált a fiú testartásából, hogy őt figyeli.
|
*Kiki*
- Köszönöm. - Pillantott hálásan a fiúra. Úgy érezte, rengeteg pluszt kapott tőle, mióta először találkoztak, s nagyon jól elvoltak, bár az már más kérdés, hogy rajta kívül nem sok embert ismer errefelé. De akkor is. Ráadásul Akio olyan tanácsokkal látta el, amiket nagyon értékesnek gondol, és, ha még mindez nem lenne elég, ott volt az első meghallgatásán is, talán akkor látta először. Elgondolkozott pár pillanatig, s arra jutott, hogy a vele szemben ülő jól vélekedik, ezt pedig nem mulasztotta el hangosan kimondani is.
- Igazad lehet. Majd beszélek akkor vele. - Mosolyodott el, s lenézett üresen árválkodó kávéscsészéjére, majd vissza a fiúra. - Na, jó. Valami ötlet, mit csináljunk? Vagy inkább hazamennél? Megértem, ha lejártad már a lábaid. - Mosolyodott el ismét.
|
*Melanie*
Érdeklődve várta, hogy miért szólították meg, és nem is kellett sokat töprengnie rajta. Ahogy meghallotta a nevet, eszébe jutott az a meghalgatás, de csak bólintott egyet. -Nagyon köszönöm. Milyen filmről van szó? Kérdezte érdeklődve, úgy gondolta, ha már itt az alkalom, akkor kíváncsiskodik kicsit.
|
*Sai*
Nem szeretett hallgatózni, de nem beszéltek elég halkan ahhoz, hogy ne hallja, miközben nekitámaszkodott a falnak és tovább piszkálgatta a dobozt, ami a kezében volt. Beugrott neki, hogy a fickó tulajdonképp egy rendező. Lehet, hogy ebben az esetben nem sokra megy vele, talán inkább hagynia kéne.
|
[905-886] [885-866] [865-846] [845-826] [825-806] [805-786] [785-766] [765-746] [745-726] [725-706] [705-686] [685-666] [665-646] [645-626] [625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|